Enyhén javult az építőipari kisvállalkozók hangulata, de a piac továbbra is bizonytalan: a Mapei felmérése szerint nőtt az optimisták aránya, miközben a szakemberhiány és a kivitelezési várakozási idő is emelkedett. A költségnyomás, az építőanyagárak várható drágulása és a kóklerek jelenléte továbbra is komoly gondot okoz az ágazatban.
A Mapei kisvállalkozók körében végzett felmérése szerint a szakemberek 34 százaléka úgy érzi, hogy jó irányba haladnak a dolgok, ugyanekkora arány szerint rossz irányba tart az ágazat, míg 32 százalék szerint lényegében nem változott a helyzet. Szintén 34% gondolja úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok, ők viszont kevesebben lettek tavaly óta.
Akik azt gondolják, hogy jó irányú változások vannak, a pozitív dolgok közé sorolták az új termékeket és technológiákat, hogy jobb vevőink vannak, illetve, hogy több munkájuk volt az elmúlt évben. Akik szerint rossz irányba mennek a dolgok, azok érdekes módon legtöbben (31%) nem a kevesebb a munkát okolták, hanem, hogy a kóklerek torzítják a piacot és rossz reklámot csinálnak a szakembereknek, vagyis felhígult a szakma.
A változás trendje egyértelmű: a pozitív várakozások aránya 10 százalékponttal nőtt, miközben a pesszimista vélemények aránya 13 százalékponttal csökkent az előző évhez képest. A javuló várakozások azt mutatják, hogy a szakemberek hangulata fordulóponthoz érkezett.
„Az építőipar jelenlegi helyzetét egyszerre jellemzi a javulás és a bizonytalanság. A kutatás adatai alapján a javult a korábbi negatív hangulat, és egyfajta egyensúlyi, holtponti állapotba került, ahol a kilátások mérsékelten javultak. Ugyanakkor az iráni háború és az ebből fakadó alapanyagár-emelkedések, új kockázatokat hoztak a piacra. Ezek rövid távon elsősorban a költségeken és a beruházási döntéseken keresztül hatnak, és bizonytalanságot erősítenek a szereplőkben. Mindez azt jelenti, hogy bár a szektor februárban elérte a stabilizációs pontot, a további irányt, legyen az növekedés vagy visszaesés, nagyban befolyásolja a gazdasági és geopolitikai környezet alakulása” – mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.
Kérdésemre, hogy a Mapei Szakemberajánló rendszerébe hogyan kerülnek be a szakemberek és ellenőrzik-e őket, hogy biztos lehessen a megrendelő: ha innen választ, akkor nem kóklerrel találja szemben magát, Markovich Béla elmondta, hogy egyelőre nem tudják az ajánló rendszerben lévő több mint háromezer szakembert ellenőrizni, de az biztos, hogy ha valakinél probléma merül fel, akkor azt kizárják innen. Az is kiderült, hogy az ajánló rendszerbe olyan szakemberek regisztrálhatnak, akiket a megrendelők ajánlottak, vagy a Magyar Építőipari Szakemberközösség tagjai, vagy pedig a Mapei által minősített szakemberek. Utóbbiak elvégezték és vizsgáztak a cég szakmai képzésén, és ezt két évente meg is kell ismételniük. Markovics Béla megerősítette, hogy nem szabad csak az ár alapján választani kivitelezőt, mindenképpen fontos, hogy referenciák alapján ellenőrizzük a korábbi munkáit.
Némileg nőtt a szakemberhiány
„Bár a várakozási idő három nappal nőtt, a 56 napos átlag még mindig elfogadható, nagyjából ennyi idő kell ahhoz, hogy egy szakember új munkát el tudjon vállalni. A szakemberhiány ugyanakkor jelentősen eltér az ország egyes részei között, amit elsősorban a beruházások területi koncentrációja és az egyes térségek munkaerő-kínálata magyaráz” – mondta Markovich Béla.
A szakemberhiány regionális alakulása Magyarországon 2026 februárjában: (Forrás: Mapei Kft.)
- A leghosszabb várakozási idő a Dél-Alföldön tapasztalható, ahol átlagosan 65 napot kell várni egy kivitelezőre. A régióban különösen Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád vármegyében hosszabbak a vállalási idők, amit a térség ipari beruházásai és az élénkülő építési kereslet is magyarázhat.
- A Közép-Dunántúlon szintén jelentős a szakemberhiány, itt átlagosan 63 napot kell várni a munkakezdésre. A régióban különösen Fejér és Komárom-Esztergom vármegyében jellemzőek a hosszabb vállalási idők, ami részben az ipari fejlesztésekhez és a főváros közelségéhez köthető.
- A Dél-Dunántúlon átlagosan 60 nap telik el a szakember megkeresése és a munkakezdés között. A régióban elsősorban Somogy és Baranya vármegyében hosszabbak a vállalási idők.
- A Nyugat-Dunántúlon átlagosan 59 napot kell várni egy kivitelezőre. A régióban különösen Győr-Moson-Sopron és Vas vármegyében jelentős a szakemberhiány, amit az erős gazdasági aktivitás és az osztrák munkaerőpiac elszívó hatása is befolyásolhat.
- A Közép-Magyarország régióban átlagosan 58 nap a várakozási idő. Budapesten és Pest vármegyében a folyamatos felújítási és építési projektek tartják magasan a keresletet, ami szintén hozzájárul a hosszabb vállalási idők kialakulásához.
- Az ország északi és keleti részein ugyanakkor kevesebbet kell várni a szakemberre. Észak-Alföldön átlagosan 49 napot kell várni a munkakezdésre, különösen Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében gyorsabb a kivitelezők elérhetősége.
Szakmacsoportok szerint szintén jelentős különbségek látszanak a vállalási időkben. A leghosszabb várakozási idő továbbra is a generálkivitelezőknél jellemző, ahol átlagosan 63 napot kell várni a munkakezdésre.
Hasonlóan hosszú a vállalási idő a burkolóknál (60 nap) és a kőműveseknél (59 nap), valamint az épületszigetelők esetében (57 nap). A középmezőnyben találhatók a bádogosok (54 nap), a festők (47 nap) és az ácsok (46 nap). A legrövidebb vállalási idő az épületgépészeti szakmákban jellemző: az épületgépészeknél átlagosan 44 nap, a víz- és gázszerelőknél 43 nap, míg a villanyszerelőknél mindössze 39 nap a jellemző vállalási idő.
A projektek mérete ugyancsak erősen befolyásolja a kivitelezés kezdetét: nagyberuházásoknál átlagosan 63 napot, közepes beruházásoknál 62 napot kell várni a munkakezdésre, míg kisebb munkáknál 52 nap, apró javításoknál pedig 43 nap az átlagos vállalási idő.
Északon és a Dunántúlon drágább, az Alföldön olcsóbb a kivitelezés
A munkadíjak ugyanakkor alig változtak az elmúlt évben. A szakipari munkák átlagos díja 2026 februárjában 9 596 forint volt négyzetméterenként, ami mindössze 1 százalékos növekedést jelent az előző évhez képest.
„A regionális adatok azonban jelentős különbségeket mutatnak, több mint 3500 forintos különbség van az ország legdrágább és legolcsóbb vármegyéje között. A különbségek hátterében elsősorban a gazdasági fejlettség, a beruházások koncentrációja és a fizetőképes kereslet eltérései állnak: azokban a régiókban, ahol több építési projekt zajlik és nagyobb a kereslet a kivitelezők iránt, a munkadíjak is jellemzően magasabb szinten alakulnak” – mondta Markovich Béla.
A szakipari munkák átlagos munkadíja vármegyénként 2026 februárjában (Forrás: Mapei Kft.)
A legmagasabb átlagos munkadíj a Közép-Dunántúlon jellemző, ahol 10.402 Ft/m² az átlagos kivitelezési díj. Szintén az országos átlag felett alakulnak az árak Budapesten (10.072 Ft/m²) és Közép-Magyarországon (9893 Ft/m²).
- A dunántúli régiók közül Dél-Dunántúlon 9714 Ft, míg Nyugat-Dunántúlon 9418 Ft az átlagos szakipari munkadíj négyzetméterenként.
- A legalacsonyabb árak az Alföldön jellemzők. Észak-Alföldön 8532 Ft, míg Dél-Alföldön 8824 Ft az átlagos munkadíj négyzetméterenként.
- Megyei bontásban még nagyobb különbségek látszanak. A legmagasabb munkadíj Veszprém vármegyében figyelhető meg, ahol átlagosan 10.972 forintba kerül négyzetméterenként a szakipari kivitelezés. Szintén magasak az árak Komárom-Esztergom (10.614 Ft), Baranya (10.343 Ft) és Budapest (10.072 Ft) esetében.
- A legalacsonyabb munkadíjak Békés vármegyében jellemzők, ahol átlagosan 7413 forintot kell fizetni négyzetméterenként. Szintén az országos átlag alatt alakulnak az árak Hajdú-Biharban (7947 Ft) és Bács-Kiskunban (8410 Ft).
A költségek emelkedése rakja magasabbra az árakat
A felmérés szerint a kivitelezők több mint fele, 56 százaléka tervez áremelést, az átlagos tervezett drágulás pedig 10 százalék körül alakul. A Mapei Kft. ügyvezetője szerint azonban a kereslet alakulása és az erősödő piaci verseny korlátozza a tényleges áremelések lehetőségét, ezért a valós áremelés rendszerint elmarad a tervezettől. Ez történt az elmúlt évben is: a szakemberek tavaly átlagosan 14 százalékos áremelést terveztek, ezzel szemben a tényleges növekedés mindössze 1 százalék volt.
„A vállalkozások költségei folyamatosan emelkednek, de a piaci verseny és a megrendelők árérzékenysége sok esetben nem teszi lehetővé a teljes költségnövekedés érvényesítését a munkadíjakban” – mondta Markovich Béla.
Az áremelések mögött elsősorban a költségek növekedése áll: a szakemberek 38 százaléka az inflációt és az általános megélhetési drágulást jelölte meg fő okként. Emellett a vállalkozási költségek emelkedése (15%), valamint az építőanyagok drágulása (11%) is jelentős szerepet játszik a munkadíjak emelésében.
A sajtótájékoztatón felmerült, hogy vajon milyen hatása van a közel-keleti válságnak az építőanyagárakra. Markovics Béla szerint mindenképpen emelkedni fognak az építőanyagárak, hiszen az energiaárak elszabadulása már most nehézséget okoz. Nagyon sok anyagnak, elsősorban a kőolaj alapúaknak azonnal megugrott az ára 15%-kal, de megnőttek a szállítási és építőanyag-előállítási költségek is. Bizonyos anyagok hozzáférhetőségével is lehetnek problémák. Most még raktárról minden termék elérhető a korábbi árakon, de biztosan lesz áremelkedés, és a válság után – a korábbi tapasztalatok szerint – a mostani árszint nem fog visszatérni. Kifejezetten építőanyag-hiányra nem számít, ugyanakkor a piaci félelmek miatt elképzelhető, hogy lesznek, akik felhalmoznak, ami okozhat átmeneti nehézséget az építőanyagok elérhetőségében. Mivel az áremelkedés érinti a logisztikai költségeket és az üzemanyagárakat is, ez természetesen a kivitelezési költségeket is emelni fogja.
Az állami támogatási programok már a kivitelezők felének hoztak megrendeléseket
„A szakemberek megrendelésállományában kimutatható szerepet játszanak az állami támogatási programok. A kutatás szerint a kivitelezők 58 százaléka az elmúlt hat hónapban kapott olyan megrendelést, amelynél a megrendelő valamilyen állami támogatást vett igénybe” – mondta Markovich Béla.
A támogatott munkák aránya azonban jelentősen eltér az egyes kivitelezőknél. A szakemberek 25 százalékánál a támogatással megvalósuló munkák aránya legfeljebb 10 százalék, további 14 százalékuknál 11–25 százalék, míg 12 százalékuknál 26–50 százalék között alakul. A magas támogatási arány ritkább: a kivitelezők 5 százalékánál a megrendelések 51–75 százaléka, míg 2 százalékuknál 75 százalék feletti arányban kapcsolódik valamilyen állami programhoz.
A szakemberek várakozásai szerint a következő egy évben a legtöbben a Vidéki Otthonfelújítási Programtól (19%) és az energetikai Otthonfelújítási Programtól (17%) várnak munkát, míg az Otthon Start / CSOK Plusz programtól 12 százalék számít megrendelésekre. A Falusi CSOK esetében 5 százalék vár megrendelést, ugyanakkor a szakemberek 43 százaléka úgy látja, hogy egyik támogatási program sem hoz számára érdemi többletmunkát a következő évben.
Markovich Béla hozzátette, hogy nagyon nagy szükség lenne egy, az Otthon Start Programhoz hasonló felújítási programra – nem csak azért, hogy legyen a kivitelezőknek elegendő megrendelésük, hanem a több felújítás és energetikai korszerűsítés igencsak ráférne a magyar lakásállományra.
A kutatás célja a szakemberhiány mértékének vizsgálata volt Magyarországon. A felmérés 1900 fős országos mintán készült 2026 februárjában építőipari szakemberek megkérdezésével. A kutatás 2020 óta készül, 2023-tól pedig minden évben azonos időszakban, azonos módszertannal és kérdésstruktúrával történik az adatfelvétel, ami lehetővé teszi az eredmények idősoros összehasonlítását.
