A finanszírozáson és az elkötelezettségen is van még mit javítani a környezettudatos építéshez

A Magyar Energiahatékonysági Intézet múlt heti rendezvényén a résztvevők arra keresték a válaszokat, hogy melyek azok a különböző – köztük – műszaki, jogszabályi, társadalmi – kihívások, melyekkel ma a lakásállomány megújítása érdekében szembe kell néznünk.

Severnyák Krisztina épületenergetikai szakértő előadásában az épületenergetikai tervezési gyakorlatot vizsgálta abból a szempontból, hogy az energiahatékony épületek különböző energetikai megoldásai mennyiben járulnak hozzá a klímavédelmi célokhoz.

Az épületek energetikai tervezésének alapja a 7/2006-os kormányrendelet. A jogszabállyal idén – az EU-s rendeletnek megfelelően – új energetikai követelmények léptek életbe, amelyeket a szakma mellett már az építtetők, felújítók is kezdenek megismerni. 2018. január 1-től a költségoptimalizált, 2021. január 1-től közel nulla energetikai szint követelményeit kell teljesíteni. Azonban amíg a költségoptimalizált szintnél az építési engedély benyújtásának (vagy hatósági bejelentés elindításának) a dátuma, addig a közel nulla energetikai szint esetén a használatba vétel időpontja számít. Az utóbbit értelmezése még nem rutinszerű gyakorlat az energetikusok körében sem, a szakmának is gondolkodni kell azon, hogyan tudja egységesen kezelni és értelmezni a jogszabályt.

Severnyák Krisztina

A szakértő szerint az új energetikai követelmények műszaki megvalósításához már minden adott, de a finanszírozás még mindig komoly akadály megvalósításban: magasak a kezdő beruházási költségek, ezért nehezen indulnak a korszerűsítések.

Az EU által hivatalosan meghatározott, hazai költségoptimum számítások alapján egy régi családi ház felújítása akkor produkálja a legjobb energetikai és szén-dioxid-kibocsátás csökkentési értékeket, ha a külső épületburok szigetelése mellett a fűtést biomassza kazánnal oldják meg. Nem mindegy azonban, hogy a biomassza honnan származik, és milyen formában kerül a kazánba, hiszen a biomassza megtermelése, feldolgozása, szállítása – azaz az életciklusa – fajtától függően igen energiaintenzív lehet. Ezt azonban a számítások jelenleg nem tudják figyelembe venni. Magyarországon egységes fajlagos CO2-érték vonatkozik – származástól és minőségtől függetlenül – a tűzifára, a fapelletre, a csipszre vagy biobrikettre. A jelenleg alkalmazott számítások mögül hiányzik tehát a teljes életciklus-elemzés, így nem tükrözi a valós CO2 kibocsátási értékeket.

A legfontosabb tanulság a számítások alapján tehát az, hogy az energia-felhasználást csökkentő beruházások tervezésekor a költségek optimalizálása mellett a CO2-kibocsátás minimalizálása is cél legyen a beruházás teljes – általánosan 30 évre számított – élettartama alatt.

A szakértő mindezek mellett arra is emlékeztetett, hogy noha a hagyományos tűzifa használatának szén-dioxid-kibocsátása alacsony, a lakókörnyezetben kibocsájtott további szennyezőanyagok miatt csak a nagy hatékonysággal, például faelgázosító kazánban eltüzelt, tiszta, ellenőrzött forrásból származó faanyag égetése tekinthető elfogadhatónak környezeti szempontból.

Egyre környezettudatosabbak a lakásvásárlók

A Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (HuGBC)  tavalyi kutatásában azt próbálta kideríteni, hogyan gondolkodnak a fejlesztők a fenntarthatóságról, környezettudatosságról, hogyan látják a jövőt, hogyan fogalmazzák meg a fenntarthatóságot. Az egyesület elnöke, Barta Zsombor beszámolójából az is kiderült, hogy a vevők milyen szempontokat tartanak fontosnak a lakásvásárlási döntések meghozatalánál.

hugbc kutatás

Az ingatlanfejlesztőkkel folytatott mélyinterjúkból kiderült, hogy többségük az alapvető épületelemek alapján ítéli meg egy épület fenntarthatóságát: ha jó a hőszigetelés, az ablakok, modern és energiatakarékos a gépészet, LED világítás adja a fényt, napelem van a tetőn, az környezetbarát épületet jelent. Kisebb részük említette, hogy a fenntarthatóságba beleszámít a beépített anyagok egészségre gyakorolt hatása, az épületen használt elektromos berendezések hatékonysága vagy a víztakarékosság. A teljes életciklus-elemzés, a beépített anyagok hulladékká válásának kérdése, vagy az esővíz-hasznosítás pedig csak néhány fejlesztőnél jelent meg szempontként.

A „szoft” faktorok vizsgálatakor a zöld környezet, megfelelő komfort, a természetes fényellátás, és a jól használható települési környezet (közösségi terek, szolgáltatások) került a fenntarthatósági prioritások közé, kisebb említéssel a jó levegő, kisebb zajterhelés, vízközelség is megjelent.

Ha a vevők szempontjairól kérdezik, az ingatlanfejlesztők többsége szerint főként a helyszín, az ár és a méret számít, de másodlagos szempontként figyelembe veszik a vásárlásnál a várható rezsit és az energetikai állapotot, valamint a zöldterületeket is.

Noha érzékelhető a vevők elmozdulása a környezettudatosabban kialakított lakóingatlanok iránt, komplex minősítési rendszer bevezetésének csak akkor látnák értelmét, ha az könnyen érthető, olcsó, és független szakértő által ad megbízható képet.

A HuGBC elnöke hangsúlyozta, hogy a környezettudatos épületek terjedéséhez a keresleti oldal informálása, motivációja mellett az építőiparnak is el kell mozdulnia minőségi építés irányába, amihez megfelelő jogszabályi változás is szükséges.

Forrás: MEHI, igylakunk.hu