Hiába mutatnak növekedést a statisztikai volumenadatok, a magyar építőipar fundamentumai megrendültek: a működő vállalkozások száma folyamatosan apad, a negatív cégdinamika és a magas megszűnési arány pedig tartós piaci eróziót jelez.
Az építőipari ágazat jelenlegi helyzetét egy különös kettősség jellemzi: miközben a termelési volumen 2,8%-kal bővülni tudott 2025-ben, ez a növekedés nem egy egészséges, szélesedő piac eredménye. Az OPTEN legfrissebb adatai szerint 2026 januárjára a társas vállalkozások száma kritikus szintre, 57,3 ezerre csökkent. Ez a fogyás nem elszigetelt jelenség, hanem egy hónapok óta tartó, negatív trend része, ahol a megszűnések száma tartósan és jelentősen meghaladja az új alapításokét. Januárban például megközelítőleg 500 cég fejezte be tevékenységét, miközben az alapítási kedv 12%-kal maradt el az előző év azonos időszakától, ami jól mutatja a vállalkozói bizalom megrendülését és az ágazat bázisának szűkülését.
A cégek fogyása mögött mélyebb, szerkezeti problémák húzódnak meg, amelyeket a volumenadatok gyakran elfednek. Alföldi Csaba, az OPTEN szakértője rámutatott, hogy a statisztikai javulás valójában koncentrált projekthatás: kevesebb szereplő kezében összpontosul a munka, miközben a piaci alapok nem erősödnek. Különösen aggasztó a speciális szaképítés területén tapasztalt közel 10%-os volumencsökkenés, hiszen ez a szegmens adná az ágazat termelési értékének felét. Ha itt visszaesés látható, az azt jelenti, hogy a kisebb, szakosodott vállalkozások tömegei veszítik el megrendeléseiket és kényszerülnek kilépni a piacról. A fluktuáció országosan is magas, 19,23%-os, és különösen Budapesten, valamint Heves és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben öltött drámai méreteket.
A 2026-os kilátások sem adnak okot az optimizmusra a cégek fennmaradása szempontjából. Koji László, az ÉVOSZ elnöke szerint az építési piac szinten maradása várható, amihez azonban nincs szükség a vállalkozások számának növekedésére, sőt, a további szelekció borítékolható. Az állami megrendelések elhúzódása és a külföldi befektetők kivárása miatt a kisebb cégek számára létfontosságú tartalékok tovább apadhatnak. Mivel az épületekre kötött új szerződések volumene is csökkent, a piac nem bővül, így a verseny tovább éleződik a megmaradt projektekért. Ebben a környezetben az építőipar nem egy tartós növekedési pálya elején áll, hanem egy kényszerű stabilizációs szakaszban, ahol a piaci szereplők száma a valós megrendelésállományhoz igazodva tovább fog ritkulni.
