Ismét megfogalmazta az építésgazdaság súlyponti problémáit és azokhoz kapcsolódó javaslatait az Építési vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ). Ez évi várakozásaik szerint idén tovább csökken az ágazat termelése és foglalkoztatotti létszáma. Kiemelt feladatként jelölték meg a többi között a hatékonyság javítását és a szakmunkáshiány csökkentését.
A Szakszövetség helyzetértékelésében megállapítja, hogy bár az építésgazdaság fontos szereplője a magyar gazdaságnak, számos nehézséggel küzd az elmúlt években. ezek között nagy szerepe van a z EU-s források elmaradásának, a magas hitelkamatoknak – különösen az ágazat magas importkitettségének fényében –, a lánctartozások növekedésének.
A vállalkozások jövedelmezősége várhatóan tovább csökken az idén, ami azért is kritikus, mert a mikro- és kisvállalkozások meghatározó többségének nincs pénzügyi tartaléka, a likviditási helyzetük nem kielégítő. Minden bizonnyal ez is oka annak, hogy a vállalkozásoknak a képzésben, innovációban és egyéb társadalmi szerepvállalásban betöltött helye alacsony szintű. A gazdaságélénkítő hitelprogramba is csak kevés építési vállalkozás tudott bekapcsolódni.
Nagy probléma a hazai munkaerőpiacról felvett új munkaerő szakmai képzetlensége is. Mint írják: az élő munka melletti betanítás, képzés nagy kihívás elé állítja a vállalkozásokat. A hatékonysági javulás akadálya, hogy a foglalkoztatási idő jelentős részében nem történik valós munkavégzés.
Valamennyi építőipari alapszakma hiányszakmának minősíthető az ország egész területén. Az építőipar nehézsége a szakemberhiány (mind a mérnöki, mind a szakmunka terén) és a digitalizáció, a modern gépi eszközök, technológiák hiánya, az iparosított építési termékek lassú elterjedése. Az ÉVOSZ szerint ezért prioritás a vállalkozások hatékonyságának javítási kényszere.
Ezt várják az idei évtől
Az ÉVOSZ várakozásai szerint a rendelésállományt és a cégek véleményét figyelembe véve az építőipar 2025-ben a termelés csökkenésére készül. Minden alágazatban a fizetőképes kereslet csökkenését várják. Ez a harmadik lejtmenetes éve lesz az építőiparnak.
Ennek oka, hogy az idén kevesebb állami és önkormányzati megrendelésre lehet számítani. A lakosság az első félévben továbbra is kivár a jelentősebb beruházásaival. 2024. év elejétől kínálati piac jellemzi az építésgazdasági értéklánc (tervezés, kivitelezés, projektmenedzsment, épület-üzemeltetés és -fenntartás, építőanyag-gyártás, építőanyag-kereskedelem) egészét.
A várható teljesítmény meghúzódó fő okok között szerepelnek a magas hitelkamatok, a képzett munkaerő hiánya, a forint gyengesége, valamint az alapanyagok áremelkedése.
Az építőanyagok árainál 2025. év első felében stagnálást várnak, az év második felétől 5-6% körüli árnövekedést. A tervező és kivitelező vállalkozások 6-7% körüli áremelést terveznek, amit a piac nem biztos, hogy elfogad.
Az építőipari munkaerőpiacot erősen sújtja a munkaerő elvándorlása, illetve elöregedése, a generációváltás nehézségei és az iskolarendszerből kikerülő szakemberek alacsony száma. 2025. évben várhatóan a szakmából nyugdíjba vonulók száma meghaladja az építőipari munkaerőpiacra belépők számát mintegy 20 ezer fővel.
2025 legnagyobb kihívása az egész építésgazdasági értéklánc szereplői számára a hatékonyság javítása. Ennek első eleme a projektek jobb előkészítése a költségcsökkentés, a képzés, a munkaerő kiváltásának módozatai.
A fenntarthatóság, a hulladékgazdálkodás, a zöld építés, a digitalizáció és a technológiai korszerűsítés a keresletkorlátos piaci körülmények között nagy kihívás elé állítja az ágazatban vállalkozókat.
A lakásgazdálkodás is súlyponti kérdés
Jelenleg nagyságrendileg 15 ezer lakás, új építésű lakóingatlan van kivitelezés alatt. Ebből idén – számításaik szerint – megközelítőleg 10-12 ezer készülhet el a mostani szerződésekből kiindulva. Ezzel párhuzamosan körülbelül 180 ezer lakás kerülhet felújításra 2025-ben. Ez jelentős csökkenés. A lakásfelújítást az ÉVOSZ által is szorgalmazott energetikai otthonfelújítási program és a vidéki otthontámogatási program erősítheti fel, aminek a hatása az év elején nem prognosztizálható.
Mivel a lakhatási problémák elsődleges okaként a forráshiányt látják továbbra is, az ÉVOSZ javaslatai elsődlegesen a források bővítésére irányulnak. A pénzügyi lehetőséget egyszerre kell bővíteni a közösségi (állami), a magán (lakossági) és a vállalkozói oldalon.
Az említett korszerűsítési programok mellett a lakásépítés területén kiemelten fontos lenne az MNB zöld otthonteremtési hitelprogramjának újraindítása, mely a magasabb inflációs környezetben is kedvező kamatozású hitellel segíti a lakásépítést. Javasolják ennek kiterjesztését a korszerűsítésekre is. A lakásállomány műszaki állapotából kiindulva is indokolt lenne a támogatási programok 35 év feletti korosztályra való kiterjesztése, azaz a felnőtt lakosság életkorától független támogatási rendszer működtetése.
Fontos lenne szerintük, hogy az inflációs folyamatok ellenére se legyen a lakáscélú hitelek kamata széles körben 5%-nál nagyobb, és felújításra is igénybe lehessen venni. Emellett – úgy vélik –, hogy a családi otthonteremtési támogatási programok, tágabb értelemben pedig a lakásépítés, lakásfelújítás lendületbe hozását az szolgálná mind a keresleti, mind pedig a kivitelezői kapacitás szempontjából, ha a támogatási és kedvezményes áfaelőírások feltételrendszere hosszabb távon, stabilan kiszámítható lenne. Ezért határidős megkötések nélkül javasolják az 5%-os áfát az újépítésű lakóingatlanoknál.
Javasolják egy állami, illetve önkormányzati bérlakásprogram előkészítését és elindítását, ahol az üzemeltetés, a közös költségek és a bérleti díjak megállapítása állami-önkormányzati hatáskörben, kontroll alatt vannak. Ezzel egyidejűleg és összhangban felvetik a bérház mint befektetési forma – szabályozásának kialakítását. Szükséges továbbá a bérbeadási szolgáltatások adózásának és egyéb szabályozásának felülvizsgálata.
