A többször is a világ legélhetőbb városának választott Bécsben a lakosok 60%-a bérlakásban él. A privát bérlakáspiac mellet működő szociális bérlakásszektor két eleme az ún. közhasznú, illetve az önkormányzati tulajdonú bérlakások rendszere. Cikksorozatunk első részében a bécsi önkormányzati bérlakásokat mutatjuk be.
Bécsben a lakások negyede – 220 ezer db – önkormányzati tulajdonban van. A város a 20. század elején kezdett szociális bérlakások építésében, és nemhogy nem adta el ezeket, hanem a mai napig gyarapítja az állományt különböző építési konstrukciókban. A bécsi lakások kétharmadát támogatja valamilyen módon támogatja az önkormányzat.
Száz éve épül
Az I. világháború előtt Bécsben nagyon rossz körülmények között éltek a munkások és a szegény rétegek. A háború után a munkáspárti „vörös Bécs” városvezetése a lakókörülmények javítása érdekében arról határozott, hogy öt év alatt felépít 25 ezer bérlakást. Az első, több mint 250 lakásos bérház a Metzleinstaler Hof volt a Margaretengürtelen, amely 1925-ben készült el. Ezt 300-nál is több (348) további – a mai napi lakott – „Hof”, közöttük számos ezernél is több lakásos szuperblokk építése követte. (A Hofok elnevezése nemcsak a belső udvarokra utal, hanem egyfajta fricska is volt a Hofburgra válaszul. A Hofokat gyakran a munkásmozgalomhoz köthető személyekről nevezték el.)
A két világháború közötti időszakban mintegy 65 ezer önkormányzati lakás építettek.
A város ehhez adókból teremtette elő a forrásokat. A tulajdonosoknak adózniuk kellett a kiadott lakások után, és luxusadót is kivetettek. Az önkormányzati építésű házakon ma is látható az erre utaló felirat: Bécs városa által, építési adóból épített.
Ekkor épült pl. a város keleti felében a Rabenhof, ahol mintegy ezer különböző méretű lakás található, vagy a 660 lakóra tervezett Goethehof.
Fontos alapelv volt, hogy olyan lakásokat építsenek, ahol az emberek egészséges életkörülmények között élhetnek, és jól érzik magukat (pl. minden helyiségben legyen közvetlen nappali fény; legyenek zöld felületek, minden emeleti lakáshoz tartozzon erkély vagy terasz). A kor legnagyobb építészeit is bevonták a tervezésbe, mintegy 200 tervező, építész dolgozott a bérházak és környezetük kialakításán.
A lakótömbök közösségi szolgáltatásokat és tereket is magukba foglaltak: mosodák, óvodák, könyvtárak, orvosi rendelők és intézmények, tágas zöld udvarok, játszóterek stb.
Fontos, hogy nem a város perifériájára építették ezeket a bérházakat, hanem minden kerületbe jutott belőlük. Éppen azért, hogy ne jöjjenek létre sem gettók, sem az alacsonyabb jövedelműek számára elérhetetlen városrészek.
A II. világháború után folytatták a szociális lakásépítéseket. Új területeket jelöltek ki, és házgyári technológiával épített lakótömbök tömege épült. A ’60-as években évente 9000 új bérlakást épített Bécs. Ekkor épült a Großfeldsiedlung, a máig legnagyobb lakótömb összesen 5533 lakással. 1978-ra a bécsi szociális bérlakások száma elérte a 200 ezret.
Karl-Marx-Hof – a világ leghosszabb lakóépülete
A világ leghosszabb egybefüggő lakóépülete (1100m,) a Bécs 19. kerületében található Karl-Marx-Hof 1930-ban készült el. Az 1353 lakásos épületet Otto Wagner tanítványa, Karl Ehn tervezte mintegy 5000-5500 lakó számára. Sokatmondó, hogy a 156 ezer nm-es területnek csak a 18,5%-át foglalja csak el ez a hatalmas, erődszerű lakóház, a többi zöldterület.
A négy villamosmegállónyi hosszúságú tömb hatalmas árkádos átjáróin közlekedési útvonalak futnak keresztül.
A háromemeletes épületben szintenként négy, 30-60 nm-es lakás található egy lépcsőházban, minden lakáshoz tartozik erkély.
A nagy parkosított udvarokra számos kapun keresztül lehet bejutni. A kapuk felett a művelődést, a szabadulást, az anyaságot, és az egészséget szimbolizálható szoboralakok láthatók.
A belső udvarokban találhatók a közösségi terek, intézmények: két óvoda, valamint fürdő-mosodát is, hiszen a lakásokban eredetileg nem volt fürdőszoba. A mosoda ma is működik, a fürdő helyén, „Waschsalon” néven múzeumot és kultúrteret alakítottak ki. Van itt ezen kívül anyavédelmi otthon, ifjúsági központ, könyvtár, posta, orvosi és fogorvosi rendelő, kávéház és számos üzlet.
Legutóbb 1898-92-ben újították fel a Kalr-Marx-Hof tömbjét.
A Waschsalonban látható Das Rote Wien című kiállítás bemutatja a bécsi szociális lakhatás, építészet 100 éves történetét.
Később az önkormányzati lakásépítések leálltak, a városvezetés inkább a közhasznú, korlátozott profitú bérlakásépítéseket támogatta.
A világ legnagyobb önkormányzati bérlakásállománya
A város tulajdonában jelenleg 220 ezer bérlakás van, amelyben közel félmillió ember él.
A bécsi önkormányzat 2004. óta csak néhány bérlakásépítési projektet indított. A meglévő lakások, bérházak felújítása, korszerűsítése azonban folyamatos volt.
2015-ben új lakásépítési projekt indult, amelyben 4000 új önkormányzati bérlakás készült el. Szükség van az új építésekre, hiszen a város népessége folyamatosan nő.
A bérlakásállomány nagysága lehetővé teszi, hogy ne csak a legszegényebbek lakjanak a piaci ár alatt kiadott önkormányzati bérlakásokban. Így széles rétegeknek tudjuk lehetővé tenni, hogy a lakhatási költségek ne jelentsenek túl nagy terhet – mondta Markus Leitgeb, a bécsi önkormányzat a bérlőkkel foglalkozó szervezeti egységének, a Wiener Wohnennek a kommunikációs munkatársa.
A bérlők kiválasztását a Wohnberatung Wien végzi, amely ezen kívül lakhatási tanácsadással is foglalkozik. Ugyancsak a Wohnberatunghoz pályáznak támogatásért a nonprofit közhasznú bérlakásokat építő társaságok (GBV-k).
Ahhoz, hogy valaki önkormányzati bérlakást kapjon legalább öt éve Bécsben laknia, osztrák vagy EU-s állampolgárnak kell lennie, vagy osztrák tartózkodási engedéllyel kell rendelkeznie, és a kijelölt bérplafonnál nem szabad többet keresnie. Ez a bérplafon függ a háztartás létszámától, és viszonylag magas. A kiutalásnál előnyt élveznek a 30 éven aluliak, a 65 éven felüliek, a nehéz élethelyzetben lévők, a rossz az egészségi állapotúak.
Az elbírálásnál elsősorban a lakhatási helyzet számít és nem a jövedelem. Akik megfelelnek, ún. „lakásjegyet” kapnak, amellyel várakoznak a megfelelő lakásra. A várakozás néhány hónaptól akár évekig is tarthat, hiszen az alacsony bérleti díj miatt ezek a lakások nagyon népszerűek. A közszolgálatban dolgozók (pl. nővérek, rendőrök, tűzoltók) előnyt élveznek.
Egy idei szigorítás szerint harmadik országbeli állampolgárok csak akkor kaphatnak szociális bérlakást Ausztriában, ha igazolják, hogy legalább öt évet az országban élnek, és érvényes dokumentumaik vannak.
Az önkormányzat nyílt végű szerződéseket köt a lakókkal, azaz akár életük végéig a lakásban maradhatnak, később nem vizsgálják felül a kritériumoknak való megfelelést. Az egyetlen ok, ami a lakás elvesztéséhez vezethet, ha valaki megszegi a szerződést (pl. albérlőnek adja ki a lakást).
A bérleti díj nem terheli agyon a családi költségvetést
A bérleti díj függ a lakás elhelyezkedésétől, méretétől, minőségétől, korától. Ez átlagosan 5,8 euró/nm.
A bécsi szociális bérlakások komfortosak, jó minőségűek, nagy részük már felújított. Kiköltözéskor a bérlőknek a lakást olyan állapotban kell visszaadniuk, ahogyan megkapták.
Akinek problémája van a díjfizetéssel az a Mieterhilfe nevű ingyenes jogsegély-szolgálatothoz fordulhat, ahol nemcsak az önkormányzati bérlőknek, hanem a privát piaci bérlőknek igyekeznek segíteni. Mint ahogy lakbértámogatást is bárki kaphat, aki nem tudja fizetni a lakhatási költségeket.
A Mieterhilfe közreműködésének célja, hogy támogassa a mind a bérlők, mind a bérbeadók számára biztonságos és tisztességes bérleti szerződések létrejöttét. Mintaszerződésük is elérhető, de kérésre akár aláírás előtt álló szerződéseket is megvizsgálnak.
A lakáskiutalásoknál fontos szempont a vegyes lakóközösségek kialakítása – magyarázza Markus Leitgeb. Ez így volt100 éve is, és most is nagyon odafigyelnek rá. Azonban a különböző hátterű, kultúrájú lakóközösségekben természetesen kialakulnak konfliktushelyzetek. Ezek kezelésére hozták létre a Wohnpartner nevű szervezetet.
Ugyancsak a Wohnpartner támogatja a lakók által kezdeményezett közösségi programokat, ötleteket. A szociális lakónegyedekben a lakások mellett fontosak a közösségi terek, intézmények, amelyek sok esetben valódi közösségalkotó funkciót is betöltenek.
Korszerűsítenek és építenek
Mint ahogy a szociális bérlakásépítés kezdetén nagyrészt adókból finanszírozták az építéseket, ma is a lakosság által fizetett lakástámogatási hozzájárulás az egyik fő forrás. Bécs évente mintegy 500 millió eurót kap az adókból lakáscélra. Ebből, illetve saját forrásaiból, összesen kb. 600 millió euróból épít új lakásokat, illetve támogatja közhasznú bérlakások építését, ebből fedezi a régi lakások felújítását, valamint közvetlen lakhatási támogatást nyújt a rászorulóknak (ez a lakhatási költségvetésnek kb. hatoda).
A főváros maga dönt a lakáspolitikájáról, és városfejlesztési tervében (STEP 2020) is jelentős hangsúlyt kap ez a terület.
1984-ben indult egy példátlan méretű felújítási program, amelyben évente tízezer lakást újítottak fel a mai napig tart. Korszerűsítik a fűtési rendszereket, nyílászárókat cserélnek, a régi házakba lifteket szerelnek be, mélygarázsokat építenek, akadálymentesítenek.
Az 1930-ban épült Goethehofban például 130 új lakást alakítottak ki a tetőtér beépítésével. Ez kedvelt eszköz új lakások létesítésére, hiszen viszonylag kevés és meglehetősen drága az építési telek Bécsben, ráadásul így a zöld felületek csökkentése nélkül tudnak építeni. A fejlesztéseknél előnyben részesítik a barnamezős beruházásokat.
A felújításokat az önkormányzat finanszírozza, de bizonyos korszerűsítéseknél, illetve az új építéseknél a lakók is hozzájárulnak a költségekhez anyagi helyzetük függvényében.
Sorozatunk következő részében a bécsi privát bérlakásszektort mutatjuk be.