A lakhatási válság egyre nagyobb gondot jelent Európa-szerte, amelyet a lakáshiány és a lakbérek emelkedése jellemez. Az EU lakosainak körülbelül 70%-a rendelkezik saját lakással, míg a fennmaradó 30% bérli. Az EU lakosságának mintegy 17%-a él túlzsúfolt körülmények között. Új lakhatási paradigma kell az Európai Unióban – követeli sok lakhatási szervezet és döntéshozó.
Európában a lakhatási helyzet változatos, a lakástulajdonosok és a bérlők között jelentős a szakadék. Az Eurostat adatai szerint a 36 európai országból nyolcban a lakosság több mint 90%-a saját otthonában élt 2022-ben.
Németországban a bérlők aránya 2022-ben meghaladta az 50%-ot, ami egyedülálló az uniós országok között. A tágabb értelemben vett Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA, az Egyesült Királyság és a tagjelölt országok) figyelembe véve Svájcban volt a legmagasabb a bérlők aránya, 57,7%.
Észak-Macedónia, Albánia és Románia 95% feletti lakástulajdonlási aránnyal büszkélkedhet. Törökország kivételével a balkáni országokban magasabb volt a lakástulajdonlási arány – ez a tendencia kiterjed Magyarországra, Szerbiára, Horvátországra és Montenegróra is.
Ezzel szemben az olyan országok, mint Ausztria, Törökország, Dánia, Franciaország, Svédország és az Egyesült Királyság a 69,1%-os uniós átlag alatti lakástulajdonlási arányt mutatnak. Az EU „nagy négyese” közül Spanyolországban és Olaszországban volt a legmagasabb az arány, ahol minden negyedik lakosból három saját otthonban él.
Az EU lakosságának valamivel több mint fele élt házban 2022-ben.
A házban vagy lakásban élés szintén eltér a tagállamok között, és az urbanizáció fokától függően is változik, azaz attól függően, hogy valaki városban, külvárosban vagy külvárosban, illetve vidéken él.
Az EU-ban 2022-ben a lakosság 52%-a élt házban, 47,5%-a pedig lakásban (0,5% élt egyéb szálláshelyeken, például lakóhajókban és furgonokban). A tagállamok kétharmadában a házak a legelterjedtebbek. Írországban (89%) volt a legmagasabb a házban élő lakosság aránya, ezt követte Hollandia (79%), Horvátország és Belgium (egyaránt 77%), míg Magyarországon a lakosság 72,2%-a élt házban. Meg kell jegyezni, hogy ez a sorházakat is magában foglalja. A lakások aránya Spanyolországban (66%), Lettországban (65%, 2021-es adat), Németországban (63%) és Észtországban (61%) volt a legmagasabb.
A városokban az uniós lakosság 72%-a lakásban, 28%-a pedig házban élt. A városokban és külvárosokban az arányok 56%-a lakott házban és 43%-a lakásban, míg vidéken a lakosság 83%-a lakott házban és csak 17%-a lakásban.
Ami a lakhatás minőségét illeti, az EU lakosságának mintegy 17%-a élt túlzsúfolt, 34%-a alulhasznosított lakásban.
A lakhatás minősége sokféleképpen mérhető. Az egyik az, hogy az emberek túlzsúfolt lakásban élnek-e. Az EU-ban 2022-ben a lakosság 16,8%-a élt ilyen lakásban, ami a 2010-es 19,1%-hoz képest csökkent. 2022-ben Lettországban (41,7%), Romániában (40,5%) és Bulgáriában (36,2%) volt a legmagasabb a túlzsúfoltsági arány, és Cipruson (2,2%), Máltán (2,8%) és Hollandiában (2,9%) a legalacsonyabb.
A túlzsúfolt lakás ellentéte az alullakott lakás, ami azt jelenti, hogy a lakást túl nagynak ítélik a benne élő háztartás igényeihez képest. Az alullakottság klasszikus oka, hogy az idősebb egyének vagy párok otthonukban maradnak, miután gyermekeik felnőttek és elköltöztek. Az EU-ban 2022-ben a lakosság egyharmada (33,6%) élt alullakott lakásban, és ez az arány 2010 óta viszonylag stabil.
Az életminőséget nemcsak az egy lakásban élők száma befolyásolja, hanem a lakás minősége is, például az, hogy mennyire képes melegen tartani a lakást, hiányzik-e a belső öblítéses WC, a zuhanyzó és a kád, és beázik-e a tető, nedvesek-e a falak, a padló vagy az alapzat, vagy rothadnak-e az ablakkeretek vagy a padló.
Az EU-ban 2022-ben a lakosság 9,3%-a nem volt képes megfelelően melegen tartani az otthonát. A legmagasabb arányt Bulgáriában (22,5%), Magyarországon (20,4%), Cipruson (19,2%) és Görögországban (18,7%), a legalacsonyabbat pedig Finnországban (1,4%), Luxemburgban (2,1%) és Szlovéniában (2,6%) mérték.
Az EU-ban 2020-ban átlagosan a lakosság 1,5%-ának nem volt háztartásában sem vízöblítéses WC, sem zuhanyzó, sem kád. Ez Romániában volt a leggyakoribb (a lakosság 21,2%-a), ezt követte Bulgária és Lettország (egyaránt 7,0%), valamint Litvánia (6,4%).
A lakhatás költségei a városokban a legmagasabbak
A lakásárak 47%-kal emelkedtek az EU-ban 2010 és 2022 között. 2013 óta folyamatosan emelkedő tendencia figyelhető meg, amely különösen nagymértékű növekedést mutat 2015 és 2022 között. Összességében 2010 és 2022 között 47%-os növekedés következett be. Ebben az időszakban 24 tagállamban emelkedés, 2 tagállamban pedig csökkenés volt tapasztalható (Görögországra vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre) . A legnagyobb növekedés Észtországban (+192%), Magyarországon (+172%) és Luxemburgban (+135%) volt megfigyelhető, míg csökkenés Olaszországban (-9%) és Cipruson (-5%).
A bérleti díjak 18%-kal nőttek 2010 és 2022 között. Görögország kivételével (-25%) minden tagállamban növekedés volt tapasztalható. A legnagyobb növekedést Észtországban (+210%), Litvániában (+144%) és Írországban (+84%) regisztrálták. Cipruson a növekedés mindössze +0,2% volt.
A lakhatási költségek az uniós átlaghoz képest jelentősen eltérnek a tagállamok között. Az uniós átlaghoz képest a legmagasabb lakhatási költségek 2022-ben Írországban (112%-kal az uniós átlag felett), Luxemburgban (87%-kal) és Dániában (82%-kal) voltak. A legalacsonyabbak viszont Bulgáriában (63%-kal az uniós átlag alatt) és Lengyelországban (60%-kal az alatt).
A lakhatás megfizethetőségét a lakhatási költségek túlterheltségi rátájával lehet mérni, amely megmutatja, hogy a lakosság mekkora hányada él olyan háztartásban, ahol a lakhatási költségek a rendelkezésre álló jövedelem több mint 40%-át teszik ki. Az EU-ban 2022-ben a városi lakosság 10,6%-a élt ilyen háztartásban, míg a vidéki területeken ez az arány 6,6% volt. A lakhatási költségek túlterheltségének legmagasabb aránya a városokban Görögországban (27,3%) és Dániában (22,5%), a legalacsonyabb pedig Szlovákiában (2,3%) és Horvátországban (2,6%) volt megfigyelhető. Vidéki területeken Görögországban (24,2%) és Bulgáriában (18,1%) volt a legmagasabb, Máltán (0,2%) és Cipruson (0,5%) pedig a legalacsonyabb.
A lakhatási költségek túlterheltsége 20 tagállamban magasabb volt a városokban, mint a vidéki területeken, 7 tagállamban pedig alacsonyabb. A különbség szélsőértéke Dániában (13,5 százalékpont, 22,5% a városokban és 9,0% a vidéki területeken) és Bulgáriában (-5,4 százalékpont, 12,7% és 18,1%) volt.
A rendelkezésre álló jövedelem csaknem 20%-át fordítják lakhatásra
A lakhatás megfizethetőségének másik módja a lakhatási költségek aránya a teljes rendelkezésre álló jövedelemben. Az EU-ban 2022-ben átlagosan a rendelkezésre álló jövedelem 19,6%-át fordították lakhatási költségekre. Ez tagállamonként eltérő volt, a legmagasabb arányt Görögországban (34,2%), Dániában (25,4%) és Németországban (24,5%) mérték.
A nemzeti mediánjövedelem 60%-a alatti rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkezőket, azaz a szegénység kockázatának kitettnek tekinthető személyeket tekintve a lakhatási költségek aránya a rendelkezésre álló jövedelemben átlagosan 37,9% volt az EU-ban. Másrészt a mediánjövedelem 60%-a feletti rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkezők esetében ez az arány 16,0% volt.
Közpolitikák és szociális bérlakások
Az európai országok különböző szakpolitikai intézkedéseket hajtottak végre a megfizethető lakhatás biztosítása érdekében. Ezek közé tartoznak a lakhatási támogatások, a szociális bérlakások és a lakbérszabályozás.
Az OECD megfizethető lakhatásról szóló jelentése szerint az EU-ban a szociális bérlakások átlagosan a teljes lakásállomány 8%-át teszik ki. Ez a piaci ár alatti áron biztosított és a piaci mechanizmusok helyett különleges szabályok szerint elosztott bérlakásokra vonatkozik.
Hollandiában, Ausztriában és Dániában a legnagyobb a szociális lakások aránya, amely a teljes lakásállomány több mint 20%-át teszi ki. Az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Írországban, Izlandon és Finnországban a szociális lakások aránya mérsékelt, 10% és 19% között mozog. Az ágazat viszonylag kicsi Svájcban (8%) és Németországban (2,7%), ahol a lakosság több mint fele bérlő.
Felhívás a megfizethető lakhatásért
2024 januárjában 100 állami, szövetkezeti és szociális lakásszolgáltató, valamint politikai döntéshozók és kutatók kollektívája gyűlt össze az Európai Parlamentben. A Housing Europe vezetésével a csoport kiáltványt adott ki, amelyben három lépést vázolt fel annak érdekében, hogy mindenki számára megfizethető és méltó lakhatást biztosítsanak az EU-ban:
- Új lakhatási paradigma elfogadása
- Támogatni kell a méltányos energetikai átállásért folytatott mozgalmat
- A lakhatási kirekesztés megszüntetése érdekében foglalkozzanak a kiváltó okokkal
A kiáltvány különösen az állami, szövetkezeti, szociális és közösségi irányítású lakhatás támogatására szólított fel, amely a nemzeti lakásrendszerek gerincét képezi. Foglalkozik azzal is, hogy a felújításon túlmenően az EU zöld politikáinak tartalmazniuk kell alacsony szén-dioxid-kibocsátású lakáskínálati célokat a növekvő kereslet kielégítése érdekében. Ehhez szorosan kapcsolódik a jelenleg rendelkezésre álló 19 uniós finanszírozási és támogatási forráshoz való hozzáférés egyszerűsítése, a szociális kritériumokat egyértelműen feltételekhez kötve.
Felszólítanak a tisztességes, megfizethető lakhatáshoz való hozzáférés biztosítására, mivel ez a legjobb módja a növekvő hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztés megelőzésének.Fontos a lakásszolgáltatók, a szociális szolgálatok és a helyi hatóságok közötti hosszú távú nemzeti és helyi partnerségek ösztönzése a fennálló támogatási igények (pl. migráció, fiatalok, idősek, családok felbomlása, megélhetési költségek) kezelése érdekében.
Forrás: Euronews, Housing Europe
