Ígylakunk-interjú – A lakóépületek energetikai felújítása egyszerre enyhítené az energiaszegénységet, csökkentené az ország energiafüggőségét, javítaná a rossz állapotú otthonokban élők egészségi és lakhatási körülményeit, valamint a légszennyezést is mérsékelné – mondja Koritár Zsuzsanna, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai szakértője. Szerinte a TISZA programjában fontos előrelépés, hogy a lakhatási szegénység, a szociális célzás, a tűzifa-támogatás és az otthonfelújítás is megjelenik, de a siker azon múlik majd, hogyan épülnek fel a konkrét támogatási rendszerek. A legfontosabb szerinte az lenne, hogy a programok végre azokhoz is eljussanak, akiknek nincs önerejük, nem tudnak előfinanszírozni, és segítség nélkül a pályázatokhoz sem férnek hozzá.
Ígylakunk: A Habitat minden évben kiadja a lakhatási jelentését, és régóta foglalkozik energiaszegénységgel, lakásminőséggel, felújításokkal. Most, az új kormány programja és első megszólalásai alapján hogy látjátok: azok a témák, amelyek a Habitatnak fontosak, megfelelő súllyal jelennek meg?
Koritár Zsuzsanna: A TISZA programjában alapvetően nagyon sok fontos dolog megjelenik, ami a lakhatáshoz kapcsolódik. Elég jelentős része például bérlakás-fejlesztésről szól: piaci és magánbérleti oldalról, de ugyanúgy szociális bérlakásokról, állami bérlakás-fejlesztésről is. Ez rendkívül fontos és nagyon hiánypótló irány. Úgy látjuk, hogy a hazahozandó uniós pénzek egy részével is ezt szeretnék célozni. Ez önmagában előremutató, de az ördög mindig a részletekben van. Az, hogy ebből pontosan hogyan lesz szakpolitikai intézkedés, és annak a megvalósítása hogyan zajlik majd, már egy másik kérdés.
Amit Habitatként különösen örvendetesnek tartunk, az a viszonylag erős szociális vonal. Megjelenik benne az energiaszegénység, tágabban a lakhatási szegénység is, és ami nagyon fontos: nem csak energetikai oldalról közelítik meg a kérdést. Szerepel a lakhatás, az otthonok minősége is. Szerepel benne, hogy mintegy háromszázezer ember lakik komfort nélküli ingatlanban, a magyarok egyharmadát fenyegeti a lakhatási szegénység, és kétmillió ingatlan szorulna mélyfelújításra.
Ez azért fontos, mert amikor lakáspolitikáról beszélünk, nagyon sokszor a lakhatáshoz való hozzáférés kerül elő: hajléktalanság, gyermekvédelemből kikerülők lakáshoz jutása, fiatalok lakhatása, bérlakásprogramok, lakásépítés. Természetesen ezek mind fontosak. De Magyarországon a lakástulajdon aránya nagyon magas, Eurostat-adatok alapján kilencven százalék feletti – és egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a lakások milyen állapotúak.
Mi a Lakhatási Koalícióval készített Lakhatási Minimumban is külön fejezetet szenteltünk a lakhatás minőségének. Komfort nélküli ingatlanok, beázás, penészesedés, rossz tető – ezek nagyon komoly problémák. Ezért lényeges, hogy a szakpolitika és a kormányzat is felismerje: nemcsak új lakásokra és bérlakásokra van szükség, hanem a meglévő lakásállomány minőségének javítására is. A programban ehhez vállalás is kapcsolódik: állami felújítási programot indítanának a komfort nélküli és félkomfortos ingatlanok teljes körű felújítására.
Ígylakunk: Az energiaszegénység és a tűzifa-használat nemcsak a programban jelenik meg, hanem Magyar Péter miniszterelnök első sajtótájékoztatóján is hangsúlyos volt.
Koritár Zsuzsanna: Meglepő is volt, hogy rögtön ennyire hangsúlyosan előkerült a tűzifa. De nagyon indokolt, mert amikor tűzifa-használatról beszélünk, akkor KSH népszámlálási adatok alapján tudjuk, hogy 620 ezer háztartás fűt csak tűzifával. Ez nagyjából a háztartások 15,5 százaléka. Körülbelül annyi háztartás, mint amennyi távfűtéssel fűt.
Ezen felül több mint ötszázezer háztartás részben fával fűt, vagyis összesen körülbelül 1,2 millió háztartás használ tűzifát. Van egy külön adat arra is, hogy elsődlegesen hányan használnak tűzifát: ez 885 ezer háztartás a négymillióból. Tehát a háztartások 20–22 százalékáról beszélünk. Ez egy nagyon jelentős terület.
És ezt több oldalról is meg lehet közelíteni. Az egyik, hogy elsődlegesen tűzifát jellemzően az alacsonyabb jövedelmi csoportok használnak. A 885 ezer, elsődlegesen tűzifát használó háztartásból körülbelül 345 ezer a legalsó jövedelmi ötödben van, ami közel 40 százalék. További 285–290 ezer háztartás pedig a második legalacsonyabb jövedelmi ötödben. Vagyis a tűzifát használók mintegy 70 százaléka a két legalsó jövedelmi csoportban található.
Ebből látszik, hogy ez nagyon erősen szociális kérdés. Ráadásul a tűzifa nem tartozik a rezsicsökkentés alá. Az ára 2013 óta közel háromszorosára nőtt, miközben a legalacsonyabb jövedelmű csoportok használják. Tehát nagyon komoly szociális problémáról beszélünk.
Ígylakunk: A szociális tűzifaprogram jelenlegi formájában mennyire tud választ adni erre?
Koritár Zsuzsanna: A 2024-es adatok alapján 157 ezer háztartás részesült szociális tűzifaellátásban. Ezt kell összevetni azzal a 885 ezer háztartással, amely elsődlegesen tűzifát használ, és amelynek nagy része az alsó jövedelmi csoportokban található. Vagyis nagyon kis hányad tud ebben a támogatásban részesülni.
Ráadásul ez folyamatosan csökken. Az ötmilliárdos keretösszeg nem változik, miközben a tűzifa ára nő. 2022-ben még 187 ezer család kapott támogatást, 2024-re ez 157 ezerre csökkent. Tehát harmincezerrel kevesebb családhoz jutott el.
A TISZA vállalása szerint megdupláznák ezt az ötmilliárdos keretet, és kiterjesztenék a programot: nemcsak az ötezer fő alatti településeken lenne elérhető, hanem országosan, városokban is. Ez fontos, mert a városokban is sokan fűtenek fával. Kigyűjtöttem KSH-adatokból: csak fával fűtő háztartások a községekben 376 ezren vannak, a városokban pedig 243 ezren. Kevesebben, de egyáltalán nem kevesen.
Amit mi nagyon fontosnak tartunk, hogy a program szabályozásán is változtatni kellene. Jelenleg, amikor egy önkormányzat pályázik a szociális tűzifára, nem kell adatot adnia arról, hogy a településen hány háztartás fűt tűzifával. Olyan mutatókat néznek, mint a a 80 év felettiek bizonyos szociális juttatásban részesülők, közfoglalkoztatottak, idősek száma. De az nem szempont, hogy ténylegesen hány háztartásnak lenne szüksége tűzifára.
Így nagyon nagy különbségek alakulhatnak ki településenként abban, hogy egy háztartásra mennyi tűzifa jut. A nyugati országrészben például sokszor több tűzifa jut egy háztartásra, mert viszonylag sok az idős vagy közfoglalkoztatott, de kevesebb háztartás használ ténylegesen tűzifát. Ezért az egyik erős javaslatunk, hogy a támogatás elosztásánál vegyék figyelembe a tűzifával fűtő háztartások számát is.
Az sem lenne ördögtől való, ha országosan egységes szempontok alapján határoznák meg, hogy helyi szinten kik kaphatnak támogatást. Most az önkormányzatok saját rendeletben szabályozzák, hogyan osztják ki a tűzifát.
Lehetne országosan meghatározott jövedelmi vagy más rászorultsági feltételrendszer, hogy a területi különbségeket ezzel is csökkentsük.
Ígylakunk: Hogyan lehetne a fával fűtő háztartások helyzetén hosszabb távon javítani? Hiszen az is cél lenne, hogy csökkenjen a rossz hatékonyságú, szennyező fűtés aránya.
Koritár Zsuzsanna: Ezt több irányból is meg lehet közelíteni, nincs egyetlen jó megoldás. Lehet energetikai vagy energiahatékonysági kérdésként kezelni, mert a fával tüzelők jellemzően nagyon rossz energetikájú ingatlanokban laknak. És itt nem csak mélyszegénységben élő háztartásokra kell gondolni. Ez sokkal szélesebb kör: olyan háztartásokra is, amelyeknek van rendszeres jövedelmük, de alacsony, miközben rossz állapotú ingatlanban élnek.
Lehet tehát azt mondani, hogy kezdjük el felújítani ezeket az ingatlanokat: hőszigetelés, nyílászárócsere, fűtéskorszerűsítés.
Ez egyszerre energiahatékonysági és energiaszegénységi program lenne.
De rövid távon nem biztos, hogy rögtön komplex mélyfelújítással kell kezdeni, mert az rengeteg pénz, és nagyon sok feltételnek kell megfelelni.
Lehet szociális és levegőminőségi oldalról is közelíteni. A TISZA-programban szerepel a szociális alapú légszennyezés-csökkentési program, amelyben tüzelőberendezés-csere és házszigetelés is megjelenik. Mi Habitatként azt javasolnánk, hogy első körben azokat a háztartásokat kellene célozni, amelyek nagyon rossz hatékonyságú, elavult lemez- vagy vaskályhákat használnak. Ezek nem tartják a hőt, folyamatosan táplálni kell őket fával vagy bármi mással, nagyon rossz a hatásfokuk és sokat fogyasztanak.
Ígylakunk: Mire lehetne ezeket a rossz kályhákat lecserélni?
Koritár Zsuzsanna: Ez nagy kérdés. A fűtéskorszerűsítés lehet hűtő-fűtő klíma, lehet központi fatüzelésű kazán is, már az is sokkal jobb energetikai és környezeti szempontból. Tavaly készítettünk erről egy tanulmányt a BME-vel. Megnézték, mi történik, ha ezeket a kályhákat hűtő-fűtő klímára vagy központi fatüzelésű-, illetve pelletkazánra cseréljük. A számítások szerint már a fűtéskorszerűsítés önmagában is hozhatná a harminc százalékos primerenergia-megtakarítást, ami jelenleg jogszabályi szinten elvárás, ha támogatási programból valósul meg energetikai felújítás.
Levegőminőségi szempontból is sokkal jobb lenne, hiszen kevesebb tűzifát fogyasztana a háztartás. Ha központi kazánra cseréljük, abba már nem lehet bármilyen hulladékot betenni, mert tönkremegy a rendszer. Ez a légszennyezést is csökkentené.
És van egy nagyon fontos lakhatási és egészségügyi oldala is. A rossz kályhákat használó házakban jellemzően rossz a hőkomfort. Abban a helyiségben, ahol a kályha van, nagyon meleg van, mert folyamatosan rakni kell. A ház távolabbi helyiségeibe viszont nem jut el a meleg, ott penészesedés, nedvesedés, páralecsapódás alakul ki. Ez komoly egészségügyi kockázat.
Ezért, ha gyorsan akarnának konkrét programot indítani, én első körben ezeket a vaskályhás, lemezkályhás háztartásokat céloznám.
Ígylakunk: Uniós forrásokat lehetne erre használni?
Koritár Zsuzsanna: Ha energetikai felújításként közelítjük meg, akkor igen, de el kell érnie a harminc százalékos energiamegtakarítást. Fontos, hogy a fosszilis tüzelőberendezéseket nem lehet támogatni. Tehát például egy gázkonvektoros ház kondenzációs kazánra való átállása önmagában hozhatna megtakarítást, de fosszilis tüzelőberendezésként nem támogatható. A tűzifáról hűtő-fűtő klímára való átállás viszont működhet, és elvileg a központi fatüzelésű kazán is.
Ígylakunk: Hogyan lehetne egy jó otthonfelújítási és energiahatékonysági támogatási rendszert kialakítani?
Koritár Zsuzsanna: Abban szerintem már elég széles szakmai konszenzus van, hogy szükség van a hazai épületek, azon belül a lakóépületek energetikai korszerűsítésére. Ez a TISZA programjában is szerepel, egész konkrét számokkal: évente százezer lakás energetikai korszerűsítését tűzik ki célként. Habitatként mi is azt mondjuk, hogy évente legalább 100-150 ezer lakás felújítása szükséges ahhoz, hogy elérjük az épületállomány dekarbonizációját és a 2050-es célokat.
De nemcsak klímapolitikai szempontból fontos ez, hanem az energiafüggőség csökkentése miatt is. Minél kevesebb energiát használunk, annál egyszerűbb azt ellátásbiztonsági szempontból fedezni.
Az évente százezer lakás korszerűsítése szerintem teljesen jó cél. Ha ezt tudják hozni, az csodálatos lenne. Ehhez egy lakóépület-korszerűsítési programot kellene létrehozni. A programban szerepel is, hogy családi energetikai programot indítanának, többféle választható megoldással: szigetelés, fűtéskorszerűsítés, napelemek, hőszivattyús rendszerek, okos megoldások. Ennek örülök, mert nincs bekorlátozva egyetlen technológia irányába.
Ahány ház és ahány élethelyzet, annyiféle jó megoldás lehet. Nem mindegyiknél jó például hőszigeteléssel kezdeni. A vaskályhás házaknál kifejezetten nem javasoljuk, hogy először hőszigeteléssel és nyílászárócserével induljon a felújítás, mert ott a beltéri levegőminőség eleve rossz, a kályhák nem zárnak rendesen, és veszélyes lehet, ha az ingatlant még jobban lezárjuk. Általában persze azt mondjuk, hogy ahol lehet, a hőigényt kell csökkenteni, tehát szigeteléssel érdemes kezdeni. De vannak esetek, amikor előbb a vizesedést kell megszüntetni, vagy éppen a fűtéskorszerűsítés hozhat gyorsabb és reálisabb eredményt.
Én erre az általános energetikai programra építeném rá az energiaszegénységi lábat.
Vagyis lenne egy általános korszerűsítési program, és azon belül egy külön elem az energiaszegénységben érintett háztartások számára. Nemcsak arról van szó, hogy nekik magasabb támogatási intenzitást kellene adni, bár ez nyilván fontos. Hanem arról is, hogy számukra olyan egyablakos támogatási rendszert kell biztosítani, amely az ő igényeikre van szabva.
Ígylakunk: Az elmúlt évek támogatásai sokszor éppen azokhoz nem jutottak el, akik a legrosszabb állapotú otthonokban élnek. Mit kellene másképp csinálni?
Koritár Zsuzsanna: Nagyon fontos, hogy a rászoruló, energiaszegénységben érintett csoportoknál nem elég, hogy van egy program. Segíteni kell őket a hozzáférésben. Ez adminisztratív támogatást jelent, segítséget a felújítás létrejöttében, és természetesen pénzügyi támogatást is. Komplex rendszerre van szükség.
Ez idő. Ezért, bár nagyon sürgető, hogy legyen energetikai program, különösen az energiaszegénységben érintett háztartások számára, de ez annyira elhanyagolt terület volt az elmúlt évtizedekben, hogy jobb lenne kapkodás helyett jól átgondolt, felépített programot létrehozni. Hosszú távú program kell. Mire az emberek megtanulják, felfogják, rákészülnek, mire a piac, a finanszírozók, a bankok terméket fejlesztenek rá, idő kell. Ezt nem lehet egy-két éves programokkal megoldani. Nem baj, ha nem a kormányzás első évében indul el teljes kapacitással, de dolgozni rajta azonnal el kell kezdeni.
Ígylakunk: A lakhatás, az energiahatékonyság, a szociálpolitika és a környezetvédelem több tárcát is érint. Hogyan lehet ezt jól összehangolni?
Koritár Zsuzsanna: Abban nagyon reménykedem, hogy lesz tárcaközi egyeztetés, mert ez az előző kormány alatt gyakorlatilag nem volt. Most látszanak dedikált emberek is, akiknek az lehet a feladatuk, hogy különböző témák mentén összehozzák a tárcákat.
Ha például szociális alapú légszennyezés-csökkentési programról beszélünk, amelyben tüzelőberendezés-csere, házszigetelés, távfűtési hálózat bővítése is van, akkor ebben a környezetvédelmi tárcának, a szociális tárcának és az energetikai oldalnak is részt kell vennie. Nem lesz egyszerű, de szerintem nem is annyira bonyolult, mert ezek a beavatkozások minden irányból ugyanabba az irányba mutatnak.
Jó az energiamegtakarítás szempontjából, jó szociális és energiaszegénységi szempontból, jó környezetvédelmi szempontból. Ez valóban win-win helyzet.
Az egyetlen igazán bonyolult kérdés a finanszírozás.
Ígylakunk: A költségvetés helyzete nehéz, miközben rengeteg területre kellene forrás. Honnan lehetne pénzt találni erre?
Koritár Zsuzsanna: Itt nem lehet kihagyni a rezsicsökkentés kérdését. A programban az szerepel, hogy megtartják, kiterjesztik, szociális alapon is kezelik. Ebben sok minden nem teljesen világos. Az biztos, hogy valamilyen szinten át kell alakítani. Az általános rezsicsökkentés ilyen formában nem maradhat fenn, muszáj differenciálni valamilyen szempont alapján. A legkézenfekvőbb a szociális szempont lenne.
Amíg ilyen formában van rezsicsökkentés, addig például az ETS2-t sem lehet bevezetni. Nagyon sok vonatkozásban hozzá kell nyúlni ehhez a rendszerhez. Az elmúlt években éves szinten átlagosan körülbelül ezermilliárd forint ment el rezsicsökkentésre, az energiaválság legsúlyosabb időszakában kétezer milliárd forintnál is több. Ez elképesztően sok közpénz.
Mi mindig azt mondtuk, hogy ha az ezermilliárd helyett csak ötszázmilliárdot költenének rezsicsökkentésre, és a másik ötszázmilliárdot évente épületfelújításra, energetikai korszerűsítésre fordítanák, akkor már mennyivel előrébb tartanánk. És akkor még nem beszéltünk a kvótabevételekről, az ETS2 kiterjesztéséről, a Szociális Klímaalapról. Kevés olyan terület van, amely ennyire „jolly joker” lenne, mint a lakóépületek energetikai felújítása.
Ígylakunk: A Habitat szempontjából milyen témákra kellene még különösen figyelnie az új kormánynak?
Koritár Zsuzsanna: Nagyon fontos az általános lakhatási minőség javítása és a felújítás, ezen belül az energetikai korszerűsítés. Nagyon fontos a szociális célzás. Örömmel láttuk, hogy a programban megjelenik a szegregátumokban élők komplex segítése is. Fontos az is, hogy települési szinten legyen adósságkezelési és adósságmegelőzési rendszer. Ez nem közvetlenül az épületek állapotáról szól, de a közüzemi számlákkal való elmaradás, a lakhatáshoz kapcsolódó eladósodás nagyon komoly probléma.
A programban szerepel az egyablakos szociális ügyintézés bevezetése is. Ez nagyon fontos lenne, mert az a modell, amit mi az épületfelújítások kapcsán javaslunk, és amit kicsiben a Falusi LakHatás Programban megvalósítottunk, akkor tudna igazán jól működni, ha lenne egy alaprendszer, egy olyan államigazgatási alrendszer, amelyre rá lehet építeni.
Most ez szinte teljesen hiányzik. A szociális ellátórendszer leépítése nagyon intenzív volt az elmúlt években, és nincs olyan központi rendszer, amelyen keresztül könnyen el lehetne érni az energiaszegény háztartásokat. Az energiaszegénység kezelésének egyik legkomolyabb kérdése Magyarországon a célzás: vagyis, hogy hogyan találjuk meg azokat az embereket, akik érintettek. EU-s oldalról is állandóan ez a kérdés. Nincs olyan szociális ellátás, amelyről azt mondhatnánk: aki ebben részt vesz, az nagy valószínűséggel energiaszegénységben érintett. Ezért a szociális ellátás fejlesztését, megerősítését nagyon fontosnak tartjuk.
