Hiánypótló kiadványt mutatott be a Magyar Energiahatékonysági Intézet: az útmutató közérthetően, mégis szakmailag megalapozottan segít eligazodni az EPBD hazai alkalmazásának gyakorlati kérdéseiben. A döntéshozók, önkormányzatok, piaci szereplők és érintett szakmák számára kézzelfogható kapaszkodót ad a nemzeti mozgástér tudatos kihasználásához, így a felújítási hullám nem ad hoc intézkedésekből, hanem előre tervezhető, társadalmi és gazdasági hasznot maximalizáló végrehajtásból épülhet fel.
Az Útmutató az Épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (EPBD) magyarországi átültetéséhez című friss kiadvány gyakorlati segédlet az épületek energiahatékonyságáról szóló uniós irányelv (EPBD) hazai értelmezéséhez és végrehajtásához. Fontos üzenete, hogy az EPBD nem „részletszabályozás”, hanem olyan keretrendszer, amely a tagállamoknak – így Magyarországnak is – jelentős mozgásteret ad a célokhoz vezető út (ütemezés, prioritások, végrehajtási modellek) kialakításában. A kiadvány amellett érvel, hogy a korai, hiteles tervre épített megvalósítás össztársadalmi szinten olcsóbb és hatékonyabb, mint a késői, kényszerű alkalmazkodás.
A bemutatott megközelítés szerint az EPBD az európai „felújítási hullám” kulcseleme: felújítási pályát, minimum követelményeket és átláthatóbb szabályozási keretet teremt, amely egyszerre szolgálja a korszerű, megfizethető és egészséges beltéri környezetet, valamint az energia- és klímapolitikai célokat. A felújításokkal csökken az energiaigény, ezzel párhuzamosan az energiaimport-függőség és a geopolitikai kitettség, mérséklődik az áringadozások kockázata, és erősödik az ellátásbiztonság. A kiadvány hangsúlyozza: a „legolcsóbb és legbiztonságosabb energia” az energiamegtakarítás – minden meg nem vásárolt köbméter földgáz a rezsikitettség és az importfüggés csökkenését jelenti.
Gazdaságpolitikai szempontból az irányelv végrehajtása belső gazdaságélénkítő programként jelenik meg: a többéves, kiszámítható felújítási hullám stabil piacot és munkát ad az építőiparnak, különösen a hazai KKV-knak, mérsékli az ágazat ciklikusságát, növeli a foglalkoztatást, és a kapcsolódó ágazatokban (anyaggyártás, szolgáltatások) multiplikátorhatást indít el. Szociálpolitikai oldalról az energiaszegénység és a rossz állapotú, korszerűtlen lakóépületek összefüggését emeli ki: célzott beavatkozásokkal javulhat a lakhatási komfort és csökkenhetnek a rezsiköltségek, különösen a leginkább rászoruló háztartásoknál. Ezzel együtt a jobb beltéri környezet egészségnyereséget is hoz, ami hosszabb távon a munkaképességre és a munkaerő-piaci részvételre is kedvezően hat.
A kiadvány öt nagy témablokkban vezeti végig az olvasót az EPBD legfontosabb gyakorlati kérdésein, és ötven kézzelfogható szakpolitikai ajánlást fogalmaz meg.
Az első fejezet azt mutatja be, hogyan lehet az épületállomány energiahatékonyságának javítását tudatosan megtervezni a nemzeti stratégiától egészen az egyes épületek szintjéig. Kiemeli a Nemzeti Épületfelújítási Terv szerepét, valamint azt, hogy az energetikai tanúsítványok és az épületfelújítási útlevél miként segíthetik a tulajdonosokat és a döntéshozókat abban, hogy a felújítások kiszámítható pályára kerüljenek. Ajánlásokat is olvashatunk a fenti keretrendszer kidolgozásához, a felújításokat segítő finanszírozási programokhoz, a széles körű bevonáson alapuló tervezési folyamatok és az innovatív megoldások ösztönzéséhez.
Az energetikai követelmények rendszerét rendezi áttekinthető keretbe a következő blokk. Szól a kibocsátásmentes épületek céljáról és annak magyarországi megvalósíthatóságáról, hangsúlyozva, hogy a távolinak tűnő célokhoz vezető út már most kijelölhető. Emellett bemutatja a meglévő épületekre vonatkozó energiahatékonysági minimumkövetelményeket, amelyek a felújítási hullám egyik legfontosabb ösztönzői.
A harmadik fejezet az okos, technológiával felkészített épületek irányába nyit: az épülettechnikai rendszerekre vonatkozó elvárásokat, az épületautomatizálási és irányítási rendszerek szerepét, valamint az intelligens épületképesség-mutató logikáját tárgyalja. Kitér arra is, hogyan ösztönözhető a digitális eszközök elterjedése, és magyar szempontú kitekintést ad az épületautomatizálás gyakorlati lehetőségeiről.
Túlmutat a hagyományos energiahatékonysági megközelítésen, és a dekarbonizált, egészséges épületállomány felé vezet a negyedik fejezet. Foglalkozik a teljes életciklusra vetített karbonkibocsátással és az épületek hazai karbonlábnyomával, valamint a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetésének kérdésével. Ugyanilyen hangsúlyt kap a beltéri környezet minősége, vagyis az, hogy a felújítások az egészséget és a komfortot is érdemben javítsák.
Az utolsó, ötödik rész a megvalósítás intézményi feltételeit, a finanszírozást és a piaci működés felépítését tárgyalja. Végigveszi, milyen lépések vezethetnek a piaci alapú épületfelújítási ökoszisztéma kialakulásához, és miért fontos a stabil, hosszabb távra tervezhető környezet. Külön figyelmet kapnak az egyablakos felújítási szolgáltatások, amelyek egyszerűsítik az ügyfélutat, összehangolják a szereplőket, és gyorsíthatják a beruházások beindulását.
A szerkesztők magyar szakembereket kértek fel, hogy írják le meglátásaikat az EPBD irányelv hazai megvalósításáról. Az útmuató tanulságokat és jó példákat is bemutat szerte Európából megvalósult EPBD-projektekből.
