Magyarországon 2,5–3 millió ember él lakhatási szegénységben, és bár a problémák megoldására már léteznek részletes szakmai javaslatok, rendszerszintű változás még mindig nem történt, a politikai akarat és a következetes megvalósítás hiányzik.
Az Építészfórumon közölt cikkében Jelinek Csaba, szociológus, a Periféria Közpolitikai Kutatóközpont egyik alapítója a nonprofit vagy alacsony profitrátával működő bérlakásszektor kialakításának szükségességét és lehetőségét taglalja.
Mint írja, a témában megszólaló szereplők jelentős része abban egyetért, hogy a probléma gyökere strukturális, és ezért hosszú távú megoldást és lényegi javulást csakis rendszerszintű eszközöktől várhatunk.
Ez egy államilag szabályozott lakáspiaci szegmens lenne, amelynek célja olcsóbb bérleti díjak biztosítása társadalmi és gazdasági hasznok fejében. Az állam adókedvezményekkel, tőketámogatásokkal segítené a szektort.
A nonprofit lakásszektor
Bár sok szakértő támogatja a nonprofit lakásmodell bevezetését, a döntéshozók gyakran szkeptikusak. Főként az a kérdés merül fel, hogy lehetséges-e hatékonyan fejleszteni lakásokat profitorientáció nélkül, illetve milyen motivációkkal működhetnének ezek a szervezetek.
A szerző történeti példákat hoz, amelyek azt mutatják, hogy már a 19. század végén és 20. század elején is léteztek alacsony profitrátával működő közhasznú lakásépítési társaságok Nyugat-Európában és az USA-ban. Magyarországon is voltak próbálkozások, de a rendszerszintű állami reform elmaradt.
A nemzetközi összehasonlítás szintén a nonprofit modell életképességét igazolja: ahol létezik ilyen szektor, ott stabilabbak a lakásárak és kisebbek a piaci kilengések. Példaként Barcelona említhető, ahol rövid idő alatt is érzékelhető fejlődés történt ezen a téren.
Hazai példák is akadnak: az MR Közösségi Lakásalap, önkormányzati lakásügynökségek és civil/egyházi kezdeményezések már most is kínálnak megfizethető bérlakásokat – csak éppen nincs egységes szektorba szervezve ez a működés. Egy állami regiszter és célzott támogatás elősegíthetné a további fejlődést.
„Összességében tehát, a történeti és nemzetközi példák fényében, egy nonprofit bérlakásszektor kialakítása egyáltalán nem tűnik lehetetlen feladatnak. Ehhez persze alapvető fontosságú lenne egy hosszú távú országos lakáspolitikai stratégiai (ilyen dokumentum a rendszerváltás óta nem született), és annak következetes, kiszámítható érvényesítése. Azaz röviden a politikai akarat” – emeli ki Jelinek Csaba.
Hiányzó intézmények és szabályozók
Jelenleg azonban nincs országos politikai akarat a rendszerszintű változásokra, az önkormányzatokat pedig az elmúlt évek központosítási folyamatai gyengítették meg. Ennek ellenére a különféle szakterületek képviselői – építészek, közgazdászok, szociológusok – fontos szerepet játszhatnak az intézményépítésben.
Történeti és társadalomtudományi kutatások azt mutatják, hogy az alulról építkező kezdeményezések, mintaprojektek és új elméletek hozzájárulhatnak a későbbi nagy reformokhoz. A változások előkészítése sokszor nem felülről, hanem ezekből az alulról jövő energiákból indul ki. Ezek mellett természetesen elengedhetetlen az állam legalább szabályozói szerepvállalása.
A nonprofit bérlakásszektor kialakulásához nemcsak tőkére, hanem működő intézményekre is szükség van.
Jelenleg azonban intézményi vákuum tapasztalható: nincs elég nagy és stabil szervezet, amely képes lenne koordinálni és felszívni a lehetséges forrásokat – még akkor sem, ha egyszer majd elérkezik a politikai fordulat.
Az alulról építkezés jelentősége
A már létező civil, egyházi és önkormányzati szereplők gyakran nem tekintenek magukra egy új szektor csírájaként. Pedig nélkülözhetetlen lenne, hogy ezek az aktorok közös identitást és hosszú távú stratégiát alakítsanak ki.
A koordináció hiánya miatt a kezdeményezések gyakran túl kicsinek vagy túl széttöredezettnek tűnnek ahhoz, hogy vonzóak legyenek a finanszírozók vagy a döntéshozók számára. Egy jövőbeni politikai nyitás esetén ez az alulintegráltság akadályozhatja a gyors fejlődést.
Ezért kiemelten fontos a mintaprojektek közötti párbeszéd, tudásmegosztás és szektorépítés. Egy szektorális önkép megerősítése alapvető feltétele a hosszú távú, fenntartható változásoknak.
Egy civil válasz
Ezekre az intézményi kihívásokra adott válaszként született meg 2021-ben a Szövetség a Közösségi Ingatlanfejlesztésért (SZAKI), amely három szervezet összefogásával jött létre. Célja a nonprofit, közösségi ingatlanfejlesztés népszerűsítése és gyakorlati támogatása.
Két mintaprojektet is elindítottunk: az egyik egy bérlői lakásszövetkezeti modell Zuglóban, a másik pedig a Gólya Presszó és Kazán Közösségi Ház üzemeltetése Józsefvárosban. A tapasztalatokat igyekszünk megosztani, és segíteni a hasonló kezdeményezéseket.
Bár az energia- és inflációs válság hátráltatta a bővülést, 2024-ben a SZAKI facilitálásában elindított projekt elnyerte a New European Bauhaus díjat. Ez megerősíti, hogy a nemzetközi színtéren is van figyelem és elismerés az ilyen jellegű innovációk iránt.
A SZAKI működése jól mutatja: az alulról építkező, szakmailag sokszínű együttműködés elengedhetetlen feltétele lehet annak, hogy a nonprofit bérlakásszektor és ingatlanfejlesztés hosszú távon meggyökerezhessen Magyarországon – hívja fel a figyelmet Jelinek Csaba.
A teljes írás az Építészfórumon olvasható.
