A TISZA lakáspolitikai programja éles hangsúlyváltást ígér a magyar otthonteremtésben: a hitel- és tulajdonszerzés-központú logika helyett a bérlakásépítést, a szabályozottabb bérleti piacot, az energetikai felújításokat és a lakhatási biztonságot állítaná a középpontba.
A TISZA lakáspolitikai ajánlatának lényege nem az, hogy a lakhatást önálló közpolitikai területként kezelné. A hivatalos programban ez világosan megjelenik: a párt a rendszerváltás utáni legnagyobb bérlakás- és otthonteremtési programot hirdeti meg, szociális bérlakásépítéssel, kiszámítható bérleti szerződésekkel és a magánszektor ösztönzésével a megfizethető bérlakások irányába. Kulcsmondata:
a lakhatást társadalmi ügyként kell kezelni, nem pusztán pénzügyi termékként.
Ez a hangsúlyváltás azért fontos, mert a magyar lakáspolitika az elmúlt években főként a tulajdonszerzésre és a hitelhez jutásra épült. A TISZA ezzel szemben abból indul ki, hogy a lakhatási válságot nem lehet kizárólag keresletélénkítéssel megoldani: kínálatot kell bővíteni, bérlakásokat kell építeni, a bérleti piacot pedig kiszámíthatóbbá kell tenni.
Bérlakás, megfizethetőség, kiszámítható bérlés
A hivatalos TISZA-program lakhatási fejezete, a Wekerle Sándor Bérlakásépítési és Otthonfejlesztési Program alapján a párt ezekre építené az új rendszert:
- nagyszabású bérlakás- és otthonteremtési program,
- szociális bérlakásépítés a legnehezebb helyzetben élőknek,
- kiszámítható bérleti szerződések,
- a magánszektor ösztönzése megfizethető bérlakások építésére,
- új városi közösségek kialakítása,
- a lakhatás társadalmi ügyként való kezelése.
Ebből a rövid felsorolásból az tűnik ki, hogy a TISZA nem egyszerűen több támogatást ígér, hanem más szerkezetű lakáspolitikát. A program nem csak azt érini, ki tud lakást venni, hanem azt is, hogy milyen bérleti piac működik, milyen lakások érhetők el, és milyen biztonságban vannak azok, akik nem tulajdonosként oldják meg a lakhatásukat.
A TISZA saját programmagyarázó megnyilatkozásai is megerősítik, hogy a párt a bérlakásépítést nagy volumenű, országos beavatkozásként képzeli el. Kommunikációjukban a bérlakások mellett már az otthonfelújítás és az energetikai korszerűsítés is ugyanannak az otthonpolitikai fordulatnak a részeként jelenik meg, vagyis a TISZA nem elszigetelt lakásépítési programban, hanem komplex lakhatási rendszerben gondolkodik.
A program gerince: több bérlakás, több építés, több szereplő
A részletesebb vállalások a sajtóban és programmagyarázó anyagokban bontakoznak ki. A Bankmonitor a programból vett, rövidített idézetekre hivatkozva azt írja, hogy a TISZA megduplázná a lakásépítések számát, országos szociális és piaci alapú bérlakásépítési és lakásszövetkezeti programot indítana, és több tízezer új bérlakást építene.
Ezek szerint a TISZA célja a lakáskínálat bővítése, ezen belül is a bérlakásszektor újraépítése. A programból az olvasható ki, hogy országos, szociális és piaci alapú bérlakásépítési program indulna, és a párt több tízezer új bérlakással számol. Ez a megközelítés érdemi elmozdulást jelent a jelenlegi, főként tulajdonszerzésre és hitelre épülő lakáspolitikához képest. Az Economx értelmezése szerint a TISZA ezzel azt üzeni, hogy a bérlés ne csak kényszerű átmenet, hanem reális életpálya-opció is lehessen, különösen azok számára, akik nem tudnak vagy nem akarnak azonnal saját tulajdonú lakást venni. A Kontroll cikke említi azt az elképzelést is, hogy minden századik új lakást önkormányzati tulajdonba kellene adni.
Lakhatás mint gazdaságpolitika
A TISZA programjának egyik érdekes vonása, hogy a lakhatást nem pusztán szociális kérdésként kezeli. A februári programbemutató szerint a párt a szociális és piaci alapú bérlakásprogramot a közlekedési fejlesztésekkel együtt a munkaerőmobilitás eszközének is tekinti. Ez azt jelenti, hogy a megfizethető lakhatás a program logikája szerint nemcsak az egyének életminőségét javítja, hanem a gazdaság működését is: aki nem tud megfizethetően lakni ott, ahol munka lenne, az nem is tud könnyen odaköltözni.
Ezt a gondolatot viszi tovább a Bankmonitor által idézett egyik részletező programelem is, amely szerint a TISZA szolgálati lakások fejlesztésével segítené a hiányszakmákban dolgozó közalkalmazottak munkahelyhez közeli lakhatását. E szerint a lakhatási kérdést a közszolgáltatások működőképességével is összekötnék.
Szabályozottabb bérleti piac, kevesebb szürkezóna
A hivatalos program csak a kiszámítható bérleti szerződéseket nevezi meg, de a Bankmonitor ennél sokkal részletesebb, a programhoz kapcsolt elemeket ismertet. Ezek szerint a TISZA nemcsak több bérlakást akar, hanem egy átláthatóbb és formálisabb bérleti piacot is. A Bankmonitor szerint a program része:
- új törvényi és szabályozási rendszer a hosszú és rövid távú lakáskiadásra,
- a spekuláció visszaszorítása,
- a hosszú távú bérleti piac kifehérítése,
- adókedvezmények az üresen álló lakások bérbeadására,
- kötelező regisztráció,
- egységes formaszerződések,
- kedvezményes áfakulcs a vállalkozói bérlakásszektornak.
Ez a csomag már világosan túlmutat a klasszikus lakástámogatási politikán. Arról szól, hogy a bérbeadás ne informális alkukra, bizonytalan jogviszonyokra és kiskapukra épüljön, hanem jól szabályozott, kiszámítható piac legyen.
Az energetikai fordulat: rezsicsökkentés felújítással
A TISZA hivatalos lakhatási programjának másik nagy pillére az energetikai korszerűsítés. A hivatalos szöveg szerint 2026-tól indulna a Családi Energetikai Program, és a cél az, hogy tíz éven belül a háztartások legalább negyedében a rezsiköltség a nullához közelítsen. A program konkrétan említi a szigetelést, a napelemeket, az energiatakarékos berendezéseket és az okos rendszereket.
A részletesebb hivatalos ismertetés alapján ez egy „étlapszerű támogatási rendszer” lenne, vagyis az eltérő lakástípusokra eltérő megoldásokat kínálnának, így például:
- szigetelés vályogházakra és kádár-kockákra,
- napelem családi házakra,
- energiatakarékos berendezések panelekbe,
- okos rendszerek új építésű otthonokba.
A TISZA legalább 1000 milliárd forintnyi uniós forrást mozgatna meg energetikai korszerűsítésre, és évente 100 ezer lakás felújítását célozza. A hangsúly itt nem pusztán klímapolitikai, hanem szociális is: a program az energiaszegénység csökkentéséről és a rezsiterhek érdemi visszafogásáról is szól.
Panelprogram, komfort nélküli lakások, célzott felújítás
A sajtóanyagok ezt az energetikai vonalat további konkrét vállalásokkal egészítik ki. Az Economx szerint a TISZA állami felújítási programot indítana a komfort nélküli és félkomfortos ingatlanok teljes körű korszerűsítésére, és tíz éven belül a lakásállomány 25 százalékánál jelentősen javítaná az energiahatékonyságot. A Népszava pedig azt emeli ki, hogy a program új országos panelprogramot is ígér.
Ez azért lényeges, mert a TISZA lakáspolitikája így nemcsak új lakásokról beszél, hanem a meglévő, rossz állapotú lakásállomány modernizálásáról is. A program mögötti logika az, hogy a lakhatási válságot nem lehet pusztán építkezéssel kezelni: a meglévő állomány minősége, energiafogyasztása és komfortfoka legalább ilyen fontos kérdés.
Kiknek szól külön a program?
A TISZA lakáspolitikai ajánlatának egy másik feltűnő eleme, hogy több társadalmi csoportot külön is megnevez. A Bankmonitor és a Kontroll szerint a programhoz kapcsolódó részletek között szerepel:
- a kollégiumi férőhelyek legalább 50 százalékos bővítése,
- 20 ezer új férőhely létesítése korszerű idősotthonokban,
- szolgálati lakások a hiányszakmákban dolgozó közalkalmazottaknak.
Az Economx ehhez még hozzáteszi, hogy a terv elsőbbséget adna az egyszülős családoknak a bérlakásprogramokban és a lakhatási támogatásoknál. Összességében ezek az elemek azt mutatják, hogy a TISZA nem egységes, mindenkire ugyanúgy ráhúzott lakáspolitikát ígér, hanem többféle célcsoporthoz és élethelyzethez próbál külön válaszokat társítani.
Lakhatásbiztonság: nem elég építeni, az otthonvesztést is meg kell akadályozni
A hivatalos program egyik legerősebb szociális eleme a devizahitelesek és a kilakoltatással fenyegetett háztartások ügye. A párt:
- felfüggesztené a kilakoltatásokat,
- állami kézbe venné a végrehajtást,
- egyeztetést kezdeményezne a devizahiteles szervezetekkel és a bankokkal,
- kompenzációs programot indítana, amely 2030-ig havi maximum 100 ezer forintos visszatérítést adna a károsultaknak.
Ez azért különösen fontos, mert világossá teszi: a TISZA lakáspolitikája nem csak új lakhatási lehetőségekről szól, hanem az otthonvesztés megelőzéséről is. A lakás itt nemcsak vagyontárgy, hanem biztonság, ezért a program szerint az államnak nem a végrehajtók és bankok oldalán, hanem a lakhatási válságba sodródott emberek mellett kell állnia.
Mi maradna meg a mostani rendszerből?
A sajtóban megjelent értelmezések szerint a TISZA nem törölné el teljesen a jelenlegi, hitelközpontú otthonteremtési rendszert. A Kontroll azt írja, hogy a párt megtartaná az Otthon Startot, de bérlakásprogrammal egészítené ki, mert a meglévő konstrukció elsősorban a hitelképesebb, jobb anyagi helyzetű rétegeknek kedvez.
Ha ez valóban így valósulna meg, akkor a TISZA nem lecserélné a mostani lakáspolitikát, hanem egy új pillért építene mellé: a tulajdonszerzés mellé a megfizethető bérlakásokat, az energetikai felújítást és a szabályozott bérleti piacot.
A program egészét nézve a TISZA lakhatási rendszert akar újratervezni. Hogy ebből mennyi válna működő politikává, az már a megvalósítás kérdése. De az irány világos: több bérlakás, szabályozottabb bérleti piac, nagyobb lakhatási biztonság és felújításra épülő rezsicsökkentés.
Források: a TISZA „A működő és emberséges Magyarország alapjai” programja, Bankmonitor, Népszava, Economx, Kotroll, Portfolio, https://www.facebook.com/groups/709908225754219/posts/25838024069182621/, https://www.youtube.com/shorts/-97P4cZYzmw
