A lakóépületek energetikai korszerűsítésének felgyorsításához az országos célok és a helyi lehetőségek összehangolása, célzott finanszírozás és szakmai támogatás szükséges. Ez volt a JustReno projekt október 12-i szakmai workshopjának egyik fő tanulsága, amelyet a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) és a Városkutatás Kft. szervezett, több mint húsz résztvevővel. A rendezvényen önkormányzatok, minisztériumok, szakmai és civil szervezetek képviselői egyeztettek a társadalmilag igazságos épületfelújítások feltételeiről.
A felülvizsgált uniós épületenergetikai irányelv (EPBD) értelmében a tagállamoknak olyan felújítási pályát kell kijelölniük, amely 2050-re elvezet a kibocsátásmentes épületállományhoz. Pálffy Anikó (MEHI) kiemelte, hogy a magyar lakóépületek korszerűsítésében jelentős az energiamegtakarítási potenciál, a tömeges felújítások csökkenthetik az importenergia-függőséget, és javíthatják a lakók komfortját, egészségi körülményeit. A célok eléréséhez azonban biztosítani kell, hogy a felújítási programok a saját forrásból beruházni nem képes, sérülékeny háztartásokat is elérjék.
A magyar lakások közel fele a legrosszabb energetikai kategóriákba tartozik. A workshopon Sviszt Péter (MEHI) mutatta be a szervezet KSH-adatokra épülő új elemzését. Modellbecslés alapján a magyar lakások 47%-a a legrosszabb (H vagy I) energetikai kategóriába tartozik – míg ezek vidéken főleg családi házak, Budapesten a legrosszabb állapotú lakások közel fele társasházban található. A támogatások célzásakor a műszaki állapotot és a háztartások sérülékenységét egyaránt figyelembe kell venni. A legrosszabbul teljesítő épületek (worst-performing buildings) kiválasztásakor kulcskérdés a családi házak és társasházak közötti egyensúly: bár a családi házak felújítása gyorsabb hatást ér el, a komplex felújítást igénylő társasházak sem maradhatnak ki a programokból, így számukra is differenciált ösztönzőkre van szükség.
Réthelyi Barbara (Gazdasági és Energetikai Minisztérium) ismertette a készülő Nemzeti Épületfelújítási Terv (NÉT) legfrissebb változatát, ami a felújítási prioritásokat, a fogyasztáscsökkentési pályát és a finanszírozási eszközöket rögzíti majd. Az önkormányzatok szerint a felújítások fő akadályai az adathiány, a szűkös források és a korlátozott szakmai kapacitások. A helyi programok az országos támogatásokat egészíthetnék ki, például a projektek előkészítése és aggregálása révén vagy a sérülékeny háztartások önrészének átvállalásával.
A workshop kiemelt témája volt az egyablakos ügyintézési pontok (One-Stop-Shop, OSS) hálózatának fejlesztése. Illésné Szécsi Ilona (MEHI) a hazai tapasztalatokat és az önkormányzatok lehetséges szerepét mutatta be, míg Bihari László (EEFC) a finanszírozás kérdéseit hangsúlyozta: a kisebb beruházások összefogásával a pénzügyi intézmények számára is vonzó projektcsomagok létrehozása lenne a cél. Az OSS-ek így nemcsak tájékoztatási pontként, hanem a felújítási beruházásokat aktívan szervező szereplőként is működhetnének. A workshopon felmerült megoldás szerint az önkormányzatok a helyi intézményi hátteret és a közvetlen lakossági kapcsolatot biztosíthatnák, míg egy központi szervezet a módszertani és digitális támogatásért felelne.
