Az áfa-csökkentés életmentő lehet az építőipar számára is!
A sertéstartók kilobbizták, hogy a kormány 27-ről 5 százalékra csökkentse a sertéshús áfáját 2014-től. A döntés mögött elsősorban az ágazat kifehérítésének szándéka áll. Ez igen jót tenne az építőiparnak is, nem beszélve további rengeteg pozitív hozadékáról. Az EU-ban Magyarországon a legmagasabb az építőipari tevékenységek áfa-kulcsa! Ez agyonnyomja az ágazatot.
Mi fog történni, ha a felújításokhoz, lakásépítésekhez kapcsolódó költségek áfája is 5 százalékra csökken?
- visszaszorul a szürke és feketemunka az ágazatban,
- növekednek az építőipari megrendelések,
- megerősödnek az építőipari mikro- és kisvállalkozások,
- növekszik az építőiparban foglalkoztatottak száma,
- nem vész el a jól képzett szakemberállomány,
- megemelkedik az építőiparhoz kapcsolódó beruházások száma és
- csökken az importszükséglet,
- fellendül az energiahatékony építések és újjáépítések, felújítások száma,
- több korszerű, alacsony energiafogyasztású lakás lesz, ezzel
- javul a lakhatási helyzet,
- csökken az ország energiafogyasztása,
- kisebb lesz a háztartások rezsije,
- javul a levegő minősége, a környezet állapota,
- multiplikátorként pozitív hatást gyakorol a hazai gazdaság egyéb ágazatainak fellendülésére.
Az áfa-visszatérítésnek több módja van:
- csökkenteni az áfa-kulcsot 5 %-ra;
- vissza lehet adni az áfát az építkezőknek, felújítóknak;
- a SZOCPOL-t mg lehet emelni olyan mértékre, hogy a legálisan, energiahatékony módon lakást építő, új lakást vásárló gyermekes családok visszakapják az építés áfáját.
A KSH nemrégiben döbbenetes adatokat közölt a lakásépítés alakulásáról, a TLE közleménye szerint 2013-ban mindössze 6 700 új lakás épül majd a szükséges évi 40000 helyett.
A meglévő lakásállomány minősége is folyamatosan romlik, mivel nem kerülnek kiírásra olyan energetikai felújító programok, melyek nagy számban ösztönöznék korszerűsítésre a lakástulajdonosokat. Visszatartó erő a magas áfa, a lakáscélú hitelek európai összehasonlításban kiugróan magas kamata, a lakosság anyagi teherbíró képességének visszaesése, illetve a jó szakember gárdával dolgozó, korrekt szakkivitelező kisvállalkozások számának folyamatos csökkenése, mivel nagy számban estek áldozatul a lánctartozásnak, illetve a lakásépítési piac soha nem látott mértékű zsugorodásának.
Az áfa-csökkentés költségeit az állam bőven visszanyerné a fenti előnyöknek köszönhetően. És az építőipar ismét húzóágazat lehetne.
Most sikerülhet
A múlt heti hírre reagálva a Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért közleményben emlékeztetett, hogy 2006-ban az akkor ellenzékben politizáló Fidesz húszról öt százalékra csökkentette volna a szociális lakásépítés és a magánlakások felújításának munkadíját, miután az Európai Unió döntést hozott arról, hogy bizonyos szolgáltatások áfáját a tagállamok a felső kulcsból a kedvezményes kulcsba vihetik le. Az ÁFA csökkentés a kivitelezést, vagyis a munkadíjat érintette volna. Orbán Viktor összefoglalóan „otthonteremtés plusznak” nevezte a két kategóriát, és közölte, pártja benyújtja az erről szóló törvénymódosító javaslatot az Országgyűlésnek. Bár akkor ez a kezdeményezés a szocialista kormány alatt elbukott.
Most érdemes lenne – a sertéshús áfájának csökkentése melletti érvek ismeretében – a gazdaság egykori húzóágazatának beindítására leporolni a 2006-os javaslatot.
Hogyan csinálják jól mások?
A svédek például munkadíj támogatással motiválják a lakásfelújító ágazatot. A helyi vállalkozók külön számlázzák a munkadíjat, a lakástulajdonos a munkadíj felét, a teljes számlaérték akár negyedét visszaigényelheti. (Nem az ÁFA értékét, hanem a hazai – ez esetben svéd – munkaerő munkadíjának felét.) A támogatásnak ez a formája valójában nem terheli meg az államháztartást, mert „kifehéredik” a szakma, az állam bevételeinek kapcsolódó mérlege javul, nem romlik. A „svéd” módszer háttérbe szorítja az olcsó, dömpingáras importot és a szürke munkát egyaránt.
Az osztrák tapasztalat azt mutatja, hogy az energetikai lakásfelújítások támogatására adott pénzek megtérülnek, mivel minden támogatásra adott 1 Euro 12 Euro GDP növekedést, így a befektetettnél nagyobb adó- és járulékbevételt eredményez. Vagyis az ügyesen kezelt támogatások nem feltétlenül terhelik meg az államháztartást. Ausztriában ezeket a támogatásokat „alulról felfelé” osztják– nem az állami hivatalok, hanem – a hatékonyság és átláthatóság érdekében a takarékszövetkezetek koordinálásával. A felújításba fogott lakástulajdonos ígérvényt, egyfajta „energiacsekket” kap, és árlistával dolgozó, hazai szakcégek közül választhat kivitelezőt a helyi önkormányzati listáról. Import áru, szürke munkaerő, feketemunka így szóba sem jöhet. Magyarországon az ilyen jellegű támogatásokat fordítva, „felülről lefelé” osztják, a pályázati részvételeket gyakorlatilag tanácsadók szervezik, esetleg szakcégekkel már előre szövetkezve, ehhez csatlakozhatnak a felújító ingatlantulajdonosok. Így a támogatásra szánt pénz egy nagy része eleve célt téveszt, a támogatásnak nincs ösztönző hatása, hiszen aki nem nyer az legjobb esetben is csak a következő pályázati kiírásban reménykedhet.