Víz, csatorna, szennyvíz, Belső szerelvények

A fenntartható  épülethez fenntartható  vízhasználat tartozik. Amint az energetikánál az energiahatékonysági intézkedések, a vízhasználatnál a vízhatékonysági intézkedések az elsők.
 

4.3.1      Az épület vízellátása
Az ivóvíz érték. Ha önellátásról van szó – ha nem, takarékoskodni kell vele. Ez esetben is a szükségletek felmérésével kell kezdenünk. Mennyi ivóvízre van szükségünk?
Ha a vízhasználatot elemezzük, kiderül, hogy nem minden esetben van ivóvíz tisztaságú vízre szükség. Esővízzel, vagy egyéb rendelkezésre álló vízzel (forrás, kút, stb.) lehet fedezni az igények nagy részét. Az itt ábrázolt megoldásokkal a kb.
140 l/fő/nap ivóvízfogyasztást legalább a felére (70 l) lehet csökkenteni. További intézkedésekkel a minimális vízigényt tovább lehet mérsékelni, akár 20-50 l/főig.

 

4.3.1-1. ábra: A ma vízhasználata    4.3.1-2. ábra: A holnap vízhasználata

Ivóvíz-nyerés
Az ivóvizet, ha helyben rendelkezésre áll, a következő módon lehet kinyerni:
• vezetékes közhálózatból, ennek hiányában
• fúrt vagy ásott kútból, saját árammal meghajtott búvárszivattyúval, szélkerékkel
• forrásból szivattyúval, vagy  gravitációsan
• esővízből, megfelelő tisztítással (mechanikai szűrés + fordított ozmózisos szűrés) Ha a víz nem ivóvíz-minőségű, akkor használati vízként hasznosítható. Ez esetben az ivóvizet tartályban – lajtkocsival – vagy kannában kell hozatni.
Új épület használatbavételi engedélyéhez szükséges bevizsgált vízminta bemutatása.

image177 
4.3.1-3. ábra: Ivóvízellátás fúrt kútról

 

Ivóvízellátás fúrt kútról
– Víztakarékos ivóvíz szerelvények és szaniterek
Milyen megoldásokkal lehet a vízhasználatot csökkenteni?
• víztakarékos csaptelepekkel (kerámiabetét, olajrugós  elzáró,  etc.),  Az elérhető
vízmegtakarítás kb. 20%
• víztakarékos WC: nagy  öblítés  6 l, kis öblítés  4 l,
• extrém víztakarékos WC, 1 l /öblítés + szifonos öblítőberendezés
A túl alacsony öblítővíz-mennyiség azzal a kockázattal jár, hogy a kis lejtésű csatorna nem képes elszállítani az épületből a fekáliát az utcai csatornába. Ezért a szifonos öblítő berendezés összegyűjt 4-5 öblítésnyi vizet, és azt egyszerre öblíti le az utcai csatornába, megelőzve ezzel a dugulást.
• vízöblítéses WC kiváltása vízöblítés  nélküli komposztáló toalettel, vízmegtakarítás kb. 21-30%
• vízmentes piszoár  (szárazpiszoár)
• szürkevíz-visszaforgatás: az enyhén szennyezett vizek (a fürdővíz és a mosógép
használt vize) újrahasznosítása vízöblítéses WC öblítésére, vízmegtakarítás kb.
2130%

   image180
4.3.1-4. ábra: Eső+szürkevíz felhasználás

Szürkevíz-hasznosítás
Az enyhén szennyezett fürdővíz és mosdóból-zuhanyból-kádból jövő víz alkalmas még toalett-öblítésre. A visszaforgatást végezheti egy központi, vagy lokális berendezés. A központi berendezés öszegyűjti a ház szürkevizeit, szűrés és fertőtlenítés után akár mosógépben való felhasználásra is elegendő mértékben megtisztítja. A lokális berendezés a kád illetve a mosógép vizét napi tartályba gyűjti, majd onnan WC-öblítésre  lehet felhasználni. A berendezés naponta egyszer leüríti a rendszert és átöblíti fertőtlenítőszerrel, ugyanis a szürkevíz is egy nap tartózkodás után beszürkül, a szerves anyagok bomlása megindul benne.

Hővisszanyerés szürkevízből
A passzívházak esetében a fűtési  energia és a használati melegvíz hőigénye nagyjából azonos.  Ez azt jelenti, hogy minél többet tudunk a használati melegvíz hőtartalmából a házban tartani, annál kevesebb marad a fűtési energiaigény. Ad absurdum ha a HMV teljes hőmennyiségét visszanyerhetnénk, nem kellene fűteni, azonban ilyen magas hatásfokú vizes hőcserélőt nem ismerünk, a hőszivattyú bevonása e területre pedig technikai túlzás lenne.

A célnak megfelel egy olyan egyszerű hőcserélő, mely a távozó használt melegvíz hőtartalmának jelentős részét képes visszanyerni, azt előmelegítés céljára felhasználni. Az ilyen hőcserélőt a csatornacső köré szerelik, a benne átfolyó friss hidegvizet a távozó melegvíz felmelegíti. A legegyszerűbb megoldás azonban a fürdővíznek a kádban tartása, míg ki nem hűl, át nem adja hőjét a fürdőszoba levegőjének. Ez 20-30 perc alatt megtörténik. A cca 40 C-os víz szobahőmérsékletre, cca. 18 C-ra hűl. A fennmaradó hőtartalom, mely a hidegvíz 12-14 C-os hőmérsékletéig hűthető, már gazdaságosan nem kinyerhető.

Ha a szürkevizet újrahasznosítjuk – pl. WC-öblítésre – a cca. 35-40 0C-os hőmérsékletű használt fürdővíz hőtartalmának jelentős része – míg cca. 18 0C-re ki nem hűl
– átadódik a lakás légterének. A fennmaradó hőtartalom már csak a csatornacsőhőcserélő segítségével nyerhető ki.

image181 
4.3.1-5. ábra: Esővízhasznosítás

Esővíz-hasznosítás
Esővízzel helyettesíthető a WC-öblítés, a mosás, a takarítás és a kertöntözés vízigénye. Ez a teljes vízigény kb. 50%-a. Ivóvízre csak étkezési célra, mosogatáshoz és tisztálkodáshoz van szükség. Az esővíz lágy, ezért vagy kevesebb mosószert, vagy vízlágyító adalék nélküli, környezetbarát mosószereket használhatunk (házilúg, mosószappan, mosószóda). Az esővíz hasznosításához elegendő egyszerű mechanikai tisztítás (szűrés). Esővízből is előállíthatjuk az ivóvizet, ez esetben további, fordított ozmózisos szűrésre van szükség. Szükség lehet visszasózásra.

Az esővízgyűjtés működési elve:
Az esőcsatornából érkező vizet szűrő közbeiktatásával juttatjuk  a ciszternába, mely a ház mellett, földbe süllyesztve, vagy a ház alagsorában helyezhető el. A ciszterna vizének tisztántartása érdekében a tartályba nem juthat fény, mivel az algásodást okoz. Ezért a földbe nem süllyesztett ciszternát fényt nem áteresztő anyagból – fekete műanyag, vagy rozsdamentes acél – készítsük.
A tiszta esővíz a ciszternából egy automata szivattyú segítségével jut a fogyasztóhoz. Ha a ciszterna kiürül, úszókapcsoló segítségével ivóvízzel utántölthetjük.

Két víznyomócső-hálózat kiépítésére van szükség: az ivóvíz-hálózatra és az esővízhálózatra.
Az esővíz-hasznosító rendszer főbb elemei:
• felfogó  felület
• esőcsatorna
• szűrő (ejtőcsőbe iktatott szűrő; járdába süllyesztett örvényszűrő; egyéb egyszerű pl. homokszűrők)
• ciszterna (házon belüli, vagy  házon  kívüli tartály)
• tároló  túlfolyó
• ivóvíz-utántöltő szelep
• szivattyú (házi vízellátó  rendszer – hidrofór)
• esővíz-nyomóvezeték (mosógéphez, WC-hez)
• vízfogyasztó hely

image182 
4.3.1-6. ábra: Sóderszűrő esővíz szűrésére    4.3.1-7. ábra: Durva és finomszűrő esővíz szűrésénél

 

image185  
4.3.1-8. ábra: Szűrőelrendezés esővíz szűrésére

 

image187
4.3.1-9. ábra: Esővízhasznosító berendezés    Esővízhasznosító berendezés belső tárolóval     külső tárolóval

1. ereszcsatorna/ejtőcső    8. szárazjárás elleni védelem
2. szűrő    9. használativíz-hálózat
3. esővíz-vezeték     10. ivóvíz-vezeték
4. ciszterna    11. mágnesszelep
5. túlfolyó bűzelzáróval    12. úszókapcsoló
6. szívóvezeték     13. kifolyó
7. házi vízellátó berendezés (szivattyú)     14. visszacsapó-szelep

1. ereszcsatorna/ejtőcső    9. örvényszűrő túlfolyó
2. örvényszűrő     10. házi vízellátó berendezés (szivattyú)
3. esővíz-vezeték     11. használativíz-hálózat
4. ciszterna    12. ivóvíz-vezeték
5. túlfolyó bűzelzáróval    13. mágnesszelep
6. torlódóvíz-szelep     14. kifolyó
7. érzékelők     15. vezérlés vízszintkijelzővel
8. szívóvezeték

image188
4.3.1-10. ábra: Magyarország csapadéktérképe

 

Az esővízgyűjtő rendszer méretezése
A méretezés két irányból indul: mennyi a vízfogyasztás és ennek megfelelően az esővíz-igény;  illetve  mekkora az esővizet felfogó  felület  (háztető, terasz, stb.), vagyis az esővíz-hozam?

Az esővízigény
A mellékelt ábrák alapján részletesen is kiszámolható, de elegendő a személyenkénti 150 l/fő napi vízfogyasztást alapul véve, 30 l-ben meghatározni a napi esővízszükségletet. Ennek ismeretében az éves vízigény meghatározható. Kertöntözés esetén 100 m3-enként 6 m3/év többletet kell hozzászámolni.
Ha a teljes ivóvíz-igényt  esővízzel akarjuk fedezni, a ciszternaszámítást ennek megfelelően kell megnövelni.
Példa: 4 fő esetén: 0,030 m3 x 4 x 365 = 43,8 m3

Az esővíz-hozam számítás
Felfogófelület a tető vízszintes vetülete, függetlenül a tetőformától  és lejtéstől. Esővíz-mennyiség (m3/év)= felfogó felület (m2) x éves csapadékmennyiség (m/ év) x lefolyási tényező
Lefolyási tényezők:
• sima tetőfedés  (cserép, hullámlemez, stb.): 0,75
• kavicstető: 0,6
• zöldtető: 0,4 – 0,5
Példa:
felület: 120 m2; csapadék: 900 mm/év = 0,9 m ; lefolyási tényező: 0,75
Esővíz-mennyiség = 120×0,9×0,75 = 63 m3 / év

Hagyományosan a szakirodalom az összes esővíz-mennyiség minimum 5%-át javasolja tárolótérfogatként meghatározni. Ma ezt a mennyiséget újra kell gondolni, mert a csapadék ritkán és nagy mennyiségekben érkezik, akár 3 havonta egyszer. Ezért célszerű a maximumigényt megvizsgálni, és – ha lehetséges – ennek háromhavi mennyiségére méretezni.
Példa: 63 m3 x 5% = 3,15 m3 (ez igen csekély méretű ciszterna, egyhavi esővízigényt fedez)

A tároló méretét föl lehet kerekíteni a használók számától függően személyenként 1-2 m3-ig.
A cél a vízigény és az esővíz-hozam fedésbe hozása. Az igény személyenként napi 30 l esővíz.
Az esővíz-hozam a felfogó felülettel (tető, terasz, burkolt felület) arányos.
Ha az esővíz-hozam nagyobb, mint az igény, akkor optimális tárolóméretet  választhatunk. Ha az esővíz-hozam kevesebb az igénynél, a következőket tehetjük:
• növeljük a felfogó  felületet: eddig nem használt tetőrészt, teraszt, járdát  vonunk
be a vízgyűjtésbe
• ha nincs mód a felület  növelésére, a fogyasztást csökkentjük, vagy  korlátozzuk: elsőként a nagy fogyasztókat  elégítjük ki (WC),  majd a sorban következőket (mosógép), melyek mindegyike átállítható ivóvízre
• további vízmegtakarítást valósítunk meg:  WC öblítés  használt mosóvízzel; komposztáló toalett
(száraztoalett), vízmentes piszoár, víztakarékos WC és csaptelepek

Példa:
vízhozam: 63 m3/év; tárolóméret a vízhozam szerint (5%): 3,15 m3;
vízigény: 43,8 m3; tárolóméret az igény szerint (5%): 2,19 m3, kerekítve 2,2 m3; A vízhozam magasabb, mint az igény.
Ettől függetlenül  célszerű a ciszternát túlméretezni,  a ritkuló, kaotikus időjárás miatt. A javasolt tárolóméret 3,15 m3 helyett 10 m3, azaz cca. 3 havi térfogat.

Ha nincs elegendő tetőfelület,  akkor azonos értékű intézkedés a WC öblítővízigény biztosítása a mosógép használt vizével illetve a vízmentes komposztálótoalett alkalmazása. Mindkettő esetben a megtakarítás a következő:
• víztakarékos WC esetén 8 m3/év
• nem víztakarékos WC esetén 14 m3/év, 4 fővel 32-56 m3/év.
Ezzel az intézkedéssel tehát fedésbe hozhatjuk az igényt és a hozamot. Megvalósult példa:

Magyarkút, 110 m2-es, földszint + tetőteres lakóház
A hatfős háztartáshoz 20 m3-es ciszterna épült. A 2012-es év nyarán három hónapig nem esett eső, és a hat fő használativíz-igényét (WC-öblítés + mosógép) a ciszterna fedezte. A három hónap elteltével egy felhőszakadás egy éjszaka alatt feltöltötte a ciszternát.
Az esetből levonható ökölszabály: egy fő ciszternaigénye (WC + mosógép:
20/6 =3,3 m3
Ha az ivóvizet is esővízből akarjuk előállítani,  ennek a kétszeresére van szükség, azaz 6,6 m3/fő űrtartalmú  ciszternára. Ez négy fő esetén 26,4 m3  hat fő esetén 40 m3
Víztakarékos csaptelepek és eszközök
– perlátor: levegővel dúsított vízsugarat állít elő
– infravörös vezérlésű mosdó csaptelep: csak addig engedi a vizet, míg a kézmosás tart
– olajrugós zárású mosdó ill.  kád-zuhany  csaptelep: automatikus  záródásával megakadályozza a pazarlást
Takarékos szaniterek:
– alacsony öblítővíz-igényű WC: minimális vízigény hagyományos házi szennyvízcsatorna-rendszer esetén 4,5 l/nagyöblítés, 1 l kisöblítés
– egyliteres öblítésű WC esetén a csatorna ejtővezetékbe a dugulás megelőzése érdekében öblítőszifon építendő. Az ebben összegyűlő elégséges szennyvízmennyiség elérésekor egyszerre öblít, és ez a vízmennyiség képes a háztól az utcai csatornáig elszállítani a darabos szennyvizet.
Víztakarékos háztartási gépek:
• a víztakarékos mosogatógépek képesek a kézi mosogatásnál kevesebb vízzel elmosogatni (egy kézi mosogatás vízigénye átlagosan 15 l, energiaigénye 1,5 kWh; a legtakarékosabb gép vízigénye 9 l, energiaigénye 0,9 kWh)
– a spirállapátos mosógép51 a tisztításhoz nem a mosópor vegyi hatását használja, hanem a víz mechanikai hatását. Ez kevesebb öblítést igényel, jóval gazdaságosabb, gyorsabb és tisztább mosást tesz lehetővé (lásd még az elektromos ellátás fejezetben).

 

4.3.2    Szennyvíz-kezelés
Az Autonóm Ház szennyvíz-kibocsátásánál szempont a szennyvíz összetételének környezetbaráttá tétele és környezetbarát tisztítási technológia megválasztása.
A szennyvíz összetétele
A szennyvíz a következő forrásokból származik:
• WC-öblítés
• Mosás
• Mosogatás
• tisztálkodás
Mit kell száműzni a szennyvízből:
• biológiailag  nem  lebomló,  környezetkárosító alkotókat: vegyszerek (fotóvegyszerek, oldószerek, festékek, fertőtlenítőszerek, olajok, zsírok, stb.);  ezek  a veszélyeshulladék-gyűjtőhelyekre valók
• természetes zsírokat,  olajokat;  ezek  eltüzelhetők, vagy  komposztálhatók. A lefolyóba leöntött zsiradék minden esetben káros: a tisztítót megterheli, csatornázott területen pedig a cementkötésű betoncsatornák falát korrodálja, ez okozza a szennyvízcsatornák tönkremenetelét
• ételmaradékokat; ezek  komposztálandók. Az ún. konyhamalac, mely a mosogató lefolyójába öntött ételmaradékot ledarálja és a szennyvízcsatornába juttatja, minden esetben káros megoldás. A szennyvíztisztítót megterheli, legyen az decentralizált, vagy nagy tisztítómű.
Ezen anyagok távoltartása a tisztítás hatásosságának és a környezettel való harmonikus együttélésnek alapfeltétele.
Mindenről tudnunk kell, amit a környezetbe juttatunk  és úgy kell alakítanunk a viszonyokat, hogy a ház anyagcseréje teljes körfolyamatba illeszkedjen.
A tisztítóés mosószerek csak biológiailag 100%-ig lebomlóak lehetnek. A szennyvíz – összetétele szerint – két csoportba sorolható:
• az ún. „fekete szennyvíz”: a WC és a mosogatás hozama, erősen szennyezett víz
• az ún. „szürke  szennyvíz” vagy „szürkevíz”: ez a mosás és tisztálkodás hozama,
enyhén szennyezett víz
A fekete szennyvizet nehezebb megtisztítani, a szürkevíz tisztítása egyszerűbb, illetve közvetlen újrahasznosításra alkalmas. A fekete szennyvíz mennyiségét radikálisan csökkenti a komposztáló toalett alkalmazása.
Ez esetben a fennmaradó szennyvízmennyiség tisztítása egyszerűsödik. A víztakarékos toalett a szennyvíz mennyiségét is csökkenti. Terjedelmi okokból nem részletezzük a WC kiváltásának további olyan megoldásait, melyek nem felelnek meg a Szelíd Technológia  követelményeinek, túltechnicizált vagy energiafogyasztó mivoltuk miatt (pl.: vegyi WC, csomagoló ill. fagyasztó WC, szárító WC, stb.).
A víztakarékos WC
Az ún. angol-WC hátrányai ismertek: az alkalmankénti mintegy 6-10 liter víz öblítésével rengeteg ivóvizet pazarol. A víz pedig a fekáliát eredeti tömegének több, mint ötvenszeresére hígítja, ezzel tetemes környezeti károkat okoz illetve a szennyvíz tisztítását követeli meg. A vízre voltaképpen a bűzelzárás (szifon), a higiénia (az ülőke tisztítása) és a fekália elszállítása miatt van szükség.
 

A víztakarékos toalettek az öblítést a szokásos 10-15 liter helyett kevesebbel oldják meg. A minimum öblítővíz, mely még a csatornán képes elszállítani a fekáliát
3,5-4,5 l körül van. Ennél kevesebb öblítővíz csak speciális célokra alkalmazható
(repülőgép, lakókocsi). Rekord: 0,5 dl! A komposztáló toalett
A Clivus Multrum nevet viseli az első ilyen toalett, mely létét egy találékony svédnek, Rikard Lindströmnek köszönheti. Lindström a Keleti-tenger egyik öblében, Tyresöben lakott. Mivel szennyvizét nem akarta a háza alatti tóba vezetni, mint legtöbben, más megoldáson kezdett el gondolkozni. Így született találmánya.

A komposzt-toalett működési elve
A komposzt-toalett  olyan vízöblítés nélküli toalett, melyben a fekália valamint a szerves háztartási és kerti hulladék zárt, hőszigetelt és szellőzéssel ellátott  tartályba kerül.
Toaletthasználat után 1-2 maroknyi adalékanyagot kell a tartályba szórni a komposztálás segítése érdekében. Az adalékanyag azt a szerepet tölti  be, amit az istállótrágyánál a szalma almozás: a komposztálást végző baktériumok számára a cellulóz a táplálék. Ezért az adalék céljára bármilyen vegyszermentes, cellulóztartalmú adalék megfelel: faforgács, szalmaapríték, fakéreg-törmelék, stb. A tartályban talajbaktériumok segítségével 1,5 – 2 éven át zajló érleléssel a keverék eredeti térfogatának kb. 1/5-ére csökken. A kórokozók a komposztálás hőfoka (kb. 65 0C) és hosszú időtartama, valamint a mikroorganizmusok antibiotikus hatása miatt elpusztulnak és végeredményként szagtalan, nem fertőző humusz keletkezik. Főbb előnyei:
• a vízöblítés elmaradása kb. 35% ivóvíz-megtakarítást eredményez (ez kb. 20.000 l megtakarítás éves szinten személyenként);
• a szerves hulladékok komposztálása következtében a háztartási szemét meny-
nyisége kb. 40%-kal csökken;
• a háztartás szennyvízhozama is kb. 35%-kal  csökken és összetétele jelentősen javul. Ez csatorna esetén díj-csökkenést, szippantás esetén jelentős megtakarítást jelent
• évente személyenként kb. 20 kg humusz keletkezik
• a  szagproblémákat a  komposztálás jótékony folyamata, a  nedvszívó adalékanyag és főképpen a hatékony szellőzés megelőzi.
A fenti előnyökön túlmenően a toalett jelentősége abban áll, hogy a korábbi káros és veszélyes hulladékból biológiailag aktív, egészséges humuszt alakít. Joggal hasonlíthatjuk az egyiptomiak szent skarabeus-bogarához.

A humusz hasznosítása
Meg kell jegyeznünk, hogy az emberi eredetű komposzt nem teljes értékű trágya. A trágyák közül az egyetlen tökéletes a komposztált tehéntrágya. Az összes többi csekélyebb értékű. Egészséges használatuk kulcsa az arány. Egy hagyományos tanya trágyadombjában megfelelő az állati és emberi trágya aránya. A komposztáló toalettből származó humusz kizárólagos használata kerülendő.
A komposztáló toalettek főbb típusai
Itt csak a „szelíd technológia” kategóriájába sorolható és házilag is megépíthető változatok  ismertetésére  szorítkozunk. A teljesen automatizált  toalettek  megfosztják használóikat egy természeti összefüggés átélésétől, és ezen gépek esetében az okozott ökológiai  kár  (a  gyártás veszélyes hulladékai; az üzemeltetés energiafogyasztása, a szervízháttér, stb.) és az ökológiai haszon aránya már a mérleget kezdi a mínusz felé billenteni.

• Clivus Multrum:
Az őstípus elsősorban alápincézett épületekhez való. A pincében a tartály részére kb. 100 cm x 200 cm-es alapterület szükséges. A tartály fölött  a földszinten helyezkedhet el a toalett-ülőke,  és az esetleges konyhai hulladékledobó. A ledobó helyett szintmagas ejtőcső beépítésével egy további, emeleti ülőke is csatlakoztatható. A tartályhoz ventilátorral ellátott szellőzőkürtő tartozik, mely a tetőn át a szabadba juttatja az elpárologtatott  nedvességet és a nemkívánatos szagokat. Az érlelési idő 2-2,5 év.

image190
4.3.2-11. ábra: Compact Composter

• Compact Composter:
A ‘80-as években kifejlesztett  típus nem igényel alápincézett épületet, azonban a toaletthelyiség az itt elhelyezkedő tartály miatt nagyobb: kb. 100 cm x 300 cm. A  tartály  három  komposztkamrával  rendelkezik.  Az első kamra  megteltével a tartályt  negyed fordulattal  vízszintes tengelye körül el kell billenteni, így kerül a komposzt a következő kamrába. E műveletre félévente  egyszer kerül sor. A következő alkalommal a komposzt a középső kamrából a hátsó kamrába kerül. A kész komposztot újabb fél év múlva innen lehet eltávolítani. A tartályon egy ülőke és egy esetleges hulladékledobó helyezkedhet el. A szellőzés a Clivussal azonos módon zajlik. Az érlelési idő kb. 1,5 év.

 
image192
4.3.2-12. ábra: Precomposter
 

• Precomposter:
Utólagos beépítésre alkalmas, mivel méretei megfelelnek egy szokványos WChelyiségben történő  elhelyezésnek. Mivel komposzt-tartálya  kicsi, gyakran kell üríteni (2-3 hetente), a kis tömeg és a rövid idő a komposztáláshoz nem elegendő. Ezért a toaletthez külön komposztálótartály tartozik, mely bárhol elhelyezhető, ahol a természetes szellőzés biztosítható (kert, garázs, fészer). A toalett tartalmát ebbe kell üríteni, a komposztálás itt zajlik. Az érlelési idő változó, de min. 2 év. A toaletthez a többi típuséval azonos szellőző tartozik.

 
image193
image195
4.3.2-13. ábra: Sawi Precomposter komposztáló toalett

 

Sawi (Berger Biotechnik GmbH.)  – Precomposter komposztáló toalett
• Egyaknás kerti árnyékszék:
A hagyományos, jól ismert kerti buditól csupán az különbözteti meg, hogy használata során az említett
Adalékszer (faapríték vagy forgács) hozzáadandó, továbbá az építményt szellőzőkürtővel is fel lehet szerelni. Ha az akna telítettsége már megközelíti a terepszintet, új aknát kell létesíteni és az építményt oda kell költöztetni. A régi aknát kb. 20 cm termőfölddel letakarva legalább egy évig pihentetni kell, utána a komposzt kitermelhető. A képen egy szentantalfai kerti toalett  látható, az érett  komposztot kitermelése után silóba rakták, melyet virággal ültettek be.

 
image196
4.3.2-14. ábra: Finn szabvány árnyékszék

• Finn szabvány árnyékszék:
A bódé ülőkéje alatt nincs akna, csak egy perforált fenekű gyűjtőedény, alatta folyadékfelfogó párologtató tálcával. A fekália és adalék keverékét a gyűjtőedényből a Precomposterrel azonos módon – külön komposzttartályba kell üríteni. A tartály a bódéval közös építményként is kialakítható. A párologtató-tálcától  a tetőn át a szabadba szellőzőkürtő vezet.

image197
4.3.2-15. ábra: Kétaknás kerti árnyékszék

• Kétaknás kerti árnyékszék:
Az egyaknás elvén működik, azonban egyszerre csak egy akna van használatban, a másik pihen. A használatban lévő akna megtelte esetén annak pihentetése kezdődik, miközben a másik aknából az érett komposztot eltávolítják, és az aknát újra használatba veszik. A váltógazdálkodás tehát kettősméretű bódét feltételez, vagy a szimpla bódé ciklusonkénti áthelyezését, azonban mindez egy helyen történik. A ciklus legalább egyéves pihentetést tegyen lehetővé.

• Szeparációs toalett:
A szeparációs toalett  többszintes lakóházban alkalmazható. Berendezésenként
8 víztakarékos WC ejtőcsöve köthető rá. Az ejtőcsövön érkező szennyvizet egy centrifuga segítségével szilárd és folyékony  részre választja szét. A szilárd rész kerül a komposztkamrába, a folyékonyt pedig egy UV-sugaras fertőtlenítés utána a csatornába továbbítja, ahonnan a többi szennyvízzel a tisztítóba kerül.

 
image199
4.3.2-16. ábra: Aquatron szeparációs toalett (Berger Biotechnik)

 

A szennyvíz tisztítása
Az élővíz minősége
A vízről való tárgyalás során a vizet halott anyagnak tekintjük, a tisztítást is csak fizikai eszközökkel gondoljuk el. A víz azonban nem fizikai minőségekkel is rendelkezik, melyet vegyi vagy fizikai analízis nem mutat ki, de amelyek hatásaikban megfigyelhetők. Az egyik ilyen minőség a formáló erők jelenléte. A jelenlét mértékét a cseppteszt és az itatóspapír-teszt mutatja. A formáló erőkkel rendelkező, tiszta, egészséges és élő víz egy cseppjének vízfelületre hullásakor keletkezett hullámok fotóját megfigyelve törvényszerűségekre bukkanunk. Az élő víz azonos karakterű formákat alkot. A szennyezéssel vagy egyéb módon károsított vízből e formák visszahúzódnak.

   image200
4.3.2-17. ábra: Vízformák

E módszerek az ember jelenlétét kívánják meg, mely személyes viszonyt teremt a vízzel. E szemlélet alapján a hagyományosan (gépi, „művi”) tisztítású vizet is csak részben tekinthetjük  tisztának, különösen, ha a tisztítómű utolsó műtárgya egy klóradagoló.
Az ismert tisztításmódok külön csoportja az ún. természetközeli technológiák. Ezek azok, melyek leginkább alkalmasak a víz élővé tételére. A tisztításhoz külső energiabevitel helyett a növények segítségét veszik igénybe.
A tisztítást végző növények legfontosabbika az egyszerű nád. A nád üreges szárán keresztül oxigént vezet gyökereihez. Így a gyökérzet környezetében zajló eleven életben nemcsak az anaerob, azaz levegőtől elzárt rothadási folyamatok zajlanak, hanem aerob, azaz oxigén jelenlétében zajló bomlás is. Ez utóbbi segíti elő a folyamat egészségességét. Ennek során a szerves anyaggal szennyezett víz először oldattá válik, elemi alkotórészeire esik szét. Ezt követően a mikroorganizmusok munkája
eredményeképpen e szervetlen oldatokból élő szubsztanciák keletkeznek, melyeket a növények fölvesznek és beépítenek. A víz eközben megtisztul.
A szennyezett víz élővé tételét, gyógyítását különböző módokon lehet elérni:
• nem  elég  a fizikai megtisztítás: a tisztítókból kilépő víz még  nem  mutat élő minőséget,
• a növényi tisztítás a szervesanyag kivonásán túl a növény fő szerepét látja el: kozmikus erőket közvetít a földbe és a halott földi minőségeket (sók, egyéb elemek) átalakítja, nemesíti (fotoszintézis,stb.) ezzel eleveníti a vizet,
• a víznek  megfelelő mozgásformákat biztosítva vissza  lehet  adni elveszített formálóerőit, „dinamizálni” lehet a vizet. Ennek eszköze a Wilkes-féle „flowform” csobogósora. Ezeken átvezetve a szennyezett vizet, az megtisztul és visszanyeri formálóerőit.

image201
4.3.2-18. ábra: Nádgyökérzónás szennyvíztisztító sémája

 
image203
4.3.2-19. ábra: John Wilkes szobrász vízharmonizáló Flowform csobogósora

Ez a természetes folyamat zajlik a vízparti nádasokban, azonban egy tisztító esetén megfelelő körülmények teremtésével a tisztítás nagyobb hatásfokkal és gyorsabban zajlik, mint a természetben. Más növények más szolgálatot tesznek: a vízijácint virága színezéséhez a vízben oldott nehézfémeket vonja ki. Ezzel alkalmas egyes vegyi eredetű szennyvizek tisztítására.

 

Decentralizált szennyvíztisztítási technológiák táblázata
 image205
4.3.2-20. ábra: A nádgyökérzónás tisztító működése

A szennyvíz bővített  oldómedencébe jut, ahol oldattá alakul. Így jut az elosztó csőhálózatba, majd innen a nádágyba. A nádágyban a földfelszín alatt szivárog a víz, majd megtisztulás után gyűjtő csőhálózatba jut, innen pedig élővízbe (tó, patak). A nád itt a tisztítótelepek levegőztető berendezését helyettesíti, energiabefektetés nélkül.
Méretezése: személyenként(lakosságegyenérték) 5 m2  nádágy-felületre  van szükség.

Egyéb eljárások
Az ábrán látható táblázat ad áttekintést  azon decentralizált eljárásokról, melyek egy autonóm működés számára alkalmasak lehetnek. Ezek közül kizárhatjuk az
1. számút, mint tüneti kezelést. Mindenfajta szennyvízkezelés első eleme az itt említett 2. ill. 2/a eljárás.

image207
4.3.2-21. ábra: Oldómedence /balra, felül/

Szürkevíz-szikkasztás oldóaknával és alagcsövezéssel /balra, alul/ Szürkevíz-szikkasztás oldóaknával és homokszűrőággyal /jobbra, felül/ Eleveniszapos szennyvíztisztító kisberendezés /jobbra, alul/

Itt történik a nyers szennyvíz helytelen kifejezéssel ismert „derítése”, azaz oldattá alakítása, melyben az úszó zsírok-olajok-habok felfogódnak, a szilárd alkotórészek leülepednek és a szerves alkotórészek oldattá alakulva továbbhaladnak. Ez garantálja a tisztítóberendezések hosszú élettartamát,  az eltömődés megelőzését. Ezt követhetik  a különböző tisztítási fokozatok. A legegyszerűbb tisztítás az altalajba történő szikkasztás (3.elj.), melynek során a szikkasztó draincső környezetében kialakuló biológiai hártya a szerves anyagok kivonásával részleges biológiai tisztítást eredményez. Hasonló, de ennél jobb hatásfokú a 4. eljárás. Az 5. eljárás kompromisszumot jelent, mivel gépi berendezésről van szó. Behatárolt lehetőségek tehetik szükségessé alkalmazását. A 6. eljárás tavai téli időszakban a hidegre érzékenyek.

 
4.3.2-22. ábra: Növénnyel telepített tavas tisztító

A 7. eljárás egyik változata a gyökérzónás tisztítás. Mindegyik eljárás alkalmas fekete szennyvíz kezelésére. Szürkevíz kezelésére a legtöbb esetben elegendő a 3. eljárás, illetve a 7. eljárások kisléptékű változatai.
 

Emésztők
A hagyományosan emésztőnek nevezett műtárgy semmilyen szempontból nem megfelelő. Itt a szennyvíz egy aknába jut, ahol ülepedni tud, majd egy bukófalon átjutva egy hézagosan falazott emésztőbe, ahol a talajba szivárogva elszikkad. Gyakran az első ülepítőaknát is elhagyják. Itt a szennyvíz tökéletes oldása sem történik meg, a talajba szinte akadálytalanul jut a tömény nitrátszennyezés. Az oldás hiánya idővel a környező altalaj elzsírosodását eredményezi, a szennyvíz így nem tudván elszikkadni, visszatorlódik és szippantani kell. Ez a sorsa a meglékelt szennyvíztárolóknak is. (Ezzel is igazolódik, hogy a hatósági oldalnak érdemesebb egy gyengébb hatásfokú, de korrekten megépített tisztítót megkövetelni, mint a tökéletes megoldást előírva illegális álmegoldásokat kikényszeríteni.). Az emésztő az autonómia szemszögéből is felejthető megoldás.

   4.3.2-23. ábra: Emésztőgödör

Szürkevíz illetve tisztított szennyvíz hasznosítása
A szürkevíz bizonyos feltételek mellett közvetlenül használható öntözésre. A tisztított szennyvíz élővízbe, illetve a környezetbe bocsátható. Emellett altalaj-öntözésre használható.

4.4. Elektromos berendezések, hálózat >>