Az építésgazdasági értéklánc megújulásához szükség van az egyetemek és a szakma fokozottabb együttműködésére. A piac érdeke, hogy olyan kutatások és fejlesztések legyenek, amelyeknek eredményeit hasznosítani tudják. Ezért kezdeményezte az ÉVOSZ az építőipar számára mérnökképzést végző egyetemi karok, a kormányzat és az építőipari vállalkozások szorosabb együttműködését.
A kezdeményezés nyomán nyolc hazai egyetemmel, az Építési és Közlekedési Minisztérium (ÉKM) és a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) támogatásával az együttműködés keretében öt témát határoztak meg:
- Iparági jövőtechnológiai stratégia közös építése
- Az egyetemi képzések kimeneti minőségének, állandó értékelési rendszerének felállítása – mérések, értékelések kidolgozása
- Kutatások: az egyetemi jövőt vezető kutatások megismerése és iparági igények alapján közös kutatási témák kidolgozása
- Gyakorlati képzések fejlesztése az egyetemeken; iparági ismeretek és együttműködések
- Promóció, oktatási paradigmaváltás, élethosszig tartó tanulás középiskolától kezdve folyamatosan, szaktanári képzések, építő iparági és egyetemi életpálya modellek
A témák közül a november 6-i rendezvényen elsőként a kutatások témakörét járták körül. Magyarország jövőjének kulcskérdése a saját kutatások sikere. Ehhez elengedhetetlen az egyetemek és a vállalkozások közötti közös kutatási témák meghatározása.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Építészmérnöki Kara, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Építőmérnöki Kara, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kara, a Széchenyi István Egyetem, Építész-, Építő- és Közlekedésmérnöki Kara, valamint a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kara vállalkozott arra, hogy a konferencia keretében bemutatta kutatási tevékenységét. Az előadók mind egyetértettek abban, hogy fontos az építőipar szereplői számára, hogy a kutatások tárgya jól ismert legyen, az esetleges együttműködésben érintett építőipari cégek képviselői reális képet kapjanak az egyetemeken végzett munka teljességéről. Az egyetemek a kutatások révén is a jövő generációjának oktatásába fektetnek be. A cél, hogy a hallgatók korszerű, piacképes és fenntartható tudással rendelkezzenek, amellyel hatékonyan válaszolhatnak a modern kihívásokra.
Az egyetemek bemutatkozása mellett egy panelbeszélgetés keretében a fenntartó, a szakminisztérium, valamint az ipar és az egyetemek képviselői beszéltek arról, hogyan lehetne ezt a kapcsolatot szorosabbá tenni. Egy olyan fórumra lenne szükség, ahol egy folyamatos párbeszéd alakulhatna ki az egyetemek és az ipar között, annak érdekében, hogy mind a két félnek megfelelő képe alakuljon ki az egyetemeken folyó kutatásokról, hogy pontosabban meg lehessen ismerni mind a két fél igényeit.
„Az egyetemek felé elvárás, hogy katalizátorai legyenek annak a szakterületnek, amelyben ők érdekeltek. Építsenek ki kapcsolatot a gazdasági szereplőkkel, szervezzék meg moduláris képzés keretében a folyamatos együttműködést, indítsanak duális, kooperatív képzési formákat, és a tantervet is úgy alakítsák ki, hogy a duális képzés valóban hatékony képzési forma legyen, mint ahogy a szakképzésben már megvalósult” – mondta Dr. Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkára. Ezt a folyamatot tudja segíteni az idén megalakult Nemzeti Innovációs Ügynökség olyan alkalmakat teremtve, ahol az egyetemek és a gazdaság szereplői találkozhatnak.
Ehhez csatlakozna az ÉKM által létrehozni tervezett Építészeti Múzeum és Központ – erősítette meg Lánszki Regő Balázs, az Építési és Közlekedési Minisztérium építészetért felelős államtitkára.
„A ma és a közeljövő mellett az egyetemeknek a távolabbi jövőre is ki kell tekinteniük, és irányt mutatniuk Magyarországnak, Európának és a világnak, hogy milyen irányba menjünk, kutassunk” – emelte ki Prof. Dr. Alföldi György DLA, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar dékánja. Az egyetemek kompetenciakínálata nagyon komoly, a kapcsolódásokat kell megtalálni az iparhoz, a piachoz – akár mindennapi gyakorlattá téve a területi, szakmaterületi párbeszédet és az ipari észrevételek becsatornázását. Az egyetemek tanítják a fenntarthatóságot, a BIM-et, a digitalizációt, lassan napi készségekké válnak egy sokrétű jövőbeli helyzetre készítve fel a hallgatókat, adaptálódási készségeket is kezükbe adva – tette hozzá.
Tóth Attila, a CÉH Zrt. elnöke szerint tudáshiány van az építőiparban, és az együttműködések alapveő akadályának látja a tudásmegosztás hiányát. Nagyon kevés építőipari innovációs tudásmegosztó platform, úgynevezett HUB van Magyarországon, ahol a szereplők kommunikálni tudnak egymással. Ezt a hiányt az egyetemek és az ipar be tudná tölteni.
Véleménye szerint a kutatások összehangolásához szükség van egy hosszútávú építőipari stratégiára, világosan meghatározott célokkal és lépésekkel, mert ennek hiányában esetiek lesznek a kutatások, nem lesznek elég hatékonyak. Enélkül mindenki csak a források és a pályázati kiírások szerint fog kutatni, nem pedig egy összehangolt, párhuzamosságoktól mentes, program szerint az erőforrások hatékony beosztásával.
„Az infrastruktúraépítésben és az építőanyaggyártásban vannak, gyakran ugyan esetleges egyetemi-építőipari együttműködések, a magasépítés viszont nagyon le van ebben maradva” – mondta Ritter Ádám, a Market Csoport tagja, a Moratus Kft. ügyvezető-helyettese. Egyik nulladik lépés lenne a kutatási stratégiák megismerése, és az esetleges kommunikáció szervezett keretek közé helyezése.
Az építőipari cégek kb. 5%-a képes arra, hogy részt vegyen a kutatásokban, és nekik van egy olyan feladatuk is, hogy a hozzájuk kötődő beszállítókat, illetve az értéklánc többi szereplőjét oktassák, tovább adják a tudást – tette hozzá Tóth Attila. Az iparon belül is fontos tehát az együttműködés.
Ezzel együtt sokkal több olyan mérnökre lenne szükség, aki szorosan kapcsolódik az egyetemhez. Erre lehet egy megoldás a kooperatív doktori program, amely keretén belül az egyetem és a vállalkozás együtt támogatja, hogy az adott jelölt doktori képzéssel PHD végzett legyen.
Fel kell térképezni, hogy mit tud az ipar hozzátenni, és mit tud hasznosítani az egyes egyetemek kutatásaiból. Az egyetemeknek közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítaniuk az ipar szereplőivel, hogy ledöntsék azt a prekoncepciót, hogy az egyetemen nagy tudású, nagyon képzett emberek vannak, akikkel nincs közös nyelv.
A konferencián elhangzott, az egyetemi kutatásokat bemutató előadások öszefoglalóját a letölthető dokumentumban olvashatják a cikk alatt.
