Az új kormány lakáspolitikájában hangsúlyosabb szerepet kapna a lakásbérlés támogatása és a bérlakásépítés: a tervek szerint kiemelt cél, hogy a fiatalok, a közszolgálati dolgozók és az alacsonyabb jövedelmű háztartások számára is elérhetőbbé váljon a biztonságos, megfizethető lakhatás. A kormányzati lakáspolitikáért mostantól a közlekedési és beruházási miniszter, Vitézy Dávid felel.
Az új kormány lakáspolitikájának egyik legfontosabb fordulata az lehet, hogy a korábbi, döntően tulajdonszerzést ösztönző támogatások helyett nagyobb hangsúlyt kapna a bérlakásépítés, a lakásfelújítás és a bérleti piac szabályozása. A TISZA programjában szereplő Wekerle Sándor Bérlakásépítési és Otthonfejlesztési Program több tízezer új bérlakás építését, országos bérlakás- és lakásszövetkezeti programot, valamint a magánbérleti piac kiszámíthatóbbá tételét ígéri.
A program abból indul ki, hogy Magyarországon a lakhatási válság már nemcsak a legszegényebbeket érinti. A lakásárak 2010 óta a többszörösükre nőttek, a bérleti díjak elszakadtak a jövedelmektől, miközben kevés új lakás, kevés kollégiumi férőhely, kevés szolgálati lakás és kevés megfizethető bérlakás áll rendelkezésre. Kármán András pénzügyminiszter parlamenti meghallgatásán arról beszélt: az előző kormány lakáspolitikája egyoldalúan a saját tulajdonú lakásokat és a keresletet támogatta, miközben a kínálati oldalt és a bérleti piacot is erősíteni kell.
A TISZA programja több tízezer új, állami és önkormányzati, részben szociális, részben piaci alapú bérlakással, a magánbérleti piac szabályozásával és a meglévő lakásállomány felújításával kezelné a lakhatási válságot.
A TISZA lakhatási programjának központi eleme az állami és önkormányzati bérlakásépítés. A program szerint országos szociális és piaci alapú bérlakásépítési, valamint lakásszövetkezeti program indulna, amely több tízezer új bérlakást hozna létre. A cél nem kizárólag a legszegényebbek elhelyezése lenne: a tervek szerint a piaci, a szolgálati és a szociális lakhatási formák egymást kiegészítve működnének. Ez azt jelentené, hogy külön eszközökkel segítenék a fiatalokat, a közalkalmazottakat, az időseket és azokat is, akik nem tudnak saját tulajdonú lakást vásárolni.
A bérlakásépítési fordulat egyik kulcskérdése a finanszírozás. Vitézy Dávid, a közlekedési és beruházási tárca leendő vezetőjeként korábban arról beszélt, hogy a bérlakásépítés támogatása bekerülhet az Európai Unió céljai közé, ezért Magyarországnak fel kell készülnie arra, hogy az ilyen célra elérhető uniós forrásokat gyorsan le tudja hívni. Szerinte a megfizethető lakhatás kérdése nemcsak Budapesten, hanem több ipari központban is sürgető: Rákosrendező mellett Győr és Debrecen is olyan helyszín lehet, ahol szükség van megfizethető lakások építésére.
Rákosrendező ebből a szempontból az új lakáspolitikai gondolkodás egyik első nagy próbája lehet. Vitézy Dávid, a Rákosrendezőre kiírt nemzetközi mesterterv-pályázat bírálóbizottságának társelnökeként még áprilisban az Ígylakunk kérdésére azt mondta: a megfizethető lakások megvalósítására többféle nemzetközi modell is létezik, de az, hogy ezek közül Magyarországon melyik alkalmazható, nagyban függ a kormányzati környezettől. Szerinte, ha a magyar állam olyan rendszereket hoz létre, mint amilyenek Spanyolországban, Nagy-Britanniában vagy Ausztriában működnek, ahol a köztulajdonú bérlakásszektor létrehozását és fenntartását adózási és más ösztönzők segítik, akkor a akkor elképzeltnél is tovább lehetne menni.
Akkor Rákosrendezőn azzal számoltak, hogy a leendő fejlesztő a lakások legalább 20 százalékát – amennyiben az üzleti terv ezt lehetővé teszi, akár ennél nagyobb arányt is – visszaadja a főváros saját lakásügynökségének. Ezek Vitézy szerint várhatóan a legkisebb prémiummal értékesíthető lakások lennének: ugyanolyan minőségű új otthonok, mint a projekt többi lakása, de nem feltétlenül a legfelső emeleteken, vagy a legjobb kilátású elhelyezkedéssel. Az így visszakerülő mintegy 2000 lakást a lakásügynökség különböző rászorultsági szintek alapján, kedvezményes, támogatott bérleti díjjal adná tovább kijelölt célcsoportoknak. Vitézy hozzátette: a főváros ezt a modellt kisebb léptékben már ma is alkalmazza, jellemzően nehéz szociális helyzetben lévő fővárosi dolgozók számára, megfelelő mennyiségű lakás esetén azonban ez a kör bővíthető lenne. Példaként az óbudai Waterfront City beruházást említette, ahol kísérleti jelleggel hasonló konstrukcióval próbálkoznak. Rákosrendezőn ugyanez jóval nagyobb léptékben valósulhatna meg.
Vitézy szerint, ha a kormány a korábbinál kreatívabb lakáspolitikai és finanszírozási technikákat is támogatna, ennél is jobb megoldásokat lehetne kialakítani. Erre most, a TISZA-kormány programjával lehetőség nyílhat, különösen úgy, hogy közlekedési és beruházási miniszterként éppen Vitézy Dávid lett a kormányban a lakáspolitika felelőse.
A program másik fontos eleme, hogy nemcsak állami építkezésekkel számolna, hanem a magánszektort is bevonná. A TISZA azt ígéri, megteremti azokat a jogi, pénzügyi és adózási ösztönzőket, amelyekkel a magánbefektetők számára is érdekelté válhat megfizethető, hosszú távon kiadható bérlakások építése. Ez érdemi változást jelentene a mai gyakorlathoz képest, ahol a lakásépítés jelentős része befektetési célú értékesítésre épül, a bérleti piac pedig sokszor szabályozatlan és kiszámíthatatlan.
Kiemelt hangsúlyt kapnak a felújítások és a szabályozás reformja is
A bérlakásprogram mellett a meglévő lakásállomány felújítása is hangsúlyos elem. A Wekerle-program állami felújítási programot ígér a komfort nélküli és félkomfortos ingatlanok teljes körű korszerűsítésére, továbbá azt a célt tűzi ki, hogy tíz éven belül a hazai lakásállomány negyedénél jelentősen javuljon az energiahatékonyság. A tervek szerint a szigetelési, fűtéskorszerűsítési és megújulóenergia-támogatások egyszerre csökkentenék a rezsiterheket és javítanák a lakások minőségét.
A bérlakáspiac szabályozása is átalakulna. A program kötelező regisztrációt, egységes formaszerződéseket, a hosszú távú bérbeadás adókedvezményes ösztönzését és a rövid távú lakáskiadás újraszabályozását helyezi kilátásba. A cél kettős: egyrészt növelni a hosszú távon elérhető bérlakások kínálatát, másrészt csökkenteni a bérlők és a bérbeadók kiszolgáltatottságát.
A tervek akkor jelenthetnek érdemi lakáspolitikai fordulatot, ha a bérlakásépítés nem egyszeri beruházási hullámként, hanem tartós intézményrendszerként indul el. A legnagyobb kérdés az lesz, hogy az új kormány mennyi uniós és hazai forrást tud ténylegesen erre fordítani, milyen szerepet kapnak az önkormányzatok, és sikerül-e úgy bevonni a magántőkét, hogy közben a megfizethetőség ne csak politikai ígéret, hanem ellenőrizhető feltétel legyen.
A TISZA tervei alapján a lakáspolitika hangsúlya a tulajdonszerzés kizárólagos támogatásáról egy vegyesebb rendszer felé mozdulna: több bérlakással, több kollégiumi és szolgálati lakással, energiahatékonyabb otthonokkal és szabályozottabb bérleti piaccal. Ez nem oldaná meg egyik napról a másikra a lakhatási válságot, de irányváltást jelentene abban, hogy az állam nemcsak a lakásvásárlást, hanem a biztonságos, megfizethető lakhatást is támogatandó közfeladatnak tekinti.
Korábbi kapcsolódó cikkeink:
Bérlakás, felújítás, lakhatási biztonság: ezt ígéri a TISZA lakáspolitikája
Politikai fordulat és ingatlanpiac: mi változhat a választások után?
Megvan a nyertes terv Rákosrendezőre: új városközpont és 10 ezer lakás jöhet
