2026-ban az ÉVOSZ szerint az építőipar stabilizálása a lakásépítés és a lakásfelújítás felpörgetésén, a minőségi és hatékonysági fordulaton, valamint a piac kifehérítésén múlik. Friss helyzetértékelésük ehhez kiszámítható támogatási és finanszírozási kereteket, erősebb minőség- és piacfelügyeletet, célzott képzési reformot, valamint a lánctartozást és az irreális árversenyt fékező intézkedéseket javasol.
2025-ben az építőipar a KSH adatai alapján mérsékelt növekedést mutatott, de az ÉVOSZ általános helyzetértékelése szerint ez nem jelent stabil fordulatot: a kereslet több részpiacon továbbra is bizonytalan, a tervezői/kivitelezői rendelésállomány sok cégnél gyenge, és az ágazat egészében romlott a kiszámíthatóság. Az építési ágazat 2026. évi súlyponti problémái, javaslatok ezek megoldásához című ma kiadott elemzésük a működési kockázatok közé sorolja az importkitettségből és energiaárakból eredő költségnyomást, az árfolyamérzékenységet, valamint azt, hogy a piaci bizalom hiánya miatt a beruházások előkészítése és elindítása lassú és széttartó.
A 2025-ös év általános problématérképében hangsúlyos még a hatékonysági lemaradás (technológiai korszerűsítés, digitalizáció, szervezettség), ami különösen egy erősödő árversenyű, „kínálati” piacon veszélyes: nő a lánctartozás kockázata, terjedhetnek az irreálisan alacsony árak, és a lakossági szegmensben erősödhet a szerződés nélküli kivitelezés és a „kóklerek” piaci jelenléte. Az ÉVOSZ ennek kezelésére a jobb projekt-előkészítést, a képzési és minőségi sztenderdek erősítését, a szabályozási és ellenőrzési eszközök következetesebb alkalmazását, valamint a fenntarthatósági követelmények beépítését emeli ki mint ágazati szintű feladatot.
A szakszövetség 2026-ra az ágazat enyhe termeléscsökkenéssel számol, miközben „kitörési pontként” a lakásépítést és -felújítást azonosítja (kormányzati ösztönzők mellett).
A lakásállomány romlása és a megfizethetőség válsága
A „lakhatási krízis” hazai lenyomataként az elemzés a lakásvagyon gyors romlását/öregedését, a lakásárak és a jövedelmek közötti olló nyílását, valamint a magas kamatkörnyezet miatti kivárást hangsúlyozza. Kiemelt probléma a lakossági építések és felújítások szegmensében a szerződés nélküli kivitelezés és a fekete foglalkoztatás magas aránya: ÉVOSZ-becslés szerint 2025-ben mintegy 200 milliárd Ft értékű munka ment „szóbeli megállapodással”, aminek jelentős áfa- és járulékvesztesége van. Energetikai szempontból a meglévő lakások nagy hányada nem felel meg az elvárásoknak (a dokumentumban 70% is szerepel), ami a felújítási igényeket tovább felerősíti.
A javaslatok középpontjában a felújítási ösztönzők kiszélesítése és a finanszírozás javítása áll: az ÉVOSZ indokoltnak tartja a vidéki lakásfelújítási támogatás kiterjesztését (a településméret-korlát emelésével), illetve energiatakarékos városrész-rehabilitációs programok indítását, ahol a korszerűsítés és az új építés együtt kezelhető az energiahálózatok rekonstrukciójával. A lakásépítés megfizethetőségének javítására javasolja a „Támogatott Nonprofit Lakásépítési Módszer” bevezetését (állami/önkormányzati terület- és közmű-hozzájárulás, nonprofit lebonyolítás, akár bérletből tulajdonszerzés).
A lakásállomány minőségi megújítására külön hangsúly a hosszú távú „Panelprogram” elindítása: a felújítás finanszírozásának és a felújítás alatti átmeneti lakhatásnak a kezelése mellett a társasházi szabályozás aktualizálását is szükségesnek tartja (többségi akarat érvényesítése, kötelező felújítási alap minimumának előírása – ezt az új társasházaknál azonnal bevezetné). Emellett felveti az újépítésű lakóingatlanok 5 éves építményadó-mentességét, állami/önkormányzati bérlakásprogram előkészítését, és a bérbeadási piac kifehérítését kedvezményes adózással (de csak bejelentett szerződésekhez kötve a kedvezményeket).
A dokumentum a lakásépítési kereslet-kínálat hullámzását növelő, időben „ablakos” támogatások helyett hosszabb távon kiszámítható feltételrendszert sürget (külön kiemelve az új lakások 5%-os áfa stabilitását). Emellett támogatandónak tartja az iparosított (moduláris/készház jellegű) technológiák hazai fejlesztését és pilot projektjeit, valamint a készház/mobilház/moduláris lakóingatlanok műszaki definícióinak és szabályozásának rendezését a nem megfelelő minőség kiszorítására.
Importkitettség és minőségi kockázatok az építőanyag-ellátásban és kivitelezésben
A helyzetelemzés az építőanyag-ellátás oldalán az elemzés problémaként az adatbázisok és piaci adatok hiányosságát, az import alapanyag-függőséget, az árfolyamkockázat kiszámíthatatlanságát, valamint a magas energiaköltség-arányt (bizonyos termékeknél 25–40%) emeli ki. További gondként jelzi, hogy a „kritikus termékek” összevont kezelése félreviheti a szabályozást/piacfelügyeletet, ha nem történik termékcsoportonkénti mély elemzés.
Az ÉVOSZ a hazai termékeket és minőséget hangsúlyozza: a hazai építési termékek védjegyrendszerét (prémium minősítés) erősítené, és marketing/vevői szemléletformálást szorgalmaz a jobb minőségű hazai termékek beépítésére.
A „minőség” a kivitelezési oldalról is előjön: a dokumentum szerint a technológiai elavulás, az iparosított megoldások lassú terjedése és az alacsony digitalizációs szint rontja a hatékonyságot és közvetve a minőséget; a lakossági munkáknál a szerződés nélküli gyakorlat külön kockázatot jelent. Javaslatként az ÉKM–MKIK–ÉVOSZ közös hatékonysági munkaprogram végrehajtását, pályázati források biztosítását, felnőttképzési programok erősítését, valamint a fenntarthatóságot és „zöld minimumot” is érvényesítő értékelési/logikai kereteket sürgetnek.
A minőség alapja a megfelelő képzés
Az anyag szerint a társadalmi megítélésben az építőipar még mindig nem „tudásigényes” ágazatként jelenik meg, és a SZAKKÉPZÉS 4.0 célja (kínálatvezéreltből keresletvezérelt képzés) csak részben valósult meg. Probléma a szakmaszerkezet torzulása is: a beiskolázott tanulók nagy része néhány szakmára koncentrálódik, miközben több – a korszerű építési igényekhez szükséges – szakma utánpótlása nem biztosított. Emellett csökkent a duális képzésben részt vevő vállalkozások száma; a mikro- és kisvállalkozások szezonális okokból sem tudják stabilan vállalni a gyakorlati képzést, és az infrastruktúra/felszerelés hiányosságai is gátak.
Megoldási javaslatként az ÉVOSZ a gyakorlati képzés centralizálását, országos lefedettségű ágazati képzőközpontok létrehozását (nagyvállalati közreműködéssel), valamint a duális képzés finanszírozásának aktualizálását javasolja. Felvet egy paritásos alapú szakképzési alapot (német/belga mintára, akár TAO-alapú célzott támogatással), a pályaorientáció megerősítését, a tanári továbbképzések finanszírozott fejlesztését (EU-s követelmények, modern műszaki megoldások, minőség), és a felsőoktatásban a szakmai szervezetekkel szorosabb együttműködést, a hatékonyságnövelő technológiák oktatásának erősítését.
Rendszerszintű kockázatok és javaslatok
Az elemzés további „keresztmetszeti” területeket emel ki, amelyek egyszerre hatnak a beruházási volumenre, a vállalkozások likviditására és a kivitelezések minőségére. Ezek közös nevezője a kiszámíthatóság hiánya (megrendelések és programok), a finanszírozási feszültségek és a fizetési fegyelem problémái, a szabályozási/közbeszerzési gyakorlat minőségi torzulásai, valamint a munkaerő- és megfelelési kockázatok. A javaslatok ezért nem egyedi beavatkozásokat, hanem intézményi, ellenőrzési és ösztönzőrendszer-szintű intézkedéscsomagot vázolnak fel, amelyek célja az ágazati működés fehérítése, a kockázatok csökkentése és a teljesítőképesség javítása.
Az EU-források akadozása és az elhalasztott állami projektek kiszámíthatatlansága miatt a kapacitások nem tervezhetők; a kereslet ingadozása pedig feszültségeket és költségeket okoz. Az ÉVOSZ egyenletesebb, ciklusokon átívelő beruházási programokat, gyorsabb előkészítést és vállalkozásba adást, illetve nagyobb hazai beszállítói részarány érvényesítését (a tanulmány konkrét arányt is javasol a támogatott külföldi beruházásoknál) javasolja.
A finanszírozásban fő problémákat a magas hitelkamatok, az alacsony hitelképesség (különösen mikro/kis cégeknél), a hosszú alvállalkozói láncok késedelmei jelentik. A szerződéses biztosítékok következetesebb alkalmazása, a TSZSZ szerepének és finanszírozásának erősítése, az állami/önkormányzati fizetési fegyelem automatizmusainak erősítése (késedelmi kamat érvényesülése), a garanciális visszatartások felszámolás alatti kezelésének felülvizsgálata, valamint a felújítások kedvezőbb lakossági finanszírozásának bővítése (pl. zöld programok kiterjesztése felújításra) enyhítené a pénzügyi kitettséget az ágazatban.
A közbeszerzéseknél gond az árváltozások szerződéses kezelése és a megbízható költség-/ár-információs adatbázis hiánya; a javaslatok között szerepel a szerződésmódosításokhoz egyértelműbb hatósági iránymutatás, a költségtervezési irányelvek beépítése a gyakorlatba, az irreálisan alacsony árak kiszűrése (minimális rezsióradíj időszerű kihirdetésével), valamint olyan értékelési szempontok, amelyek a fenntarthatóság mellett a hazai termékeket/helyi vállalkozásokat is érvényesítik. A piacfelügyelet hiányára válaszként a dokumentum fokozott helyszíni ellenőrzéseket és „Építőipari Rendészet” felállítását is javasolja, továbbá digitális építési termék-információs nyilvántartási rendszer kialakítását.
A munkaügy terén a kisvállalkozások alacsony hatékonysága, a bérszínvonal versenyszférához viszonyított lemaradása, a fekete foglalkoztatás és a munkaidő „valós kitöltésének” problémái jelennek meg. A szakszövetség javaslatai között szerepel az ellenőrzések erősítése (Üvegkapu kiterjesztése), az ágazati párbeszéd erősítése, a pályaorientáció, a munkavédelem fókusza, a nők foglalkoztatását segítő programok, valamint az unión kívüli munkaerő engedélyezésének egyszerűsítése. A tűzvédelemben a szabályozás és jogosultsági rendszer modernizálását és harmonizálását (tervezés–kivitelezés–üzemeltetés életciklusban), hiánypótló képzések és egységesebb kamarai/jogosultsági keretek kialakítását, továbbá országos tűzvédelmi „problématérkép” és stratégia kidolgozását szorgalmazzák.
