TLE-interjú – Felemásnak tűnik a kép a lakáspiacról napvilágot látó statisztikákat nézve: a korábbi évekhez képes nagyon kevés a megvásárolható új építésű lakás, ugyanakkor rengeteg építési engedélyt kérnek a fejlesztők. A lakásárak egyre magasabbak, a vevők óvatosabbak, de a lakások mégis gazdára találnak. Az egyik legnagyobb hazai fejlesztő vállalat, a Metrodom Kivitelező Kft. igazgatóját, Kiss Gábort kértük, hogy magyarázza el, mi történik a lakáspiacon.
Ígylakunk.hu: Már a covid előtt is hihetetlennek tűnt, hogy a vágtató lakásárak ellenére minden új lakást el tudnak adni a fejlesztők. Ez még mindig így van, még mindig minden új lakást el lehet adni?
Kiss Gábor: Igen, akármilyen furcsa is ez a válasz. A mostani piaci folyamat lényege az, hogy 2022 nyarára érezhetően csökkent az új lakások iránti kereslet és erre válaszul egy még erőteljesebben csökkenő kínálat figyelhető meg. A statisztikából látszik, hogy most az elérhető értékesítés alatt álló lakások száma a 7000-es szintről 4000 közelébe került, ami nagyon alacsony. Ez alacsonyabb szinten, kedvezőtlen alacsony piaci volumen mellett hoz létre új egyensúlyi állapotot egy még magasabb árszinten. Azért történik ez így, mert a mostani inflációs környezetben az építési költségek drámai emelkedése miatt minden ingatlanfejlesztő költség alapon állítja be az értékesítési árakat. Régebben az egészséges versenynek volt olyan hatása, hogy az árak moderáltak tudtak maradni. Most már nem nagyon figyel senki arra, hogy a másik mennyiért adja a lakásokat, mert a túlélés záloga az, hogy a folyamatosan emelkedő költségek és a bevételek egyensúlyban legyenek. Minden fejlesztő, aki lakásépítést tervez, visszafogja a kibocsátását, mert nagyon nagy kockázatok mutatkoznak. Most már a lakáspiac túlélése a tét.
Ígylakunk.hu: Melyek a legjelentősebb kockázati tényezők most?
KG: Az egyik nagy kockázat, hogy a költségek nehezen prognosztizálhatók, vagyis, hogy mennyiből lehet előállítani a terméket, a lakást. Egy lakásprojekt végigvitele legalább kettő – három éves időszak, és nagyon nehezen lehet megmondani, hogy egy vagy másfél év múlva, amikor majd az építési költségek jelentős hányada realizálódik, azok milyen magasságban lesznek. Ehhez képest már most el kell kezdeni értékesíteni a kettő – három év múlva elkészülő lakásokat, hogy a banki előértékesítési elvárások teljesüljenek. Nem könnyű megmondani, hogy a jövőbeni költségeket milyen értékesítési árral tudjuk ma lefedni – ez egy igen nehéz manőverezés.
A másik a fizetőképes kereslet kérdése. Lakásárak ilyen dinamikus növekedése nem kedvez a fejlesztőknek sem, hiszen a kereslet csökkenésével jár. Korábban aggódtunk, hogy majd egymillió forintos négyzetméterárnál kiárazódnak a vevők, most már heteken belül átlépjük az átlag másfél milliós szintet. Bizonyos területeken persze már most is ennél jelentősen magasabb árak vannak. Már érezhető a vevők bizonyos körének kiárazódása, ami óriási kockázat, hiszen bizonytalan, hogy ebben a helyzetben mennyi új lakást lehet a piacra hozni.
Ezen túlmenően az is gond, hogy a vevő oldali finanszírozás most drámaian leromlott: eddig elérhető volt a Zöld Otthon programban 2,5 százalékos kedvező hitel, ehhez képest most a piacon már 7-9 százalékos kamattal tudnak lakáshitelt felvenni a lakásvásárlók, és ez még emelkedik. Ez azt jelenti, hogy több mint kétszeresére nőttek a törlesztőrészletek. Ennek következtében a klasszikus lakásvásárlók, a tanár, orvos házaspárok már nem feltétlenül tudnak, vagy mernek új lakást vásárolni. Ez persze a jövővel kapcsolatos bizalmi kérdés is, ami szintén fontos kockázat.
Ugyanakkor érezhető, hogy egyre több befektető áramlik a piacra. Az mindig nagy kérdés, hogy a befektetőknek vagy inkább a végfelhasználóknak akarunk lakást építeni. Az utóbbi azért mégiscsak jobb lenne, ráadásul a befektetők száma nem növekszik olyan mértékben, mint amennyivel a saját részre vásárlók száma csökken.
További kockázatokat jelentenek a projekt finanszírozási költségek, azaz a hitelkamatok növekedése és a szabályozói környezet várható változása.
Összességében a drasztikusan csökkenő a lakáspiac nehéz időket vetít előre.
Aki néhány évvel ezelőtt az akkor magasnak mondott áron vásárolt lakást, az most örül, hogy akkor a mostanihoz képest még olcsón vásárolt; aki ma vásárol másfél millió forintos négyzetméteráron, az majd egy év múlva fog a levegőbe csapni, hogy de jó, hogy akkor még ennyiért tudott lakást venni -merthogy elkerülhetetlenül jóval drágábbak lesznek a lakások a következő években.
Ígylakunk.hu: Hogyan lehet mégis egy projektet menet közben menedzselni egyrészt a költségek, másrészt az eladási ár szempontjából?
KG: A fejlesztőnek egyszerre két kérdést kell kezelni: a kiszámíthatatlanul emelkedő költségekre kellenek megoldások, amik sajnos csak korlátozottan tudják mérsékelni a várható áremelkedést és a költségek előrehaladásával az adott kiadási szakasznak meg kell legyen a hozzá tartozó bevételi párja, azaz a bevételt is a kiadásokkal párhuzamosan kell tartani.
Ezért egy kicsit az értékesítést vissza kell fogni, és hagyni, hogy haladjanak előre a költségek, és majd azok ismeretében fogjuk tudni a fennmaradó lakások árát meghatározni. Ez a költségalapú árazás. Így lehet biztosítani, hogy a változó környezetben is megvalósuljon az üzleti terv a projekt zárásakor.
Ugyanakkor ennek ellene hat, hogy jó lenne még az elején bebiztosítani a lakások eladását, mert a recessziós félelmek miatt kérdéses, hogy lesz-e elég vásárló a projekt vége felé. Komoly szakmai elemzést igényel ezeknek a folyamatoknak az átlátása, az erről való döntés meghozatala. Most derül majd ki, hogy a fejlesztők közül kik maradnak talpon, mert jó szélben mindenki tud vitorlázni, de a viharos időben csak az marad talpon, aki helyt tud állni. Márpedig a lakáspiacon most nagyon viharos a tenger, és még viharosabb lesz.
Ígylakunk.hu: Mennyire nehezítik a lakásépítéseket a munkaerő- és építőanyagproblémák?
KG: Ami a kapacitásokat illeti, a covid alatt lecsökkentek mind a munkaerő-, mind az építőanyag-, mind a szállítási kapacitások, de ezek folyamatosan épülnek vissza. Még mindig van munkaerőhiány, de ennek a mértéke már nem annyira drámai, mint mondjuk három évvel ezelőtt. Most az állami beruházások jelentős visszafogására számíthatunk, ezzel valamennyi kapacitás fel tud szabadulni majd ideiglenesen, várhatóan körülbelül egyéves időtartamra, amit talán a lakásépítési ágazat is tud hasznosítani.
Az építőanyagok még mindig drágulnak, még mindig heti, havi árak vannak, de talán most már inkább havi árak, tehát kicsivel jobb a helyzet. Kedvezőtlen spirál alakult ki: az anyagárak emelkedése, ami már a tavalyi évben is nagyon erőteljes volt, az idén a háborúval és a magas inflációval tetézve erőteljes felvásárlást készletezést okozott. Eközben az ellátási láncok még mindig töredezettek voltak és ez további a spirált generált. Ezek együttesen pedig hiányt okoznak. Most úgy néz ki, hogy talán gyártási kapacitások növelése és a korábbi készletezés el tudja látni a piacot. Jó példa a betonacél és a réz, amiknek az ára most jól érzékelhetően csökkent és az elérhetőségük is jobb, mint pár hónappal ezelőtt. Más termékek esetében is normalizálódhat a helyzet. Nemrég kellemes meglepetés volt például a hőszigetelőanyagok gyorsan visszaigazolása a megrendelés után, de a téglánál még mindig nagyon hosszú szállítási idők vannak.
Összességében az építőanyagoknál árcsökkenésre nem számítunk, legfeljebb arra, hogy normalizált mederben történik az árnövekedés és talán nemsokára már a havi árakból negyedéves árak lesznek.
Interjúnk második része: A lakásépítés a klímacélokat és a gazdaságot is támogatja
