Európán belül nagy különbségek vannak abban, hogy hogyan élünk a lakások mérete, fajtája és minősége, valamint tulajdonviszonyai szerint. A lakásárak és a bérleti díjak alakulása is jelentősen eltér az egyes országok között. Az Eurostat Lakhatás Európában – 2024-es kiadványa a lakhatás különböző aspektusaira vonatkozó adatokat mutatja be.
Ház vagy lakás – saját vagy bérlakás
Az uniós háztartásokban élők több mint kétharmadának van saját otthona.
A lakosság megoszlása a lakhatási státusz (tulajdonos vagy bérlő) szerint jelentősen eltér az uniós országok között. 2023-ban az uniós háztartásokban élő népesség 69%-a tulajdonolja otthonát, míg a fennmaradó 31% bérlakásban él. A legmagasabb tulajdonosi arányt Romániában (a lakosság 96%-a élt olyan háztartásban, amelyiknek saját lakása volt), Szlovákiában (94%), Horvátországban és Magyarországon (egyaránt 91%) figyelték meg.
Németország kivételével valamennyi uniós országban gyakoribb a tulajdonlás: a lakosság 52%-a volt bérlő. Ezt követi Ausztria (46%) és Dánia (40%).
Az EU lakosságának valamivel több mint fele él családi házban.
A népesség lakástípus (ház, lakás vagy egyéb) szerinti megoszlása eltérő az EU országaiban. Attól függően is változik, hogy az illető városban, városban vagy külvárosban, illetve vidéken él.
2023-ban a lakosság 51,7%-a lakásban, 47,7%-a lakásban (és 0,6%-a egyéb szálláshelyeken, például lakóhajókon és furgonokban) élt. A házak az uniós országok kétharmadában többségben vannak. Írországban (90%) volt a legmagasabb a lakásban élők aránya, majd Hollandia (79%), Belgium és Horvátország (egyaránt 77%) következik. Ebbe a sorházak is beletartoznak. A lakások aránya Spanyolországban (66%), Lettországban (65%, 2021-es adat), Máltán (63%) és Németországban (61%) volt a legmagasabb.
A városokban az uniós lakosság 72%-a lakásban, 27%-a pedig házban élt, míg vidéken a lakosság 82%-a lakott házban és csak 17%-a lakásban.
Átlagosan 1,6 szoba/fő …
A lakások mérete az egy főre jutó szobák átlagos számaként mérhető: 2023-ban az EU-ban átlagosan 1,6 szoba jutott egy főre. Az uniós országok közül Luxemburgban és Máltán volt a legnagyobb (2,2 szoba/fő), majd Belgium és Hollandia következett (2,1 szoba). A skála másik végén Lengyelország (1,1 szoba), valamint Horvátország, Lettország (2021-es adatok), Románia és Szlovákia (mindannyian átlagosan 1,2 szobával fejenként) állt.
Ide kapcsolódó mutató az egy háztartásra jutó személyek száma. Az EU-ban 2023-ban átlagosan 2,3 fő jutott egy háztartásra. Az uniós országok között ez a szám a szlovákiai 3,1, a lengyelországi 2,9, a horvátországi 2,7 és az írországi 2,7 főtől a németországi, dániai és svédországi 2,0, a finnországi és litvániai 1,9 főig terjedt.
A lakhatás minősége
Az EU lakosságának mintegy 17%-a élt túlzsúfolt lakásban.
A lakhatás minősége sokféleképpen mérhető. Az egyik a lakáson belüli túlzsúfoltság. Az EU-ban 2023-ban a lakosság 16,8%-a élt ilyen lakásban, ami a 2010-es 19,1%-hoz képest csökkenést jelent.
Lettországban (40,9%), Romániában (40,0%) és Bulgáriában (34,9%) volt a legmagasabb a túlzsúfoltsági arány, és Cipruson (2,2%), Máltán (2,4%) és Hollandiában (3,8%) a legalacsonyabb.
A lakosság 33%-a ugyanakkor alulhasznosított lakásban lakik.
A túlzsúfolt lakás ellentéte az alullakott lakás, ami azt jelenti, hogy a lakást túl nagynak ítélik a benne élő háztartás igényeihez képest. Az alullakottság klasszikus oka, hogy az idősebb egyének vagy párok otthonukban maradnak, miután gyermekeik felnőttek és elköltöztek. Az EU-ban 2023-ban a lakosság egyharmada (33,3%) élt alullakott lakásban, és ez az arány 2010 óta meglehetősen stabil.
2023-ban az alullakott lakások aránya Cipruson (71,3%), Máltán (69,2%) és Írországban (66,0%) volt a legmagasabb, Romániában (7,2%), Lettországban (9,8%) és Görögországban (12,3%) pedig a legalacsonyabb.
A lakásminőség
Az EU lakosságának mintegy 11%-a nem volt képes megfelelően melegen tartani otthonát.
Az életminőséget nemcsak az egy otthonban (lakásban) élők száma befolyásolja, hanem a lakás minősége is, például az, hogy mennyire képes megfelelően melegen tartani a lakást, beázik-e a tető, nedvesek-e a falak, a padló vagy az alapzat, vagy rothadnak-e az ablakkeretek vagy a padló.
Az EU-ban 2023-ban a lakosság 10,6%-a nem lesz képes megfelelően melegen tartani otthonát. A legmagasabb arányt Spanyolországban, Portugáliában (egyaránt 20,8%) és Bulgáriában (20,7%), a legalacsonyabbat pedig Luxemburgban (2,1%), Finnországban (2,6%) és Szlovéniában (3,6%) figyelték meg.
Ami a beázó tetőt, a nedves falakat, padlót vagy alapot, illetve az ablakkeretek vagy a padló rothadását illeti, az EU lakosságának 15,5%-a küzdött ilyen problémával 2023-ban. A legmagasabb arányt Cipruson (31,6%), Portugáliában (29,0%) és Spanyolországban (23,0%) figyelték meg.
A lakhatás környezeti hatásai
A háztartások fűtéssel és hűtéssel kapcsolatos üvegházhatásúgáz-kibocsátása Svédországban 27 kg/fő, Luxemburgban 1 296 kg/fő között mozgott.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának egy része a háztartásokból származik, amikor fosszilis tüzelőanyagokat égetnek el otthonuk fűtéséhez, melegvízkészítéshez, főzéshez és légkondicionáláshoz. Ez 2022-ben az EU-ban fejenként 647 kg-ot jelentett, szemben a 2010-es 920 kg-mal. A legnagyobb értékeket 2022-ben Luxemburgban (1 296 kg/fő), Belgiumban (1 220) és Írországban (1 182) figyelték meg. Másrészt a legalacsonyabb értéket Svédországban (27), majd Portugália (126) és Finnország (147) mutatja.
A 16 éves vagy idősebb uniós lakosok negyede (25,5%-a) olyan lakásban élt, amelynek energiahatékonyságát az elmúlt 5 évben javították – elsősorban a külső falak, a tető vagy a padló hőszigetelésének javítása, az egyszeres üvegezésű ablakok dupla vagy háromszoros üvegezésűre cserélése, valamint hatékonyabb fűtési rendszerek beszerelése révén. A legmagasabb arányt Hollandiában (59%), Észtországban (47%) és Lettországban (37%), a legalacsonyabbat pedig Máltán (8%), Görögországban (12%), Spanyolországban és Cipruson (egyaránt 15%) figyelték meg.
A lakásárak és bérleti díjak alakulása
A lakásárak 48%-kal emelkednek az EU-ban 2010 és 2023 között
A lakásárak (a háztartások által vásárolt lakások piaci árai) 2010 és 2023 közötti uniós tendenciáját vizsgálva 2013 és 2022 között emelkedő tendencia figyelhető meg, különösen nagy éves növekedéssel 2021-ben (8,4%) és 2022-ben (7,8%). 2023-ban az árak enyhén, 0,3%-kal csökkentek. Összességében 2010 és 2023 között 48%-os növekedés volt tapasztalható. Ebben az időszakban 24 uniós országban volt növekedés és 2 országban csökkenés (Görögországra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre). A legnagyobb növekedést Észtországban (+209%), Magyarországon (+191%) és Litvániában (+154%) figyelték meg, míg csökkenést Olaszországban (-8%) és Cipruson (-2%).
2010 és 2023 között folyamatosan emelkedtek a bérleti díjak – a teljes időszak alatt összesen 22%-kal. Görögország kivételével (-20%) az összes uniós országban növekedés volt tapasztalható. A legnagyobb növekedést Észtországban (+211%), Litvániában (+169%) és Írországban (+98%) regisztrálták.
2010 és 2023 között az EU-ban az infláció 36%-os volt. Ebben az időszakban az éves infláció egyértelműen 2022-ben (9,2%) és 2023-ban (6,4%) volt a legmagasabb. A 2010-2023 közötti időszakban az összes uniós országban volt infláció, a legmagasabb értékeket Magyarországon (79%), Észtországban (70%), Litvániában (62%) és Romániában (61%) mérték. A legalacsonyabb áremelkedés Görögországban (17%), Cipruson (20%) és Írországban (22%) volt tapasztalható.
Kiugró lakhatási költségek
A lakhatási költségek (beleértve a víz-, villany-, gáz- és egyéb tüzelőanyagköltségeket) az uniós átlaghoz képest jelentősen eltérnek az egyes uniós országok között. Az uniós átlaghoz képest a legmagasabb lakhatási költségek 2023-ban Írországban (101%-kal az uniós átlag felett), Luxemburgban (86%-kal) és Dániában (80%-kal) lesznek. A legalacsonyabbak viszont Bulgáriában (61%-kal az uniós átlag alatt) és Lengyelországban (56%-kal az alatt).
A 2010 és 2023 közötti időszak alakulását vizsgálva az uniós átlaghoz képest a lakásárak 17 uniós országban emelkedtek, 9 országban csökkentek, Lengyelországban pedig változatlanok maradtak. A legnagyobb növekedést Írországban (17%-kal az uniós átlag felettről 101%-ra) és Luxemburgban (155%-kal az uniós átlag felettről 186%-ra), a legnagyobb csökkenést pedig Görögországban (8%-kal az uniós átlag alattról 29%-kal az uniós átlag alattra), Cipruson (8%-kal az átlag alattról 17%-ra) és Spanyolországban (7%-kal az átlag felettről 2%-kal az átlag alattra) figyelték meg.
A lakások árában nagy szerepe van az építési költségek alakulásának. Az új lakóépületek építőipari termelői árai az EU-ban a 2010 és 2023 közötti időszakban 52%-kal emelkedtek. A legnagyobb, 12%-os éves növekedés 2022-ben következett be. Ezek az árak minden uniós országban emelkedtek. A legnagyobb mértékű emelkedés Magyarországon (159%), Bulgáriában (136%) és Romániában (116%), a legkisebb pedig Görögországban (3%), Olaszországban és Cipruson (egyaránt 24%) volt tapasztalható.
Megfizethető a lakhatás?
A lakásárak és a bérleti díjak emelkedésével a lakhatás költségei túlzott terhet jelenthetnek. Ezt a lakhatási költségek túlterheltségi rátájával lehet mérni, amely megmutatja, hogy a lakosság mekkora hányada él olyan háztartásban, ahol a lakhatási költségek a rendelkezésre álló jövedelem több mint 40%-át teszik ki. Az EU-ban 2023-ban a városi lakosság 10,6%-a élt ilyen háztartásban, míg a vidéki területeken ez az arány 7,0% volt. A lakhatási költségek túlterheltségének legmagasabb aránya a városokban Görögországban (31,0%) és Dániában (23,3%), a legalacsonyabb pedig Cipruson (3,4%) és Horvátországban (3,5%) volt megfigyelhető. A vidéki területeken Görögországban (24,7%) és Máltán (17,6%) volt a legmagasabb, Cipruson (0,7%) és Szlovéniában (2,5%) pedig a legalacsonyabb.
A lakhatás megfizethetőségének másik módja a lakhatási költségek aránya a teljes rendelkezésre álló jövedelemben. 2023-ban az uniós háztartások átlagosan a rendelkezésre álló jövedelmük 19,7%-át költötték lakhatásra. Ez az uniós országok között eltérő volt, a legmagasabb arányt Görögországban (35,2%), Dániában (25,9%) és Németországban (25,2%) mérték.
A nemzeti mediánjövedelem 60%-a alatti jövedelemmel rendelkezőket tekintve – vagyis azokat, akiket a szegénység kockázatának lehet tekinteni – a lakhatás aránya a rendelkezésre álló jövedelemben átlagosan 38,2% volt az EU-ban. A mediánjövedelem 60%-a feletti rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkezők esetében ez az arány 16,2% volt.
A jelzáloghitel-, bérleti díj- vagy közüzemi számlákkal hátralékos háztartásokban élők aránya alacsonyabb, mint 2010-ben volt.
A jelzáloghitel-, bérleti díj- vagy közüzemi számlákkal kapcsolatos hátralékok szintén azt jelzik, hogy a lakhatási költségek túl magasak lehetnek. Annak ellenére, hogy a 2010 és 2023 közötti időszakban a lakásárak emelkedtek, a jelzáloghitel-, bérleti díj- vagy közüzemi számlákkal hátralékos háztartásokban élők aránya az EU-ban a 2010-es 12,4%-ról 2023-ra 9,3%-ra csökkent. Az arányok 22 uniós országban csökkentek, 5 országban pedig nőttek. 2023-ban a legnagyobb arányt Görögországban (47,3%), Bulgáriában (18,8%), Romániában (14,4%) és Cipruson (14,3%), a legkisebbet pedig Hollandiában (2,6%), Csehországban (2,9%), Belgiumban (4,6%) és Olaszországban (5,0%) figyelték meg.
Lakásberuházások az EU-ban
Az EU-ban 2023-ban a GDP 5,8%-át fordítják lakásberuházásokra. Ez az arány az egyes uniós országok között eltérő volt: Cipruson 8,6%, Olaszországban 7,0%, Németországban 6,9% és Franciaországban 6,4%, Lengyelországban 2,2%, Görögországban 2,3%, Bulgáriában 2,8% és Szlovéniában 2,9%.
Az EU-ban 2022-ben építési engedélyt kapott lakások száma 20%-kal csökkent. (Az építési engedély egy építési projekt munkálatainak megkezdésére vonatkozó engedély, amely a hatóságok által kiadott tervezési és építési engedélyek utolsó szakasza.) Ha az EU-ban 2010 és 2023 között kiadott építési engedélyekkel rendelkező lakások számát nézzük, akkor 2014 óta minden évben növekedett, kivéve 2020-ban (-5%), 2022-ben (-4%) és 2023-ban (-20%). Összességében 2010 és 2023 között 5%-os növekedés volt tapasztalható.
Az építésre engedélyezett lakások száma 2010 és 2023 között 18 uniós országban nőtt. Bulgáriában majdnem megnégyszereződött (+269%), majd Írország (+123%) és Észtország (+117%) következik. A legnagyobb csökkenés Olaszországban (-50%), Finnországban (-36%) és Franciaországban (-27%) volt tapasztalható.
Az EU-ban a földterületek közel 3%-át használják lakhatási célokra. 2018-ban (a rendelkezésre álló legutolsó év) az EU-ban a földterület 75%-át mezőgazdasági és erdészeti célokra használták, míg mindössze 2,9%-át használták lakóházakra (beleértve a lakókerteket is).
Ez az átlag jelentős különbségeket takar a NUTS 2 régiók között. Az EU-ban a legnagyobb arányban a német fővárosi régióban, Berlinben (a földterület 33%-át használják lakóterületekre) és a németországi Bréma városrégióban (31%) volt a legnagyobb a lakóterületekre használt földterület aránya. Másrészt 17 régióban ez az arány nem érte el az 1,0%-ot, a legalacsonyabb arányt a spanyolországi Aragóniában (0,2%) és a svédországi Övre Norrlandban (0,3%) figyelték meg.
Forrás: Eurostat