Kis kápolnának nézhettem volna valahol Franciországban, ha nem tudnám, hogy az őrségi Velemér egyik szerén járok, a 100 évvel ezelőtt itt élt Tóth Sándor fazekasmester hajdani portáján.
Gyönyörű és megnyugtató. Az egész környék az: szelíd lankák, dús növényzet, tágasság, az ősz illatai.
Veleméren a csinyálóház annak idején a fazekasmester műhelye volt, ahol egykor fazekastárgyakat készítettek és famunkákat végeztek. Más portákon előfordult az is, hogy az öregek a csinyálóházba költöztek ki, ha a nagy ház az újabb nemzedékek miatt már szűknek bizonyult.
A veleméri Csinyálóház ma hívogató szálláshely, csakúgy, mint a szomszédos Cserépmadár Szállás, amelynek ormán a Tóth Sándor által készített névadó cserépmadár látható. Az I. világháború előtt épült parasztház szerencsésen megőrizte a hagyományos alaprajzát. Ekkor már nem fagerendákból (boronákból), hanem téglából épültek a házak. Az előző tulajdonosok által épített előszobának köszönhetően az alaprajz is korszerűbb lett (a helyén 100 éve még egy oszlopos kódisállás állt). A ház a néprajzi hitelességet is megőrizte és a modern követelményeknek is megfelel. Amikor a 90-es években szálláshellyé alakították, egyedül a fürdőszobák miatt kellett változtatni az épületen (lépcsőt építettek az előtérből az egykori borospincébe a három fürdőszobának).
Az ugyanezen a portán található felújított Boronaház nem csak a recepciónak és Varga Géza tulajdonos-házigazdának ad otthont, hanem a tetőtérben az egyedülálló emlékeket őrző sindümúzeumnak is.
Jó volt látni és megtapasztalni az őrségi hagyományok továbbélését, az építészeti és néprajzi értékeket megőrző példás épületfelújítást és -korszerűsítést.
