Az elmúlt másfél évtizedben nem csökkent a magyarországi lakhatási szegénység, amely 1 millió háztartást, azaz 2,8 millió embert érint országszerte. Eközben az állami lakástámogatások még mindig nem a rászoruló embereket célozzák – állapítja meg a Habitat for Humanity Magyarország 13. alkalommal publikált éves jelentése a magyarországi lakhatási helyzetről. A szervezet sürgeti a megfizethető lakhatásra vonatkozó terv megalkotását.
Magyarországon továbbra sincsen egységes, átlátható, hosszú távú lakáspolitika, szét vannak szórva a felelősségi körök a minisztériumok között, de a kormány által 2024 októberében bejelentett „gazdaságpolitikai akcióterv” egyik pillére a kormányzati kommunikációban új elemként megjelenő megfizethető lakhatás lett. Ez mindenképpen pozitív fejlemény, ugyanakkor ezek a tervezett tíz intézkedés többsége az első információk alapján nem a lakásszegénységben élőket célozza, hanem elsősorban az építőipar és a gazdasági növekedés fellendítését célozzák – hangzott el a sajtóbemutatón.
A jelentés a korábbi évekhez hasonlóan ismét meg kellett, hogy állapítsa: a lakástámogatások 90%-a a mai napig nem szociálisan célzott, miközben az állam reálértéken annyit költ most ezekre a kiadásokra, mint a 2010-es évek közepén a CSOK elindulása előtt, vagy az első Orbán-kormány (1998–2002) idején – ez a három időszak a lakástámogatások három mélypontja a rendszerváltás óta.
A “Lakástámogatások” cím költségvetési kiadásai / milliárd Ft (2024-es árakon, 1990-2027)
“A lakhatási válság fogalmának megjelenése ösztönözheti a kormányt a lakhatási válság jellemzőinek feltárására, a lakhatási szegénység rendszerszintű megoldására” – fejtette ki Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója, a 2024-es Lakhatási jelentés 2. fejezetének szerzője. – “Az új Európai Bizottság is komolyabban készül foglalkozni a problémával, és az első európai megfizethető lakhatásra vonatkozó terv elkészítését tűzte ki célul. Ezt kísérhetné az első magyar megfizethető lakhatásra vonatkozó terv, széles szakmai és társadalmi párbeszédben elkészítve.”
A jelentés a többi között megállapítja, hogy a köztulajdonú lakások bővítésére, fenntartására és felújítására nem költ az állam, önkormányzati lakásrendszerből pedig csökkenő állomány mellett rendszerszintű forráskivonás történik. Lakástulajdonhoz kapcsolódó szociálisan célzott támogatások lényegében nem léteznek, a támogatási programok zöme a lakhatási szegénységben élők egy része számára nem hozzáférhető.
Cirfusz Márton beszélt a kiemelt kormányzati beruházásokhoz kapcsolódóan felerősödött a lakossági kiszorítási folyamatokról, amikor a beruházások megvalósítása során háztartások veszítik el a lakhatásukat, vagy a beruházó nem gondoskodik a kiszoruló háztartások megfelelő elhelyezéséről.
Fontos lenne az is, hogy ne olyan támogatások legyenek, amelyek a perifériákra szorítanak ki háztartásokat, ahol sem munkahelyek, sem közszolgáltatások nincsenek. k probléma lehet ugyanis, hogy a falusi csokkal és a bevezetendő kistelepülési otthonfelújítási programmal fókuszba került községekben általánosságban hiányoznak a települési és szociális infrastruktúrát, a közszolgáltatásokat, a munkahelyek elérését lehetővé tevő közösségi közlekedést erősítő programok. Így viszont a támogatások feltételeivel hosszú időre helyhez kötött, másol értékesebb ingatlant megvásárolni nem tudó családok beszorulnak ezekre a településekre. Ez korlátozza a munkaerő-mobilitást is.
A Lakhatási jelentésben szereplő javaslatok között szerepel, hogy amennyiben bővülnek az európai uniós lakásügyi források, azok felhasználásával fontos lenne csökkenteni a lakáspolitikai ráfordítások ciklikus ingadozását és növelni a szociálisan célzott lakáskiadások arányát. Olyan támogatási programok kidolgozására van szükség, amelyek a lakhatási szegénységben élőket célozzák, és az energiaszegénységi szempontokat is figyelembe veszik.
A kormányzat lakhatási célú kiadásai / milliárd Ft (2024-es árakon, 1990-2024)
10-15 éve nem csökken a lakhatási szegénység
A hazai ingatlanpiac jelentősen megmerevedett: az ország 4 millió ingatlanjának csupán 3,5%-a kerül piacra, 0,5%-nyi új lakás, ház épül évente. Ez azt jelenti, hogy az embereknek nincs pénzük lakást venni, vagy akár bérlőként belépni az ingatlanpiacra. Mindeközben közel 90 ezer olyan háztartás van Magyarországon, amely nem rendelkezik házukon, lakásukon belül vízzel, fürdőszobával, WC-vel, és alacsony jövedelmi helyzetük miatt ezen a helyzeten önerőből nem tudnak változtatni. A lakások komfortja jelentősen javult, azonban 2023-ban 475 ezer háztartás jelezte, hogy az általa lakott, használt ingatlan komoly problémákkal szembesül (pl. a tetőszerkezet beázik, vagy falazata/padlója/alapja nedvesedik, esetleg a nyílászárók vagy a padló rohad), ami az összes háztartás 11,6%-a, és közel 1,2 millió főt érint.
“Úgy gondoltuk, a Magyarországon erősen jelen lévő lakhatási szegénységet legszemléletesebben részletes adatokon keresztül lehet bemutatni. A kigyűjtött és elemzett adatokból pedig azt látjuk, hogy a lakosság 30%-a érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által, ami kb. 1 millió háztartást, tehát 2 millió 877 ezer főt jelent)” – mondta Lukács György, a Habitat for Humanity Magyarország szakpolitikai munkatársa, a 2024-es Lakhatási jelentés 1. fejezetének szerzője.
A vizsgált műszaki problémákat legnagyobb arányban a községekben élők, az alsó jövedelemi ötödbe tartozók (a legalsó jövedelmi ötödbe tartozók 25%-a, szemben a legfelső ötödbe tartozók 5%-ával), valamint az inaktív háztartások jelezték.
Közel 328 ezer háztartás (az összes 8%-a) jelezte azt, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy megfelelően fűtsék ingatlanukat – ez valamivel több, mint 680 ezer főt jelent. A fűtés elsősorban az alsó két jövedelmi ötödbe tartozó, községekben élő, inaktív háztartások számára jelent problémát, túlnyomó többségük tűzifával fűti helyiségenként a használt szobákat. Mivel ebben a tekintetben is az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások vannak túlsúlyban, nem igazán várható, hogy ez a lakhatási hátrány jelentősen csökkenni tudna külső beavatkozás nélkül.
A háztartások átlagosan bevételeik 24,6%-át költik lakásfenntartási költségekre, a legtöbb háztartás 17,7%-ot (mediánérték), és közel 60% azok aránya, akik bevételeik kevesebb, mint 20%-át kell, hogy erre a célra fordítsák. A lakhatási szegénység vizsgálatakor azokat a háztartásokat vesszük figyelembe, ahol a lakhatási költségek a háztartás által felhasználható bevételek 40%-át, vagy efeletti összeget igényelnek. A hazai háztartások 13%-a sorolható ebbe a kategóriába, ami nagyságrendileg 106 ezer háztartást jelent.
A Habitat adatai szerint a hazai háztartások közel negyede, a lakosságnak pedig 30%-a érintett a lakhatási szegénység legalább egy jellemzője által (nagyságrendileg 1 millió háztartás, 2 millió 877 ezer fő). A két indikátor szerint is lakhatási szegénynek minősíthető személyek száma fél millió fő felett van, a legalább három szempontból hátrányos helyzetűek pedig több, mint 160 ezer főt számlálnak.
Lakhatási szegénység indikátorok szerinti megoszlása
A lakhatási szegénységet meghatározó fő indikátorok a következők: lakhatáshoz való hozzáférés, lakhatás jogi biztonsága, lakásminőség, elhelyezkedés, megfizethetőség, valamint energiaszegénység. A lakhatási szegénységnek különböző fokozatai vannak, amelyek nem függetlenek egymástól, sőt, erősíthetik egymás negatív hatásait.
A szervezet az alábbi javaslatokat fogalmazta meg a lakhatási szegénység csökkentésére:
- az új, magántulajdonú házak, lakóparkok helyett bérházfejlesztést kell megvalósítani, beleértve ebbe a piaci alapú és közösségi, szociális bérlakások fejlesztését is,
- az utóbbi évek – alapvetően bankhiteleken keresztül történő – támogatásai helyett szociálisan célzott támogatásokat kell nyújtani, akár a lakbértámogatást, akár a fenntartást illetően,
- a lakásbérleti piac kifehérítését szabályozással, regiszterrel, adótámogatással előmozdítani,
- épületek energetikai felújításához minél több hazai és EU-s forrást elérhetővé tenni, ezeket támogatni.
A lakhatási szegénységről, illetve a lakáspolitikákról és költségvetési kiadásokról szóló első két fejezet már olvasható a szervezet honlapján, míg a lakhatás megfizethetőségét és az önkormányzati lakáspolitikákat elemző részeket két hét múlva publikálják majd.
