A magyarországi lakások nyári hőkomfortját jóval erősebben befolyásolják az épületek műszaki jellemzői, mint a lakók egyéni alkalmazkodási szokásai. Egy új, országos kutatás szerint a hőhullámokra való felkészüléshez ezért nemcsak célzottabb lakossági tájékoztatásra, hanem az épületek adottságaihoz igazodó beavatkozásokra is szükség van.
Szagri Dóra és Szalay Zsuzsa országos magyarországi kutatása azt vizsgálta, hogy az épületek jellemzői és a lakók viselkedése miként befolyásolják az otthonok nyári hőkomfortját. Az életkor és nem szerint reprezentatív felmérésben 1496 ember vett részt, a lakóépületeket pedig a hazai épülettipológiai rendszer alapján 24 csoportba sorolták.
A válaszadók közel fele valamilyen mértékben elégedetlen volt lakása nyári belső hőmérsékletével. A legnagyobb elégedetlenséget a régebbi többlakásos épületekben élők jelezték, míg az újabb családi házakban és a kisebb, újabb többlakásos épületekben lényegesen kedvezőbbek voltak a tapasztalatok. A falvakban élők átlagosan elégedettebbek voltak otthonuk nyári hőmérsékletével, mint a nagyobb városi térségek lakói.
A különbségek arra utalnak, hogy a nyári túlmelegedés nem egyformán érinti a magyar lakásállományt. Jelentősége van az épület korának, típusának, szerkezeti kialakításának, szigeteltségének, valamint annak is, hogy a lakás mennyire szellőztethető, illetve rendelkezésre áll-e valamilyen gépi hűtési lehetőség.
Az épület adottságai sokkal többet számítanak
A tanulmányban közölt statisztikai elemzés szerint a lakók demográfiai jellemzőire és alkalmazkodási szokásaira épülő modell a hőkomforttal való elégedettség különbségeinek mindössze 5,5 százalékát magyarázta. Amikor azonban az épületek jellemzőit is bevonták a vizsgálatba, ez az arány 29,1 százalékra emelkedett. Az épülethez kapcsolódó tényezőket is tartalmazó modell magyarázóereje tehát több mint ötszöröse volt a kizárólag a lakók jellemzőire épülő modellének.
A hőkomforttal összefüggő fontos tényezők között megjelent az épület típusa, a hőszigetelés, a hűtési rendszerek elérhetősége és a keresztszellőztetés lehetősége. Bár sok lakásban kialakítható és használható kereszthuzat, a lakók számottevő része – különösen a nagyobb társasházakban és lakótömbökben – egyáltalán nem tud megfelelő átszellőztetést létrehozni.
A kutatás eredményei alapján a lakók alkalmazkodási lehetőségeit részben maga az épület korlátozza. Egy kedvezőtlen tájolású, rosszul szellőztethető vagy gyorsan átmelegedő lakásban az egyéni védekezés hatása szükségszerűen korlátozott marad.
Több védekezés, mégis rosszabb hőkomfort
A lakók többsége olcsó, könnyen alkalmazható módszerekkel próbál védekezni a hőség ellen. A leggyakoribb megoldás a könnyű ruházat viselése, amelyet a válaszadók 95,9 százaléka említett. Hideg italokat 60,4 százalék fogyaszt, 56,8 százalék pedig igyekszik kerülni a közvetlen napsugárzást. A természetes szellőztetés szintén az alapvető alkalmazkodási formák közé tartozik, miközben a gépi hűtőrendszerek jelenléte és használata a lakásállomány jelentős részében továbbra is viszonylag alacsony.
A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a több alkalmazkodási intézkedés nem feltétlenül jár együtt jobb hőkomforttal. A tíz vagy annál több lakásos épületekben, valamint a fővárosban élők átlagosan többféle védekezési módszert alkalmaztak, mégis kevésbé voltak elégedettek otthonuk nyári hőmérsékletével.
Ez a látszólagos ellentmondás valójában azt jelezheti, hogy a lakók akkor fokozzák alkalmazkodási erőfeszítéseiket, amikor a lakás hőmérsékleti viszonyai már eleve kedvezőtlenek. A gyakoribb szellőztetés, a könnyebb öltözet, a folyadékfogyasztás vagy a napi tevékenységek módosítása azonban nem képes teljesen ellensúlyozni az épülettípusból, a korlátozott szellőztethetőségből vagy a hűtés hiányából eredő hátrányokat.
A tanulmány következtetése ezért nem az, hogy az egyéni alkalmazkodás felesleges, hanem az, hogy önmagában gyakran nem elegendő az elfogadható beltéri hőkomfort fenntartásához.
Nem elég a hőségriadót kihirdetni
A kockázati kommunikáció a kutatás szerint továbbra is gyenge pont. A válaszadók körülbelül fele arról számolt be, hogy a hőségriasztások nem változtatták meg napi tevékenységeit, a többség pedig csak egy-két információs csatornából tájékozódott.
A felmérésben részt vevők közel fele elégedetlen volt otthona nyári hőmérsékletével. Az épülettípusokat összehasonlító ábrák alapján a legkedvezőtlenebb tapasztalatokról a régebbi többlakásos épületekben élők számoltak be. Ez arra utal, hogy a nyári túlmelegedés nem egyformán érinti a hazai lakásállományt: az épület kora és típusa érdemben befolyásolja, mennyire válik elviselhetetlenné a lakás a meleg időszakokban.
A lakók elsősorban egyszerű, közvetlenül alkalmazható módszerekkel védekeznek. 95,9 százalékuk könnyű ruházatot visel, 60,4 százalékuk hideg italokat fogyaszt, 56,8 százalékuk pedig kerüli a közvetlen napsugárzást. Az alkalmazkodási módokat bemutató ábra jól érzékelteti, hogy a legelterjedtebb megoldások többsége az egyéni közérzet javítását szolgálja, de magának a lakásnak a felmelegedését nem akadályozza meg.
Különösen beszédes a két statisztikai modell összehasonlítása. A lakók életkorát, demográfiai jellemzőit és viselkedését figyelembe vevő modell a hőkomforttal való elégedettség eltéréseinek csupán 5,5 százalékát tudta megmagyarázni. Amikor azonban az épület típusát és műszaki jellemzőit is bevonták az elemzésbe, ez az arány 29,1 százalékra emelkedett. Az épületjellemzőket is tartalmazó modell magyarázóereje tehát több mint ötszöröse volt a kizárólag lakói tényezőkre épülő modellének.
Ugyanakkor azok, akiknek a napi tevékenységét ténylegesen befolyásolta a hőségriasztás, több alkalmazkodási intézkedést is alkalmaztak. Ez arra utal, hogy a figyelmeztetések segíthetik a védekező magatartást, amennyiben az üzenet eléri a lakókat, számukra releváns, és konkrétan megmutatja, mit kell tenniük.
Az általános riasztások helyett ezért gyakorlatiasabb, könnyen végrehajtható tanácsokra lenne szükség. A kommunikációnak egyértelmű útmutatást kellene adnia például arról, hogy mikor és hogyan célszerű szellőztetni, hogyan lehet csökkenteni a napsugárzásból származó hőterhelést, miként használhatók biztonságosan és takarékosan a rendelkezésre álló hűtési eszközök, illetve milyen tünetek esetén szükséges segítséget kérni.
Nem célszerű azonban minden lakónak ugyanazokat a tanácsokat adni. Más lehetőségei vannak egy korszerű családi házban élőnek, mint egy régi bérház, panelépület vagy nagy lakótömb lakójának. A tájékoztatást ezért az életkor, a lakók sérülékenysége, az épület típusa, a szellőztetési lehetőségek és a hűtés elérhetősége szerint is differenciálni kellene. A cél nem pusztán a hőhullám tényének közlése, hanem tényleges cselekvés kiváltása.
Épülettípusonként eltérő beavatkozások kellenek
A kutatás eredményei az egységes, minden lakóépületre azonos módon alkalmazott beavatkozásokkal szemben is óvatosságra intenek. A felújításokat az épület típusához, korához, szerkezetéhez, tájolásához, szellőztethetőségéhez és a lakók sérülékenységéhez kell igazítani.
Különös figyelmet igényelnek a régebbi, soklakásos épületek, ahol az elégedetlenség magasabb, a keresztszellőztetés lehetősége gyakran korlátozott, a lakók pedig az intenzívebb alkalmazkodás ellenére is rosszabb hőkomfortról számolnak be.
A lakásfelújítási és energetikai programokban ezért a téli energiafogyasztás csökkentése mellett önálló szempontként kellene megjeleníteni a nyári túlmelegedés kockázatát. A szigetelés, az árnyékolás, a nyílászárók és a szellőzési lehetőségek kialakítását együttesen kell értékelni, mert egy rosszul megtervezett beavatkozás akár ronthatja is a nyári komfortot.
A kutatás alapján szükség van a hatékony és megfizethető hűtési megoldásokhoz való hozzáférés bővítésére is. Ez nem feltétlenül jelent minden lakásban hagyományos klímaberendezést: az épület külső árnyékolása, az éjszakai átszellőztetés lehetőségének javítása, a ventilátoros légmozgatás, a közösségi hűtött terek vagy az energiahatékony hűtési rendszerek egyaránt részét képezhetik a megoldásnak.
A hűtéshez való hozzáférésnél az energia megfizethetőségét is figyelembe kell venni. Egy berendezés megléte önmagában nem jelent valódi védelmet, ha a háztartás a magas villamosenergia-költségek miatt nem tudja megfelelően használni.
A lakók felelőssége önmagában nem elég
A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a nyári túlmelegedés nem kezelhető kizárólag életmódbeli tanácsokkal. A lakók viselkedése számít, de lehetőségeiket alapvetően meghatározza otthonuk kialakítása és műszaki állapota.
A hosszú távú hőségadaptációs stratégiáknak ezért három területet kellene összekapcsolniuk: az épületek nyári hővédelmének javítását, a hatékony és megfizethető hűtéshez való hozzáférés bővítését, valamint a több csatornán elérhető, gyakorlatias és célzott lakossági tájékoztatást.
A szerzők szerint további kutatásokra van szükség annak feltárására is, hogy a háztartások társadalmi-gazdasági helyzete, az energiaköltségek megfizethetősége és a támogatási lehetőségek ismertsége miként befolyásolja a hűtési és védekezési megoldások alkalmazását. Hasonló vizsgálatok más közép- és kelet-európai országokban regionális összehasonlításokra és a helyi viszonyokhoz jobban igazodó szakpolitikák kialakítására is lehetőséget adnának.
A tanulmány hivatalos hivatkozása:
Szagri, D., & Szalay, Z. (2026). Homes under heat stress: A survey on building performance and occupant behavior in a central European context. Energy and Buildings, 369, 117875. DOI: 10.1016/j.enbuild.2026.117875.
A kutatás: Szagri Dóra és Szalay Zsuzsa 1496 fő bevonásával végzett, életkor és nem szerint reprezentatív országos magyarországi kérdőíves felmérése a lakóépületek nyári hőkomfortjáról, a lakók alkalmazkodási magatartásáról és az épületek jellemzőinek hatásáról.
