Bár többszázezer magyarnak egyelőre az a legnagyobb gondja, hogy nem tudja megfelelően fűteni a lakását, az egyre forróbb nyarak is mind nagyobb megpróbáltatást jeletenek. Aki teheti, legalább a hőségnapokon bekapcsolja a légkondicionálót. Kutatók annak számoltak utána, vajon összességében jól vagy rosszul jövünk ki az enyhülő telekkel és a melegedő nyarakkal járó klímaváltozásból.
Szabó Péter és Pongrácz Rita (ELTE Meteorológiai Tanszéke), valamint Lakatos Mónika (HungaroMet) a Másfélfokon megjelent cikkükben mutatták be vizsgálataik eredményét.
Bár hivatalosan a fűtési időszak szeptember 15-től május 15-ig tart, tavaly februárban olyan meleg volt, hogy sokan kikapcsolták a fűtést.
Az Eurostat adatai szerint 2023-ban
– mintegy 700.000 magyar nem tudta megfelelően fűteni otthonát,
– ezzel a 7,2%-os arányszámmal Magyarország az EU középmezőnyében (a 10,6%-os uniós átlagnál jobb helyzetben) van,
– az elmúlt öt évben meredeken nőtt a fűtési nehézséggel küzdők száma,
– 2022 és 2023 között 53%-kal, 250 ezerrel több magyar került ebbe a helyzetbe.
A HungaroMet megfigyelési adatai szerint a hideg hónapok fűtési igénye jelentősen csökkent, miközben a legmelegebb hónapok hűtési igénye nőtt.
Van olyan része az országnak, ahol jelenleg már van klímaberendezés, és összességében nőtt az éves energiaigény a 40-50 évvel ezelőttihez képest, tehát az erre fordítandó pénzösszeg is magasabb lett – a klímaberendezés beszerelésén és extra költségén túl is. Ez elsősorban az Alföldet érinti – nagyjából a Debrecen-Gyöngyös vonaltól délre, délnyugatra eső területeket, ahol ugyanis korábban is kevesebbet kellett fűteni, ugyanakkor itt melegedtek leginkább a nyarak.
Nagyvárosaink közül Szegeden a legmagasabb a légkondicionálóval ellátott lakások aránya (47%), míg az országos átlag 28%. Budapesten 37% az arány, de itt is folyamatosan nő a klímás lakások száma, különösen a belváros betonrengetegében. A zöldövezetben és külvárosban a több növényzet természetes árnyékolást és párologtatással hűsítő mikroklímát biztosít, ami csökkeni a hőhatásokat és a hűtésienergia-igényt.
A jövő a kibocsátáscsökkentéstől függ
A kutatók a jövőre vonatkozóan három eltérő klímaváltozási forgatókönyvet vizsgáltak a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének ütemét tekintve. Az energiaigények előrejelzéséhez a téli gázfogyasztást és a nyári villamosenergia-felhasználást elemezték.
A pesszimista, vagyis kibocsátáscsökkenés nélküli forgatókönyv szerint Alföld délkeleti részén a téli és nyári energiaigények összegzése a század közepéig kedvező lehet, de a század végére jelentősen nő, mivel a nyári hűtési energiaigény a téli fölé emelkedhet. A légkondicionálók elterjedése miatt a nyári hűtési költségek nagymértékben emelkedhetnek. Ha a kibocsátáscsökkentést később kezdjük el, a század végére az energiaigény valamivel kedvezőbb lehet, de több légkondicionálót kell telepíteni.
Az azonnali kibocsátáscsökkentési intézkedésekkel mérsékelni lehet a nyári hűtési igényt, a téli és nyári összesített energiaigény stabilizálható. Ez kedvezőbb energiafelhasználási helyzetet eredményez, így a hűtőberendezések többletköltsége elkerülhető.
Lépni kell, de nem lesz fájdalommentes
Következtetésük szerint a klímaváltozás legjelentősebb hatása nem annyira az összenergia-fogyasztásban jelentkezik, hanem abban, hogy át kell alakítanunk a fűtési-hűtési rendszereinket – és minél kisebb erőfeszítést tesz az emberiség a kibocsátáscsökkentésért, annál nagyobb költséggel és kockázatokkal járnak ezek az átalakítások.
A nyári csúcsterhelés növekedése gyakran a hőhullámok alatt jelentkező száraz időszakokkal jár együtt, mely az energiatermelés és -elosztás biztonságát veszélyezteti, emellett kapacitásbővítésre is szükség lesz. A megnövekedett hűtési igény túlterheli az áramelosztó hálózatokat, különösen városi környezetben, ami komoly hálózati fejlesztéseket igényel.
A légkondicionálók beszerzési és üzemeltetési költségei jelentős terhet róhatnak a háztartásokra, amelyet az alacsonyabb jövedelműek nem biztos, hogy megengedhetnek maguknak. A belterek hűtése ugyan mérsékli a hőstresszt, de növelheti a légúti megbetegedések kockázatát, miközben a légkondicionálók által a kültér felé kibocsátott hő tovább növeli a városi hőszigethatást, a városi kültéri zajszennyezés kisebb problémáját nem is említve. Végül, az egyetlen kedvező hatást (azaz a fűtési igény csökkenését) is árnyalja az, hogy a villamosenergiára átálló rendszert ki kell építeni és a fűteni-hűteni is képes berendezéseket be kell szerezni. Ezeket a rendszerszintű nehézségeket pedig leginkább az azonnali globális kibocsátáscsökkentéssel lehet elkerülni.
Az Európai Bizottság friss közleménye szerint új cselekvési tervet terjesztett elő, amely rövid távú intézkedésekkel csökkentené az energiaköltségeket, elősegítené az energiaunió megvalósítását, ösztönözné a beruházásokat, és felkészítené az EU-t az esetleges energiaválságokra. Az ipari szereplők mellett segítséget nyújtanának a magas energiaárakkal küzdő háztartásoknak is. Egyebek mellett iránymutatást adnak ki a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogyan ösztönözzék a fogyasztókat az energiafogyasztás csökkentésére. A terv célja, hogy hosszú távon egy jobban integrált, hatékonyan működő és dekarbonizált energiapiacot hozzon létre, amely a legjobb védelmet nyújtja az árak ingadozása ellen. Ennek érdekében a bizottság további hálózati összeköttetéseket, erősebb elektromos hálózatokat és a határokon átnyúló energia-kereskedelem fellendítését tervezi, miközben előmozdítja a fűtési és hűtési szektor dekarbonizációját, a magántőke bevonását és az energiaágazat digitalizációját. (MTI)
