Az Eurostat adatai szerint Magyarországon az ingázás tömeges jelenség: a foglalkoztatottak körülbelül tizede nem is a saját régiójában dolgozik, vagyis nagyságrendileg több százezer ember jár át naponta más térségbe munkáért. Ez azt mutatja, hogy az ingázás sokak számára nem kivétel, hanem a mindennapi megélhetés része.
Az Eurostat adatai alapján a magyarországi ingázás európai összevetésben is jelentős. A koronavírus előtti utolsó teljes évben, 2019-ben a magyar foglalkoztatottak átlagos egyirányú ingázási ideje 29 perc volt, amivel Magyarország az uniós élmezőnybe tartozott; a dolgozók 10,6 százaléka pedig legalább egy órát utazott munkába. Ez arra utal, hogy a magyar munkaerő egy számottevő része napi szinten is nagy távolságokat vállal a megélhetésért.
A mobilitás ráadásul területileg nagyon koncentrált. Az Eurostat regionális adatai szerint Pest vármegye különösen kiugró: a munkavállalók 41 százaléka nem a saját régiójában dolgozik, hanem jellemzően Budapestre jár be, ami európai összevetésben is az egyik legmagasabb arány. Országos szinten is erős a belső munkaerő-mozgás: nagyjából minden tizedik magyar nem a saját régiójában talált munkát. A határ menti munkavállalásban a Nyugat-Dunántúl emelkedik ki: az Eurostat 2019-es adatai szerint mintegy 56 ezer magyar járt át naponta Ausztriába dolgozni, amivel ez Európa egyik legnagyobb ingázó közössége volt.
Az ingázási mintázatok szorosan összefüggnek a budapesti és agglomerációs lakáshelyzettel. Miközben Budapest népessége 2001 és 2022 között közel 93 ezer fővel csökkent, a város körüli övezet több helyen tovább nő, és 2025-ben már csak 1,685 millióan éltek a fővárosban – mutatta be nemrégiben a G7. A fővárosi drágulás és a lakásépítés akadozása miatt egyre többen keresnek elérhetőbb lakhatást a külső gyűrűben.
Az ingatlan.com adatai azt mutatják, hogy a nagyvárosoktól mért 25–30 kilométeres sáv lett az egyik legfontosabb kiköltözési célterület, ahol 2025-ben 3100–3350 fővel nőtt a kisebb települések népessége egy év alatt. Ezeken a településeken az ingatlanárak 30–80 százalékkal is alacsonyabbak lehetnek, mint a nagyvárosi piacon, ami erős pénzügyi ösztönző a kiköltözésre. Pest vármegye népessége 2025-ben több mint 3139 fővel nőtt a kiköltözések miatt.
A probléma az, hogy a lakhatási nyomásra a főváros kínálati oldala egyelőre nem ad elég erős választ. A G7 cikksorozata szerint Budapesten 2021 és 2025 között évente átlagosan 5700 lakás épült, 2025-ben pedig csak 3949, miközben a nagyobb, összehangolt fejlesztéseket telekhiány, infrastruktúrahiány, szabályozási bizonytalanság és önkormányzati-fejlesztői konfliktusok nehezítik. A tervezett rákosrendezői projekt 10 ezer új lakással önmagában 2,5-szerese lenne a tavalyi teljes budapesti lakásépítésnek, ami jól mutatja, mekkora a lemaradás a szükséges volumenhez képest. Összességében tehát a magyarországi ingázás nem a mobilitás hiányáról, hanem annak kényszerű és egyenetlen szerkezetéről szól. A budapesti munkaerőpiac továbbra is erős vonzásközpont, de a drága lakhatás és a lassú lakásépítés egyre több háztartást tol az agglomerációba. Ennek következménye, hogy sokan lakhatási okból költöznek kifelé, miközben munkavállalási okból továbbra is a főváros felé ingáznak nap mint nap.
Forrás: Eurostat, G7/Telex
