Aki ma szeretne jó szakembert találni, könnyen szembesül a kínzó szakemberhiánnyal, melyet az építőipar élénkülése csak tovább fokozott. Az építő szakmák, mint a kőműves, burkoló, ács évek óta a hiányszakmák között szerepelnek, óriási szükség lenne a szakember utánpótlásra. Csakhogy évről-évre egyre kevesebb fiatal választja az építőipart hivatásának. Pedig megérné. A Mapei Kft. 100 szakembert kérdezett meg, mit szeretnek a szakmájukban és miért ajánlanák a fiataloknak.
A válaszadó szakemberek 30%-a a biztos megélhetést emelte ki legfőbb érvként. Szinte mindannyian rámutattak, hogy a jó, megbízható munka biztos megélhetést jelent, különösen vállalkozóként.
Egyikük így vallott erről: „Az építő ipar egy nagyon nehéz fizikai munka, de egy jól elkészített munka évek múlva is visszaköszön. Büszke lehet rá az ember, az épületek előtt elhaladva jó rá csodálkozni hogy ezt a épületet is én készítettem, vagy burkoltam. 10-20 év múlva is még ajánlanak mint kivitelezőt egymásnak az emberek, és nem kell hirdetnem magamat és várni a munkára. Ma már eljutottuk arra a szintre, hogy a munka vár ránk , egy évre előre fel van vállalva a munka”.
Alkotás, önmegvalósítás
A megkérdezett szakemberek 26%-a a maradandó alkotás létrehozásának élménye miatt ajánlaná a szakmát a fiataloknak. „Sokkal jobb, mint éveken át egy számítógép előtt ülni személytelenül” – fogalmazta meg egyikük. Mindegy, hogy egy konyha burkolásáról, vagy egy ház építéséről van szó, a szakemberek a változatos, kreatív, alkotást szeretik, melyhez hozzájárul a megrendelők jó munkával kivívott tisztelete, elismerése és megbecsülése.
„Kétségtelen tény, hogy az építő munkák látványos és kézzelfogható eredményekkel járnak, könnyű megtalálni az értelmét. Emellett a szakemberek új kihívásokkal találkoznak, folyamatos a fejlődés a technológiák, a felhasznált anyagok és módszerek terén ami állandó szakmai fejlődést kíván a szakemberektől. Mindez a Csíkszentmihályi Mihály átal leírt flow élmény alapja, amitől egy munka jó” – mutat rá Markovich Béla a Mapei Kft. ügyvezetője.
Vannak akiket nem elégít ki a pusztán szellemi, vagy adminisztratív munka. Azonban sok fiatal akarata ellenére – családi vagy társadalmi nyomásra – választ „fehér galléros” hivatást, ahol aztán soha nem lesz igazán boldog. Igazi tehetségek kallódnak el, akik kiváló szakemberek lennének, de más területeken középszerűvé válnak.
Sok fiatal számol azzal, hogy a jövőben külföldön próbál meg munkát vállalni. A már dolgozó 19-29 éveseknek országos átlagban a 35 százaléka próbálna külföldön állást találni, ez az arány utoljára két évvel ezelőtt, 2015 első negyedévében volt ennél magasabb (36 százalék) – derült ki a K&H fiatalok jóléti indexéből.
Az országon belül azonban a különbségek jelentősek: a keleti országrészben élő fiataloknak csak a 21 százaléka, a budapestieknek pedig a 33 százaléka tervezi ezt, míg a nyugati országrészben már a fiatalok több mint fele, 59 százalékuk tartja ezt megfontolandónak.
Ennek ellenére az állásban lévő fiatalok közel fele – 49 százaléka – azt mondta, olyan munkája van, amely tényleg érdekli és szereti is csinálni. A munkájukat szerető fiatalok aránya évek óta 50 százalék közelében van. Ugyanakkor ennél jóval kevesebben, 38 százalék érzi magát megbecsültnek a munkahelyén. Hasonlóan kevesen, mindössze 36 százalék lát fejlődési és előrelépési lehetőséget maga előtt. Ez az arány azonban így is jelentős javulás az előző negyedévben mért 26 százalékhoz képest. A felmérés szerint a férfiak sokkal jobbnak látják a helyzetüket: több mint kétszer annyi férfi lát előrelépési lehetőséget, mint nő (48 százalék vs. 22 százalék).
A diákok (nappali tagozatos felsőoktatásban tanuló hallgatók) könnyebben vágnának bele egy külföldi kalandba: 46 százalékuk tervezi a külföldi munkavállalást, azonban a külföldön való tanulást már lényegesen kevesebben, mindössze 25 százalék fontolgatja. 62 százalékuk úgy érzi, hogy azt tanulja, ami érdekli, és szívesen foglalkozik vele.
A fiatalok 23 százaléka szerint könnyen találnának új állást, főleg a nyugati országrészben bizakodóak, és innen is mennének a legtöbben külföldre dolgozni. A diákok még pozitívabbak: 44 százalékuk szerint könnyedén megy majd az állásvadászat, mindössze 29 százalékuk tart attól, hogy nehéz lesz a munkába állás.
A maga ura
A megkérdezett – vállalkozó – szakemberek 15%-a szabadságot emelték ki fontos érvként. A szabadság érzését adja, hogy maguk oszthatják be az idejüket és megválogathatják a munkát és azt is, hogy kivel dolgozzanak. Utóbbi igencsak fontos előnyként merült fel: a szakemberek szeretik a munkájukban a jó hangulatot a társaságot, a „szakikra” jellemző bajtársiasságot.
A társadalom felelőssége is
„Az, hogy mára a nem fehér galléros szakmák «cikivé» váltak, a társadalom felelőssége is. Ha nem ismerik el például az építő munkákat, ha a a benne dolgozók nem kapnak megbecsülést, akkor a fiatalok nem fogják választani” – vélekedik Markovich Béla.
Hozzátette: Pedig megdőlni látszik a divatos állítás és igenis megéri egy jó szakmát tanulni és abban dolgozni. Ma az építőipar ilyen. Persze az is igaz, hogy a folyamatos tanulás itt is elengedhetetlen, hiszen rohamos a fejlődés ezen a területen is.
Ösztönözni kell a kreatív és alkotó fiatalokat, hogy érdeklődjenek az építőipar iránt, hátha ott találják meg a hivatásukat. Például a burkolásnak van nagyon jövedelmező, speciális területe, a kerámiaművesség. Ez egy speciális szaktudást és művészi beállítottságot igénylő nagyon keresett hivatás, ami kompromisszumok nélkül képes megadni az önmegvalósítás és kiteljesedés lehetőségét a művelőinek.
Forrás: Mapei Kft. / Hírnévügynökség; Pénzcentrum