A Lisszabonban kritikus problémát jelentő lakhatás volt az egyik fő témája az Európai Zöldek 40. kongresszusának. Az Európa szerte problémát jelentő lakásválságra az egész Uniót átfogó választ szorgalmaznak a Zöldek.
„A lakásválság szorosan kapcsolódik egyrészt a belső piachoz, különösen a pénzügyi piachoz, másrészt a szabad mozgáshoz. Tehát teljesen egyértelmű, hogy Európának a szerepet kell vállalnia a lakhatási probléma megoldásában” – mondta Rui Tavares, az Európai Zöldek tagpártjának, a Livre-nek a szóvivője az Euronewsnak.
Bár a lakhatási válságnak vannak helyi sajátosságai és régiók közötti eltérései, ez a probléma az egész Európai Uniót érinti. Az átlagos lakásárnövekedés az EU-ban 2015 és 2025 első negyedéve között 58,33 százalékos volt. Az Eurostat adatai szerint ebben az időszakban Portugáliában például 147 százalékkal nőttek a lakásárak és a lisszaboniak fizetésük 116 százalékát költik lakhatásra.
Az Európai Tanács “One roof, many realities: Europe’s complex housing crisis” című, 2025-ös tanulmánya egyértelműen rámutat a lakásárak és általános lakhatási költségek erős növekedésére és az ebből fakadó megfizethetőségi problémákra Európában. Az adatok szerint az EU-ban az ingatlanárak átlagosan 60,5 %-kal emelkedtek 2015 és 2025 között, miközben a bérleti díjak „csak” 28,8 %-kal nőttek ugyanebben az időszakban – tehát az árak növekedése messze meghaladta a bérek és jövedelmek emelkedését is, erősítve a lakhatás megfizethetetlenségét különösen városi területeken. A lakhatási kiadások aránya a háztartások jövedelméhez képest növekedett: az EU-átlagban a háztartások jövedelmük 19,2 %-át költik lakhatásra, de jelentős a különbség az egyes országok és régiók között, valamint a lakhatási kiadások meghaladják a jövedelem 40 %-át egyes háztartások esetén is, ami pénzügyi nehézségeket okoz.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy a lakásárak növekedése nem egyenletes az EU-ban: Magyarországon például az árak 2015 és 2025 között rendkívül gyorsan, akár ~237 %-kal is emelkedtek, jóval meghaladva az EU-átlagot, miközben más országokban (például Olaszországban vagy Finnországban) messze kisebb vagy stagnáló volt az árváltozás. Ez jól mutatja, hogy a kelet- és közép-európai országokban – köztük Magyarországon – a „felzárkózás” és erős kereslet miatt különösen erőteljes az árnövekedés. Ugyanakkor még ott is komoly a bérleti piac nyomása: bár a saját tulajdon aránya magas, a bérleti díjak növekedése és az energiahordozók költségének emelkedése tovább szorítja a háztartások költségvetését.
Az ingatlanárak emelkedését számos tényezővel magyarázzák, beleértve a kereslet-kínálati egyensúlyhiányt, az építési költségek növekedését, a pénzügyi befektetések térnyerését, valamint a makrogazdasági sokkok – például a COVID-19, geopolitikai bizonytalanság és energiaár-emelkedés – hatását. Mindez azt eredményezi, hogy sok háztartás számára a lakhatás nemcsak megfizethetetlen, hanem hosszú távon instabil kiadássá válik, különösen fiatalok és alacsony jövedelmű csoportok számára.
A dokumentum szerint ezért kulcsfontosságú az EU és a tagállamok közötti koordináció a lakhatási politika terén, ideértve a bérleti piac stabilizálását, kedvezményes lakásépítési programokat és a megfizethető lakásállomány növelését.
„Lehetetlen felépíteni azt, amit mindig is közös európai otthonnak neveztünk, anélkül, hogy ne lennének otthonok az átlag-európaiak számára, amelyeket az átlageurópaiak megengedhetnek maguknak” – hangsúlyozta a Livre szóvivője.
