Az Európai Parlament lakhatási jelentése szerint a megfizethető lakhatás hiánya már nemcsak szociális probléma, hanem az EU versenyképességét, munkaerőpiacát és társadalmi stabilitását is veszélyeztető válság, amelyre egyszerre kell kínálatbővítéssel és célzott támogatásokkal válaszolni.
Az Európai Parlament különbizottsága tegnap kiadta Jelentését az Európai Unió lakhatási válságáról, amelynek célja megoldások javaslata a tisztességes, fenntartható és megfizethető lakhatás érdekében.
A jelentés világosan kimondja: a lakhatási válság ma már nemcsak szociális ügy, hanem az EU versenyképességét, munkaerőpiacát és társadalmi kohézióját is érintő stratégiai kérdés. A dokumentum szerint a megfizethető lakhatás hiánya rontja az életminőséget, gyengíti a vásárlóerőt, nehezíti a munkavállalást és a mobilitást, és különösen súlyosan érinti a fiatalokat, a családokat, valamint az alacsonyabb jövedelmű csoportokat.
A jelentés indoklása abból indul ki, hogy a lakhatás megfizethetőségének romlása rendszerszintű probléma Európában. Sok háztartás jövedelmének túl nagy részét viszik el a lakhatási költségek, ami nemcsak egyéni nehézség, hanem hosszabb távon társadalmi és gazdasági kockázat is. A fiatalok később tudnak önálló életet kezdeni, nehezebbé válik a családalapítás, és nő a bizonytalanság.
Bár a lakáspolitika továbbra is tagállami, regionális és helyi hatáskör, a jelentés szerint az EU szerepe kulcsfontosságú lehet a koordinációban, a finanszírozásban és a szabályozási akadályok csökkentésében. A dokumentum nem uniós központosítást sürget, hanem olyan keretet, amelyben az EU katalizátorként segíti a tagállamokat: ösztönzi a beruházásokat, egyszerűsíti a környezetet, és támogatja a helyi szereplőket.
A szöveg egyik fő állítása, hogy a válság alapvető oka a lakáskereslet és a lakáskínálat tartós egyensúlytalansága. Ezért a jelentés szerint az elsődleges feladat a kínálat bővítése: gyorsabb engedélyezésre, egyszerűbb szabályozásra, több beruházásra, a helyi és regionális önkormányzatok megerősítésére, valamint a meglévő épületállomány jobb hasznosítására van szükség. Kiemelt cél a felújítások felgyorsítása, az energiahatékonyság javítása, illetve az üres vagy alulhasznosított ingatlanok bevonása a lakáspiacra.
A jelentés ezzel párhuzamosan a köz- és magánfinanszírozás kombinálását is szükségesnek tartja. Hangsúlyozza az EU-források hatékonyabb felhasználását, az Európai Beruházási Bank és a nemzeti fejlesztési bankok szerepét, valamint az átláthatóbb ingatlanpiac fontosságát. Emellett foglalkozik a rövid távú lakáskiadás hatásaival és a spekuláció kérdésével is, különösen ott, ahol ezek szűkítik a hosszú távú lakhatási kínálatot.
A keresleti oldalon a dokumentum célzott támogatást sürget a fiatalok, diákok, alacsony és közepes jövedelműek, családok, fogyatékossággal élők és hajléktalan emberek számára. Fontos elem a bérlők és tulajdonosok jogbiztonságának erősítése, a tisztességes bérleti viszonyok támogatása, valamint a köz-, szövetkezeti és nonprofit lakhatási formák bővítése. A jelentés logikája szerint a támogatásoknak úgy kell segíteniük a rászorulókat, hogy közben ne torzítsák tartósan a piacot.
A záró üzenet egyértelmű: a lakhatási válság kezelése csak akkor lehet sikeres, ha jobb, összehasonlítható uniós adatokra, erősebb szakpolitikai tervezésre és több szinten összehangolt fellépésre épül. Vagyis a lakhatás nem mellékes szociálpolitikai terület, hanem az európai társadalmi stabilitás és gazdasági jövő egyik alapfeltétele. Az Európai Parlament jövő kedden szavaz a jelentés elfogadásáról.
Korábbi cikkeink a témában:
Lakhatási válság Európában: a fiatalok fizetik meg a legnagyobb árat
Fellépne az EU a lakhatást torzító piaci folyamatok ellen, és felpörgetné a lakásépítéseket
A megfizethető lakhatás hiánya az EU következő nagy politikai frontja
Lakhatási szorításban: európaiak milliói küzdenek a mindennapi költségekkel
A lakhatás nem befektetés: szemléletváltást követel az európai szakértői javaslatcsomag
