Szeptembertől a társasházak is könnyebben telepíthetnek napelemet: az új szabályozás lehetővé teszi, hogy a lakók közösségként osszák meg és használják fel a tetőn termelt áramot. A változás új korszakot nyithat a városi napenergia-hasznosításban, de az elszámolási modellek és a közösségi döntések továbbra is komoly egyeztetést igényelnek.
Szeptembertől az áramszolgáltatóknak már engedélyezniük kell a társasházi energiaközösségek napelem-telepítéseit, amit egy januárban hatályba lépett jogszabály ír elő. Ez a változás megnyitja az utat a társasházak előtt, hogy közösen használják a tetőn termelt napenergiát – nemcsak a közös helyiségekben, hanem lakásonként is. Korábban a szabályozás miatt a napelemeket csak egyetlen fogyasztásmérőre lehetett kötni, így a megvalósítás nehézkes volt – írja a G7.
Az új rendszer három elszámolási modellt kínál, de a „diszkontált rendszerhasználati díj visszatérítés” valószínűleg kevéssé lesz népszerű, mert a tetők kicsi felülete miatt csak minimális megtakarítás érhető el. Sokkal gyakorlatiasabb a megosztási hozzárendelési modell, amely kétféle lehet:
- Statikus – a lakók előre meghatározzák, milyen arányban osztják el a termelt áramot (például lakásméret vagy egyenlő rész alapján);
- Dinamikus – az elszámolás utólag, a tényleges fogyasztás alapján történik.
Mindkettő igazságosabb és rugalmasabb lehet, de az egyedi mérők cseréje szükséges hozzá, ami lakásonként 30–40 ezer forintba kerül. A társasházak már egyszerű többséggel is dönthetnek a napelemtelepítésről (nem kell 75%-os támogatás).
Új építésű házaknál a napelemrendszer költsége lakásonként 200–300 ezer forint körül lehet, és bár a termelés csak a fogyasztás kis részét fedezi, hosszú távon jelentős megtakarítás hozható létre. Egyes társasházak pénzügyi stratégiája szerint ideiglenesen megemelik a közös költséget a beruházás fedezésére, majd a megtakarításból csökkentik azt, így a napelemek évtizedeken át forrást biztosíthatnak a felújítási alapba.
Forrás: G7
