Támogatott kazáncsere – csak gazdagoknak?

A kazáncsere-program budapesti nyertesei főleg a gazdag kerületekben élnek

(A Magyar Energiahatékonysági Intézet sajtóközleménye, Budapest, 2014.január 28.)

A 2012-es kazán-felújítási pályázaton a jómódú XII. kerület polgárainak az átlagos budapesti lakosra jutó támogatás több mint négyszeresét juttatta az NFM. A támogatási döntések elemzésébõl látszik, hogy leginkább a gazdag kerültekben lakókon segített a kormány, amikor 40%-os utófinanszírozásos állami támogatást kínált, kedvezményes hitel nélkül.  A magyarok túlnyomó része nem képes elõteremteni a pályázáshoz szükséges önrészt, csak akkor lenne képes pályázni, ha önrész nélküli kedvezményes hitelt is kapna a beruházáshoz.

Az NFM 2012 nyarán hirdette meg fûtéskorszerûsítési pályázatát,[1] amelyben jellemzõen családi házak és négy lakásnál kisebb társasházak pályázhattak 40%-os utófinanszírozásos támogatásra.  Az 1 Mrd forintnyi forrást alig egy hét alatt felszívta az 1068 nyertes pályázó. Az önrészt és az elõfinanszírozást a pályázóknak kellett biztosítaniuk. 

A Magyar Energiahatékonysági Intézet Nonprofit Kft. („MEHI”) már a kiíráskor hangoztatta, hogy kedvezményes állami hitelek hiányában csak a gazdagok lesznek képesek élni ezzel a lehetõséggel, hiszen a magyarok 90%-ának nincs megtakarítása, és az a hitelképességük is gyenge.  Ezt a sejtést igazolja a MEHI elemzése, amely a budapesti nyertes pályázatok földrajzi eloszlását vizsgálta.

Az elemzés azt vizsgálta, hogy egy lakosra vetítve egy-egy kerületbe mennyi jutott a támogatásokból a budapesti átlaghoz képest.  Az eredmény meghökkentõ: A XII. kerületbe az átlag 4,3-szorosa jutott, a XVI. kerületbe az átlag 2,5-szerese, míg Soroksárra egy forintnyi támogatás sem jutott.  Bár a tényleges pályázati nyertesek vagyoni helyzetét nem ismerjük, a XII. és a XVI. kerület az ország leggazdagabb települései.[2]

Bár a képet árnyalja, hogy a nagyobb társasházak, illetve panelek eleve nem pályázhattak, így a belsõ kerületek eleve kiestek a körbõl, általában minél szegényebbek egy kerület lakói, annál kevesebb forráshoz jutottak.  „Az átlagos családi ház-tulajdonosnak nincs elég megtakarítása, illetve nem túl hitelképes, így a támogatás elsõsorban azokhoz jutott, akiknek amúgy is van pénzük” fogalmazott Bart István, a MEHI ügyvezetõje. 

„Ha az NFM a villalakók után az átlagpolgároknak is akar esélyt adni, akkor létre kell hoznia olyan támogatott lakáshitelt, amit önrész és jelzálog nélkül is igénybe vehet az, aki fel akarja újítani otthonát.  A 2014-2020-as uniós forrásokból jutna elég arra, hogy akár évi 50 ezer lakás felújítsunk, azaz az összes lakás 1%-át

Nem lehet arra számítani, hogy az emberek maguktól elõteremtik az önrészt. Mivel a kazánfelújítási pályázaton csak 1000 lakás nyert, ami a négymilliós lakásállomány elenyészõ része, találtak elég gazdag embert, aki tudta biztosítani az önrészt. De ha nemzetgazdaságilag is számottevõ mennyiségû felújítást szeretnénk, akkor szükség lesz a támogatott hitelekre.  Ilyen hitelek már elérhetõk Szlovákiában, Észtországban, és Csehországban is, itt az idõ, hogy nálunk is legyenek” folytatta Bart.

Módszertani megjegyzések:

 

Az információk a nyertes pályázatokról a www.kozpenzpalyazat.gov.hu oldalról származnak, a budapesti lakosok egy adófizetõre jutó jövedelme pedig a http://privatbankar.hu/ado/mondd-meg-hol-laksz-megmondom-mennyit-keresel-261815 származik.

A pályázat nyertesei az egész országra vonatkozóan elérhetõek, az elemzést csak azért korlátoztuk Budapestre, mert itt az egyes városrészeknek külön irányítószáma, és külön vagyonosodási adatai vannak, és így jól láthatók a különbségek. 

A Budapesten szétosztott támogatás 156 millió Ft volt, 1086 db nyertes pályázó között. A teljes lakosságot figyelembe véve, ez kb. 89 Ft/fõ összeget jelentett.  A budapesti lakosok számának és a kerületekre jutó támogatási összeg ismeretében kiszámoltuk, hogy egyes kerületek lakóira hány forint jutott, és hogy ez hányszor több, illetve kevesebb, mint az átlag.