Az épületek homlokzat képzésének szinte nincs is határa. A legkülönbözőbb színű, anyagú, felületű homokzatokat lehet megvalósítani a megrendelői igények függvényében. Fontos azonban tudatosítani, hogy a homlokzatképzés mindig egyfajta szerkezet védelmi elem is, így a hatások és követelmények elemzése után lehet kiválasztani a megfelelő szerkezetet.
Akár függőleges, akár vízszintes, akár ferde homlokzatról beszélünk, a szél, a nap, a csapadék, a fagy helyi hatásait figyelembe kell venni. Fontos megemlíteni, hogy különösen természetes anyagú építőanyagok alkalmazása esetén ezt a hatás-teljesítmény elemzést különös alapossággal kell elvégezni. A természetes anyagok ugyanis sokkal könnyebben alakulnak vissza természetes állapotukba, mint a jelentős ipari átalakításon átesett termékek.
3.5.1 Vakolatok
A Magyarországon jellemző családi házas építkezés leggyakoribb függőleges homlokzatképzése a vakoltat. A tradicionális vályogtapasztást, a vályogvakolatokat után a mészhabarcsot, a javított-, majd a cementes vakolatokat mind „hagyományos vakolatoknak” tekintjük. Idővel ugyanis megjelentek lényegesen jobb hőszigetelő képességű perlites, vagy polisztirolos „hőszigetelő vakolatok”. Ezen vakolatokkal sokáig ki tudta elégíteni az építőipar a kor hőszigetelési igényeit. A magasabb hőszigetelési igényeket azonban már csak nagyon vastag hőszigetelő vakolatokkal lehetett volna kielégíteni, így kifejlődtek a vakolható hőszigetlésekre tehető „vékonyvakolat rendszerek”.
A vakolatok alapvető szerepe, hogy egy viszonylag vékony (0,5-6 cm) vastagságban megvédjék a teherhordó szerkezetet a fagy és a nedvesség káros hatásaitól. További szerepe, hogy légzárást, vagy legalább is jobb légzárást biztosítanak, mint a vakolat nélküli szerkezetek. Végül nem elhanyagolható szerepük a homlokzatok díszítése, egyedivé varázsolása. A XIX. sz. végén épült fel Budapestnek az a jól ismert vakolatprofilokkal díszített pesti városmagja, amely az egész városnak meghatározó építészeti karaktert adott.
A vakolatok kivitelezése nagyon hasonló. Az alapanyagokból erősen képlékeny keveréket készítenek, amit kézi, vagy gépi vakolással hordanak fel a kívánt vastagságban a homlokzatra. A vakolatok anyagösszetétele nagyon sokféle lehet. Az iparosodás fejlődésével a vakolat fajtákat manapság jellemzően zsákos kiszerelésben lehet megvásárolni. A megfelelő mennyiségű víz hozzáadásával feldolgozható lesz a keverék. A következőkben pár olyan „receptet” közlünk, amelyek már, vagy még nem kaphatók zsákolt formában, de a természetes anyagokat használó építkezés gyakori elemei.
1) Tradicionális vályogtapasztás
A tradicionális falszerkezeteket (vert fal, rakott fal, vályogfal) kívül-belül vályogos anyaggal tapasztották. Az építési vályoghoz organikus adalékokat (törek, pelyva) valamint állati kötésjavítókat (lótrágya) kevertek, és kézzel hordták fel a tapasztást a falszerkezetre.
A mai kivitelezési gyakorlatban ezen technológia már nehezen felvállalható.
A tapasztás további hátránya, hogy jelentős karbantartást igényel, hiszen minden évben – elsősorban a külső oldalon – a vakolat hibáit ki kell javítani.
2) Vályogvakolat helyi építési anyagból
A tradicionális technológiák és az általános építőipari kivitelezés ötvözete, amikor az építési vályoghoz homokot, és organikus adalékokat (törek, fűrészpor) kevernek. Ezen keverék hagyományos betonkeverőben összekeverhető, és hagyományos kőműves technológiával (vakolókanál, stb.), minimum két rétegben felhordható a falszerkezetre. Vakolat összetételére javasolható a Mezei Sándor féle „recept” (3.5.11. táblázat)
Alapvakolat
• 8 habarcsmerő (cserpák) rostált, áztatott agyagos vályogtalaj
• 2 vödör kvarcos homok
• 1 vödör fűrészpor
• 2 marék apróra szecskázott szalma
• 1 kőműves serpenyő (fándli) tönkölypelyva
Finomvakolat
• 6 habarcsmerő (cserpák) rostált, áztatott agyagos vályogtalaj
• 2 vödör kvarcos homok
• 1 kőműves serpenyő (fándli) kiskanál fűrészpor
3) Zsákolt vályogvakolat
A korszerű építőipari kivitelezés minden igényét kielégítő vályogvakolatok kaphatók elsősorban német és osztrák gyártóktól. A zsákolt anyagot csupán víz hozzáadásával lehet előkészíteni, és akár gépi szórással is fel lehet hordani a felületre.
A hagyományos adalékanyagokhoz képest juta és egyéb nem szokásos adalékanyagok is megtalálhatók a zsákolt földkeverékben.
Nem a vályogvakolatok témakörébe tartozik, de feltétlenül hangsúlyozandó, hogy a hagyományos cementes vakolatok mind külső, mind belső oldalon nem javasoltak vályog falazatokra. Belső oldalon a fal páragazdálkodási képességét csökkentik, külső oldalon párafékező rétegként működnek, és megfelelő erősítés nélkül óhatatlanul leválnak a falszerkezetről.
4) Mészhabarcs
A mészhabarcs külső és belső térben is jól használható, viszonylag jó páraáteresztő, jelentős páragazdálkodási képességgel rendelkező anyag. Általában a következő összetételben alkalmazzák: egy rész oltott mész, 3-4 rész rostált finomhomok, adalékanyag: szalmatörek, fa vagy lenpozdora, gyapjúszálak stb, a szálhossz azonban ne legyen nagyobb mint 2-4 cm.
3.5.2 Könnyű homlokzatburkolat
Könnyű homlokzatburkolatnak nevezzük azokat az elemes burkolatokat, amelyeket kis súlyukból adódóan közvetlenül fel tudunk szerelni a homlokzatokra. Építészettörténetileg a tradicionális népi építészetben is megjelentek ezek a burkolatok, gondoljunk az oromfalak faburkolatára, vagy melléképületek deszkapalánkjára. Manapság a rögzítés elve annyiban változott, hogy a homlokzati elemek és a tartószerkezet közé hőszigetelést és „átszellőzető légrésnek” is helyet biztosítunk. A homlokzati elemek még mindig bárhol rögzíthetők a teherhordó falhoz, csak távolságtartó elemek közbe iktatásával szereljük fel a burkolatot.
Anyagát tekintve a mai könnyű homlokzatburkolatok nagyon sokfélék lehetnek. A klasszikus faburkolat mellett megjelentek a struktúrájukban hasonló, de ellenállóbb trópusi, vagy hőkezelt anyagból készíthető faburkolatok.
A fa táblásításával nagyobb homlokzati elemeket is tudnak gyártani, amely táblák rögzítésére gyártmány-specifikus rögzítő rendszereket fejlesztettek ki a gyártók. Ilyen rögzítő rendszerrel lehet elhelyezni egyéb „könnyű” kategóriába sorolható burkolatokat, mint kerámia, szálerősítéses cementlap, műgyantakötésű farost, fém vagy műanyag.
A könnyűburkolatok fenntarthatóság szempontjából történő értékelésekor mindenképpen előnyként kell megemlíteni, hogy a burkolatok az egyszerű vakolatoknál általában hosszabb távon biztosítanak védelmet a szerkezetek tartószerkezeti és hőszigetelési elemeinek. Nem kezelhetők azonban egységesen az építés energiaigénye és a tartósság szempontjából. A fémburkolatok beépítési energiaigénye igen jelentős, sokszor meghaladja a teljes mögöttes szerkezet előállításához szükséges energiaigényt, azonban tartósak és viszonylag könnyen újrahasznosíthatók. Ezzel szemben az alacsonyabb élettartamú cement, vagy műgyanta kötőanyagú termékek előállítása nem jár kiemelkedően magas energiaigénnyel, viszont a termékek recirkulálása körülményes.
3.5.3 Nehéz burkolat
Amíg a könnyűburkolatokat közvetlenül fel lehet szerelni a tartószerkezetekre, a nehézburkolatokat tradicionálisan egybe építették a tartószerkezettel, míg mai alkalmazásokkor segédszerkezettel rögzítik a tartószerkezethez. Leggyakoribb alkalmazásai a tégla és a kőburkolat.
3.5.3.1 Téglaburkolat
A téglaburkolat klasszikus megoldása, amikor szigorúan a vasbeton födémhez rögzítve távtartó konzolokat rögzítenek dübelekkel, majd ezekre a konzolokra terhelik rá az egy esetleg két szintnyi téglaburkolatot. A féltégla (12 cm) vastagságban rakott téglafalat a kidőlés ellen visszahorganyzó dűbelekkel kell stabilizálni.
3.5.3.1-1 ábra: Féltégla vastag burkolófal rögzítése konzolokkal és visszahorgínyzó dübelekkel [www.in-tech.hu]
A burkolatot mint egy önmagában is stabil szerkezeti réteg lehetővé teszi az „átszellőztetett falszerkezet” kialakítását. Ez a megoldás azt jelenti, hogy a burkolat és a hőszigetelt tartószerkezeti fal között 3-5 cm vastag légréteg alakítható ki. A rendszer előnye, hogy amennyiben ezen légréteg alsó illetve felső pontjain be és kiszellőztető nyílásokat készítünk, az átszellőző légréteg elvezeti a belső térből kifelé áramló pára-, illetve nyáron a külső térből befelé induló hőterhelést. A belső tér hőmérséklete így nyári állapotban kiegyenlítettebb lehet, mivel a hőszigetelt fal külső oldala erős napsütés esetén se melegszik fel jobban a külső léghőmérséklet fölé. A szerkezeti kialakítás fontos szabálya, hogy az átszellőztetett légréteggel érintkező hőszigetelés csak tűzálló anyagból készülhet úgy, hogy légréteggel érintkező felületén a szélvédelmet meg kell oldani. A légrétegben ugyanis jelentős mértékű légcsere alakulhat ki, ami elősegíti a tűz terjedését, illetve „kifújja” a szálas hőszigetelésben a hőszigetelő tulajdonságot biztosító álló légrétegeket.
Manapság terjednek azok a megoldások is, amikor a téglaburkolat architektúrát vékonyabb anyagvastagsággal tudják megvalósítani. Ez esetben 1-1,5 cm vastagra vágott tégla lapokat kerámia burkolathoz hasonlóan ragasztják a vakolt, vagy hőszigetelő táblával burkolt homlokzati felületre. A tégla elemek közötti réseket esztétikai és szerkezet-védelmi okokból érdemes fúgázó anyaggal kitölteni.
3.5.3.1-2 ábra: Vékony téglalapok kerámia-burkolat szerű rögzítése [austrotherm.hu]
A téglaburkolatok mindenképpen egyedi esztétikát adnak az épületeknek, és ami ökológiai szempontból fontos, megnövelik a szerkezetek várható élettartamát. A burkolat védelme alá elhelyezett anyagok, szerkezeti réteget (pl. hőszigetelés) hosszabb ideig tudja ellátni feladatát, ami hosszú távon anyagés költségmegtakarítást jelenthet.
3.5.3.2 Kőburkolat
A kőburkolat régóta az elegancia és a gazdagság egyik külső formai eleme. A korábbi korok nagy vastagságú, tömegű burkolati kő elemeit alkalmazzák mind a mai napig, azonban napjainkban jellemzően vékonyabb, így költségés erőforrás-takarékosabb elemek beépítése terjedt el.
Kőburkolatot háromféle módon szokták manapság rögzíteni.
A téglaburkolatnál ismertetett ragasztásos technológia mellett legjobban az a változat terjedt el, amikor a viszonylag kis (max. 60x60x5 cm) elemeket négy ponton megfogva acél szerkezettel rögzítik a mögöttes falszerkezethez.
A kőburkolatok legkorszerűbb rögzítési módja, amikor nagyobb, akár 100×200 cm méretű elemeket nem látszó rögzítéssel illesztenek a fogadószerkezethez.
A kőburkolatok alkalmazása az ökologikus építés szempontjából akkor értékelhető pozitívan, ha a beépítéshez közeli anyagot, természetes előfordulási alakjához hasonló formában tudjuk alkalmazni. Egyébként a kövek bányászata, szállítása, megmunkálása erőforrás és költségigényes tevékenység.
3.5.3.2-1 ábra: Burkolatként használt kövek „gabion fal” rendszerben hőszigetelt betonfal előtt. [tervlap.hu]
Hátrány