Az elmúlt 5 évben a piaci szereplők a munkaerőproblémákat, elsősorban a szakmunkás- és mérnökhiányt nevezik meg a legnagyobb hátráltató tényezőnek. Az ÉVOSZ partnereivel javaslatcsomagot dolgozott ki a munkaerőgondok enyhítésére.
A problémák és a járvány ellenére az építőipar a járvány közepette is folyamatosan teljesít. 2021. évben az ÉVOSZ várakozásai szerint a 2019. évi magas teljesítést is meg fogja haladni, elérve az 5.000 Milliárd Ft-ot. Ehhez a munkavégzéshez az ágazat a járvány időszakában is növelte a foglalkoztatottak számát – hangsúlyozta Koji László, az ÉVOSZ elnöke a sajtónak adott tájékoztatón.
Mint elmondta, a 2013. évi foglalkoztatási mélyponthoz képest jelenleg mintegy 120 ezer fővel foglalkoztat többet az ágazat. A jelenlegi mintegy 370.000 foglalkoztatotti létszám 25 ezerrel több a járvány előtti 2019. évi foglalkoztatottaknál. Erre az időszakra, de az elmúlt öt évre is az jellemző, hogy elsősorban segédmunkásokat és be sem tanított munkásokat tudott az építőipar a munkaerőpiacról beszerezni.
Ez az extenzív fejlesztés, vagyis létszámnövelés az elmúlt két évben is visszafogja a hatékonyságnövelést az építőiparban.
Az ÉVOSZ a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségével (MGYOSZ) és az Enrawell Consulting Kft.-vel közös építőipari munkaerőpiaci kutató, elemzést végezett, amelyben közreműködtek kutatók, elemzők, az ÉVOSZ tagszervezetei, munkaadók és munkavállalók, valamint nemzetközi tapasztalatokat is feldolgoztak, hogy a mostani magyar munkaerő piaci helyzetet, annak súlyponti problémáit felmérjék, és a problémákra megoldási javaslatokat fogalmazzanak meg. Összeállítottak egy javaslatcsomagot, amelyet a jövő héten juttatnak el kormányzati szerveknek, piaci szereplőknek, oktatási intézményeknek, és a sajtónak.
Az elemzés megvizsgálta, hogy hogyan lehet extenzív módon, illetve intenzív eszközökkel javítani a munkaerő piaci helyzetet. Az eredmények összevetésévek meg kellett állapítanunk, hogy Magyarországon jelenleg és a mostani körülmények között elsősorban az extenzív módszerek hozhatnak eredményt rövidtávon – ismertette Koji László.
Nyilvánvalóan az lenne jó például, ha valamilyen formában, akár klaszter formában, de a munkaerő megosztása hatékonyabb használata elterjedne, ez hozhatna igazán eredményt – mondta. Nyugat-Európában a leghatékonyabb intenzív munkaerőpiaci eszköz a munkaerőnek mint erőforrásnak a közös használata. Magyarországon ez lényegesen kevésbé működik, aminek egyik oka a bizalom hiánya, hogy nem adják kölcsön egymásnak a munkaerőt a vállalkozások még kevesebb munka esetén sem, nehogy az a másiknál ragadjon.
Azonban az, hogy a foglalkoztatás extenzív bővítési lehetőségei kerültek előtérbe, csak részleges megoldást jelenthet a megfelelő építőipari kapacitás rendelkezésre állásához.
Az építőipari munkaerőpiacot továbbra is erősen sújtja a 2008-2014. évek munkaerőelvándorlása, a munkaerő elöregedése és a generációváltás nehézségei, az iskolarendszerből kikerülő szakemberek alacsony számossága, valamint az immobilitás.
A magyar munkaerő kevésbé mobil, mint más országoké, sokan nem hajlandók az országon belül sem költözni egy munkahelyért. A mobilitást nehezítik az ingatlanpiaci folyamatok is. Azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkaerőhiány, kifejezetten drágák az ingatlanok, magasak a bérleti díjak. Így a hátrányos helyzetű térségek potenciális munkavállalói nehezen tudnak a munkahelyek közelébe költözni, legfeljebb munkásszállóra, ami ingázást, a család hátrahagyását jelenti.
Márpedig az építőipar maga mobilis iparág, hiszen az építőipari vállalkozások nem egy állandó helyen dolgoznak, hanem egyik építkezésről a másikra, sokszor egyik városból a másikba, az ország egyik végéből a másikba mennek. Ezért nagyon nagy szükség volna a munkaerőmobilitás támogatására. Akár kifejezetten az építőiparra vonatkozó ágazatspecifikus szabályozással, még ha ezt a döntéshozók nem szeretik is. Az ÉVOSZ-nak ezzel kapcsolatban az a javaslata, hogy a döntéshozók mindenképpen gondolják újra a munkavállalók szálláshelyének biztosítására vonatkozó kedvezményrendszert. Az építőipar nem egy üzemszerűen helyhez kötött tevékenységet végző iparág – hangsúlyozta Koji lászló.
Rövidtávon átmenetileg szükség van az unión kívüli, ún. harmadik országból érkező külföldiek hazai foglalkoztatására. Ehhez a tartózkodási és munkavállalási engedélyek kiadásának további egyszerűsítésére van szükség. Kétoldalú kormányközi megállapodások is segíthetik a piaci szereplőknél a külföldiek foglalkoztatását, ahol a haza jogszabályoknak, feltételeknek való megfelelőség garantálásába a kiküldő, kiengedő ország hatóságai is felelősséget vállalnak. Ezt szolgálthatja a relációs kontingens rendszere, rendje. Sokat segítene például az is, ha egy bizonyos országból érkező munkavállalókkal egy munkaügyi hivatal foglalkozna bárhol dolgozzanak is az országban.
Ma már kevesebb építőipari szakember és mérnök vállal külföldön munkát, mint amennyien hazajönnek. Ezzel együtt folytatni kell az ÉVOSZ által megkezdett hazahívó programot, ki kell alakítani a folyamatos párbeszéd lehetőségét a külföldön munkát vállaltak és az itthoniak között. A hazai szakmának arra is nyitottnak kell lennie, ha valaki vállalkozóként szeretne bekapcsolódni a létesítmények megvalósításába. A munkavállalási célú kivándorlást okozó tényezőket fel kell számolni. Ebben a szakma feladata, hogy a külföldi lehetőségekkel összességében egyenértékű, konkrét ajánlatokat tegyen az érdeklődők számára.
2021-ben a vállalkozások a szélesebb körű bércsomagok kidolgozására és a szervezeten belüli karrierlehetőségek biztosítására koncentráltak, hogy vonzóak legyenek az új munkavállalóknak, illetve, hogy meg tudják tartani az alkalmazottjaikat. A reális építőipari kép bemutatásával nagyban lehetne csökkenteni a negatív imázst.
A közkeletű vélekedéssel ellentétben az építésgazdaság tudásigényes ágazat – szögezte le az elnök. A külföldön szerzett tapasztalatokat is el kell ismerni. Az építőipar munkaerőért folytatott versengésében nagyobb figyelmet és közreműködést kell fordítson a pályaválasztás előtt álló családokra. A képzések finanszírozásánál a hátrányos helyzetű családokra kiemelt figyelmet kell fordítani. Hátrányos helyzetű diákok nagy arányban vannak az építőipari szakmákat tanulók között, őket jó lenne plusz juttatásban részesíteni akár az állam, akár a vállalkozók részéről, utóbbiak bizonyos adókedvezményt kaphatnának cserében. Az építőipari szakmunkás szakmákat továbbra is kevesen választják. Évfolyamonként 6500-7000 fő között mozog a létszám, amely a végzés idejére 4000 főre csökken, erős lemorzsolódást mutatva.
Az építészmérnöki képzést az elmúlt öt év adatai alapján évente átlagosan négyszázan, míg az építőmérnöki képzést átlagosan ötszázötvenen kezdték el a magyar egyetemeken. A felvett hallgatók száma mind a két szak esetében növekedő tendenciát mutat, azonban a vállalkozások kétszer ennyit is foglalkoztatni tudnának. A munkaerőpiaci helyzet javításának hosszabb távú eszköze lehet, ha a potenciális külföldi munkaerőt már diákként az országba csábítják. Ezt a metódust a felsőfokú képzettségűek esetében is alkalmaznunk kell. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ha valaki az adott országban szerzi meg a végzettségét, akkor nagy eséllyel hosszabb távon is ott marad. A közép- és a felsőfokú oktatás esetében is kihasználatlan lehetőségek rejlenek az építőipari külföldi munkaerő oktatáson keresztül történő bevonzásában. Az építőipar nemzetközi trendjei alapján látható, hogy az ágazatra az Európai Unióban jellemző munkaerőhiány miatt a munkaadóknak tartósan versenyezniük kell más országok vállalataival is.
