A lakhatás kulcskérdése a biztonság, a lakásvesztés kockázatának mérséklése. Ennek a megoldására alkalmas rendszert kell létrehozni a bérlakásszektorban is – mondt a Hegedűs József közgazdász, lakáspolitikus.
A Habitat for Humanity, a WIENERBERGER zRt. és a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület múlt heti konferenciáján tartott előadásában a Városkutatás Kft. ügyvezető igazgatója rámutatott: a gazdaság teremt igényeket a lakáspiaccal szemben. Ezúttal a munkaerőhiány az, ami a bérlakások iránti igényt jelentősen megnövelte, holott Magyarországon jóval alacsonyabb a nyomás a lakáspiacon, mint pl. Nyugat-Európában.
Ugyanakkor az önkormányzatoknak, amelyek a 90-es évek elején megszabadultak bérlakásállományuk többségétől (19%-ról 3%-ra csökkent), nem érdemes bérlakásépítésbe fogniuk, mert az sem gazdaságilag, sem politikailag nem megtérülő vállalkozás. Bár a rendszer ebbe az irányba mutat, szerencsére azért vannak olyan önkormányzatok, amelyek komolyan veszik a szociális gondoskodást, és kreatív megoldásokkal, jó kezdeményezésekkel a kivételt erősítik.
Miért nincs elég piaci bérlakás sem? Hiszen liberális lakáspiac van, szabad szerződéskötés, lakbérmegállapítás stb. A szektor szabályozatlansága, a kockázat az, ami sok bérlőt és bérbeadót távol tart a rendszertől, illetve féllegális, illegális kockázatcsökkentő megoldásokat szül a szűk bérlakáspiacon – vonta meg egy hivatkozott kutatás mérlegét az előadó.
Ennek a megváltoztatásához nem kellene sok állami pénz. Ez könnyen kikényszeríthető lenne a kormányzattól, a társadalmi nyomás megfelelő kommunikálásával – véli Hegedűs.
Kulcskérdés, hogy egy adott család lakáshelyzete milyen módon őrizhető meg. A legtöbb esetben a lakásminőségnél is fontosabb. Jelenleg csak az ún. elit képes arra, hogy egy gazdasági vagy családi válság esetén is biztosan megőrizze lakását a jelenlegi színvonalon.
Ezeket a pozíciókat nem csak az egyéni döntések befolyásolják, hanem jelentős mértékben a adott lakáspolitika is. Olyan konstrukciókat, olyan szabályozást kellene alkotni, amelyek mind a bérlő, mind a bérbeadó kockázatait kezeli.
Ilyen típusú konstrukció pl. a lakbérszövetkezet.
Bérlői szövetkezet (BÉSZ) modell: hosszú távú bérleti megoldás lakásépítéssel vagy felújítás révén kialakított lakásokban, a bérlők nem szereznek tulajdonosi jogosítványokat (nem örökölhető stb.).
A kulcsszó a hosszú táv: a szabályozás fontos eleme kellene, hogy legyen a több évre szóló szerződés, amely biztonságos lakhatást garantálna a családoknak a bérlakásszektor bármelyik szegmensében.
A magánbérbeadók kockázatait is kezeli a szociális lakásügynökségek modellje, amelyet pl. Veszprémben már sikeresen működtet a városi önkormányzat és a Máltai Szeretetszolgálat nonprofit intézménye.
A Városkutatás Kft. és a Habitat Magyarország által kidolgozott SZOL-modell
A modellben a tulajdonos hosszabb távra, legalább 3 évre átadja lakását egy ún. Szociális Lakásügynökség kezelésébe, amely azt megfizethető bérlakásként működteti. A konstrukció biztos és folyamatos bevételt garantál a lakástulajdonosok számára, illetve elérhetővé tesz olyan kedvezményeket, amelyek más bérbeadókat nem illetnek meg (pl. adókedvezmény, adóelengedés). A SZOL garantálja az ingatlan állapotának megőrzését is. Az előnyökért cserébe a tulajdonosok vállalják, hogy a piaci lakbérnél alacsonyabb áron adják bérbe lakásukat a Szociális Lakásügynökségnek.
A bérlők számára a modell azért vonzó, mert kedvező áron, a piaci lakbér alatt, hosszú távra tudják kivenni a lakásokat. A bérlők rászorultságuk mértékében lakbértámogatásra is jogosultak lennének. A legnehezebb helyzetű családok számára a SZOL-ok egyéni szociális munkát is biztosítanának.
Hegedűs József egy elemzés eredményeit összegezve elmondta: Budapesten szociális/közösségi bérlakások arányát a jelenlegi 6 %-ról 15, a magánbérlakások arányát 10%-ról 20%-ra kellene növelni.
Hegedűs József bevezető előadásvázlata az alább letölthető dokumentumban olvasható.