A magyar építőipar az elmúlt évek egyik legnehezebb időszakát éli: csökken a teljesítmény és a rendelésállomány, jelentősen visszaestek a beruházások, miközben több tízezer szakember hagyta el az ágazatot. Gyors fellendülésre nem lehet számítani, ugyanakkor a kiszámítható állami beruházási politika, a magánberuházások ösztönzése, az uniós források, valamint a hosszú távon tervezhető lakásépítési programok mérsékelhetnék az ágazat hullámzását. A bérlakásépítés anticiklikus eszközként működhetne munkát és kapacitáskihasználást biztosítva az ágazatnak, amikor a megrendelésállomány csökken – hangzott el a Cégmenedzser Szoftver Kft. által szervezett Építőipar Summit konferencián.
Koji László, az ÉVOSZ elnöke szerint az idei lehet a negyedik egymást követő év, amikor csökken az építőipar teljesítménye. A 2022-es szinthez képest már mintegy 9–10 százalékos a visszaesés, de az egyes vállalkozási csoportok között jelentős különbségek vannak. Miközben a főként lakossági megrendelésekkel dolgozó mikro- és kisvállalkozások egy része kevésbé érzi a visszaesést, a közepes és nagy cégeknél akár 50 százalékos teljesítménycsökkenés is előfordulhatott.
A probléma egyik legfontosabb mutatója a rendelésállomány: ez az előző év azonos időszakához képest mintegy negyedével kisebb, ráadásul már eleve alacsony bázishoz viszonyítva. Koji László szerint az ágazatban két év alatt közel 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, és az év végére a veszteség akár 70–75 ezer főre is nőhet.
Az ÉVOSZ elnöke szerint az építőiparban egyszerre jelentkezik finanszírozási, megrendelési és hatékonysági probléma. A beruházási volumen mintegy ötödével marad el a korábbi szintektől, miközben az építőipar közvetlenül továbbra is a GDP több mint 6 százalékát adja; az építőanyag-gyártással és a tervezéssel együtt ennél lényegesen nagyobb a gazdasági súlya.
A legnagyobb kérdés jelenleg a fizetőképes kereslet. A magyar építőiparban hagyományosan meghatározó az állami megrendelések szerepe, ezek visszaesése ezért közvetlenül érinti a vállalkozásokat. Közben a nagy magánbefektetők is óvatosak, a lakosság pedig részben arra vár, hogy milyen új lakás- és felújítási programok jelennek meg. A bizonytalanság önmagában is visszafogja a megrendeléseket.
Pénz lenne, beruházási kedv kevésbé
Önmagában a finanszírozási források hiánya nem magyarázza a beruházások gyengeségét. A bankrendszerben rendelkezésre áll a szükséges likviditás és tőke, az elmúlt évek negatív gazdasági várakozásai azonban visszafogták a beruházási hajlandóságot – mondta Banai Ádám, az MNB monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és jegybanki eszközökért felelős ügyvezető igazgatója
A probléma részben strukturális is. Az építőipar az elmúlt másfél évtizedben erősen hozzászokott az állami és támogatott megrendelésekhez, miközben kevésbé kényszerült arra, hogy tisztán piaci alapon keressen és értékeljen projekteket. A következő időszak egyik kihívása ezért az lehet, hogy az ingatlanfejlesztők és az építőipari vállalkozások alacsonyabb hozamszintek mellett, hosszabb megtérülési idővel is életképes beruházásokat tudjanak megvalósítani.
A gazdasági hangulat javulása és a külföldi befektetői érdeklődés erősödése ugyanakkor már kedvezőbb jövőképet vetíthet előre. Ehhez kiszámítható makrogazdasági környezetre, ár- és árfolyamstabilitásra, valamint hosszabb távon tervezhető finanszírozási feltételekre is szükség van.
A bérlakásépítés kisimíthatná a lakáspiac ciklusait
A beszélgetés egyik fontos témája a bérlakásépítés volt. Banai Ádám arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar lakásfejlesztés rendkívül ciklikus: egy fejlesztő az egyik évben akár 1500 lakást épít, a következőben viszont csak 300-at. Ennek következtében a cégek időről időre leépítik kapacitásaikat, majd a kereslet visszatérésekor ismét megpróbálják visszaszerezni a korábban elvesztett munkaerőt.
A bérlakásépítés ennek a ciklikusságnak az egyik ellensúlya lehetne. Egy fejlesztő számára egy bérház rövid távon akár lényegesen kisebb megtérülést biztosíthat, mint az értékesítésre épített lakások, hosszabb távon viszont folyamatos munkát adhat, lehetővé teheti a kivitelezői kapacitások és szakemberek megtartását, illetve új üzleti és üzemeltetési tudás felépítését.
A gondolkodásmódnak ezért a résztvevők szerint a rövid távú projekt- és profitmaximalizálás helyett egyre inkább tíz-húsz éves időtávra kellene átállnia. A bérlakásfejlesztés nem feltétlenül egyetlen projekt magas hozamáról szólna, hanem egy folyamatosan működő lakásfejlesztési és -üzemeltetési modellről.
Ez az építőiparnak is stabilabb megrendelésállományt jelenthetne. Ha a lakásépítés egy része nem kizárólag az aktuális értékesítési kereslethez kötődne, hanem hosszú távú bérlakásprogramokra épülne, kisebbek lehetnének a szélsőséges piaci ingadozások, és könnyebb lenne megőrizni a vállalkozások szakmai kapacitását.
2028 körül jöhet érdemi fordulat
Koji László becslése szerint 2028 előtt nem várható érdemi fellendülés az építőiparban. Az ágazatnak tehát még legalább két nehéz évet kell átvészelnie. Szerinte a legfontosabb feladat addig a szakemberek, különösen a szakmunkások és a mérnökök megtartása.
Ez azért különösen fontos, mert egy újabb konjunktúra idején a kiesett kapacitásokat nem lehet gyorsan visszaépíteni. Ha a szakemberek más ágazatokban vagy külföldön helyezkednek el, a későbbi fellendülés ismét jelentős munkaerőhiánnyal, béremelkedéssel és költségnövekedéssel járhat.
Az építőipar ezért nem egyszerűen pénzügyi támogatásokat vár az államtól. Az ÉVOSZ álláspontja szerint sokkal fontosabb lenne, hogy legyenek tényleges megrendelések, illetve olyan gazdaság- és lakáspolitikai intézkedések szülessenek, amelyek magánberuházásokat is elindítanak. Ehhez öt-tíz évre előre látható fejlesztési és beruházási programokra lenne szükség.
Az uniós pályázatok is hozhatnak munkát
A következő időszakban az uniós fejlesztési források is javíthatják az építőipar helyzetét. Dr. Hargittay Szabolcs, az EU-Tender Kft. tulajdonosa szerint elsősorban a digitalizációhoz, a zöld átálláshoz, az energetikai korszerűsítéshez és a technológiai fejlesztésekhez kapcsolódó konstrukciókra lehet számítani.
Ezek közül számos program közvetlen építési munkát is generálhat: energetikai beruházások, üzem- és telephelyfejlesztések, gépcserék vagy agrárberuházások kapcsolódhatnak hozzájuk. Ugyanakkor a cégeknek nem a pályázatok megjelenésekor kell elkezdeniük gondolkodni: előre kidolgozott fejlesztési koncepciókra, költségvetésekre és beruházási tervekre van szükség.
A vállalkozások számára a kiszámíthatóság itt is kulcskérdés. A résztvevők problémásnak nevezték azt a gyakorlatot, amikor hosszabb ideig kevés pályázat jelenik meg, majd rövid idő alatt nagyszámú konstrukciót hirdetnek meg. Egy előre ismert, többéves pályázati menetrend önmagában is javíthatná a beruházási hajlandóságot.
Hosszú távú programokra lenne szükség
A kerekasztal résztvevőinek álláspontja több ponton eltért abban, hogy milyen erős szerepet vállaljon az állam a gazdaság és az építőipar élénkítésében. Abban azonban lényegében egyetértés mutatkozott, hogy a vállalkozásoknak kiszámítható környezetre és hosszabb távú perspektívára van szükségük.
Az egyik oldalról ez gyorsabban előkészített állami és önkormányzati beruházásokat, több évre előre ismert programokat és kiszámítható pályázati rendszert jelent. Másrészt viszont a vállalkozásoknak is el kell mozdulniuk a támogatásokra váró projektlogikától a piaci alapon is fenntartható beruházások felé.
Ebben a rendszerben a lakásépítés és különösen a bérlakásépítés nemcsak lakáspolitikai eszköz lehet. Egy folyamatos és hosszabb távon tervezhető lakásépítési program az építőipar számára is anticiklikus szerepet tölthet be: munkát biztosíthat a visszaeső időszakokban, segíthet megőrizni a szakemberállományt, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a következő fellendülés ne ismét kapacitáshiánnyal induljon.
