Már májusban kiírhatják a pályázatokat az új, Budapesti Zöld Panelprogramban, amelyben fővárosi társasházak pályázhatnak energiahatékonysági felújítási forrásra – derült ki a Budapesti Klímaügynökség sajtótájékoztatóján. Az első körben pilot jelleggel induló a program remélhetőleg később szélesebb körben, nagyobb költségvetéssel folytatódhat majd. A jó példára azért is szükség van, mert egy, a Városkutatás Kft. által végzett felmérés eredménye szerint a budapestiek alig egyharmada tartja szükségesnek lakása, lakóháza energetikai korszerűsítését.
Budapesten a lakóépületek felelősek a széndioxid-kibocsátás közel 40 százalékáért, és a fővárosiak túlnyomó része energiapazarló társasházakban él. Az elmúlt évtizedben a kormány szinte semmilyen támogatást nem nyújtott ezen épületek korszerűsítéséhez, miközben a családi házak felújítására, korszerűsítésére sok száz milliárd forint állami támogatást fordítottak – vezette fel a témát Ámon Ada, a Budapesti Klímaügynökség igazgatója.
Ezeknek az épületeknek a megújítása önmagában a lakóközösségektől nem várható, anyagi források, illetve információk hiányában. Ezért jött létre a Fővárosi Önkormányzat által alapított Budapesti Klímaügynökség, hogy előmozdítson egy szociálisan érzékeny energiahatékonysági felújítási hullámot.
Nem kell a felújítás?
A budapesti lakosok túlnyomó többsége nem tervez és nem is tartja fontosnak lakása, illetve a lakóháza energiahatékonysági korszerűsítését – derült ki a megdöbbentő megállapítás a Gerőházi Éva és Szemző Hanna, a Városkutatás Kft. szakértői által bemutatott felmérésből. A Városkutatás Kft. 2023-ban a fővárosi lakásállományra reprezentatív kritériumokkal kiválasztott 2009 háztartásban végeztek kérdőíves felmérést a témában.
A kutatók több figyelemreméltó megállapítást hoztak a válaszadók az energiahatékonysági felújításokkal kapcsolatos passzivitásáról:
- A lakók mindössze 6-7 százaléka tervez felújítást családi házában, illetve lakásában a következő 5 évben.
- További kb. 24 százalékuk tartana szükségesnek ilyen beruházást a családi házában, 15 százalékuk a társasházi lakásában, 36 százalékuk a lakóépületében. Érdekes, hogy utóbbiak magáról az épületről nagyobb arányban gondoskodnának, mint a saját lakásuk állapotáról.
Tehát a családok 64-79 százaléka nem lát anyagilag reálisnak, de még csak nem is tart szükségesnek energiahatékonysági beruházást az általa lakott épületben, lakásban.
Akik mégis felújítanának, azok különböző okokból, igényekből, illetve élethelyzetből kifolyólag vágnának bele:
- a családi házban lakókat elsősorban házuk rossz műszaki állapota motiválja, leginkább akkor állnak neki, ha valami elromlik;
- a többlakásos épületben lakók lakásuk komfortját szeretnék növelni, amennyiben megvan erre az anyagi lehetőségük;
- a többlakásos épületek felújítására leginkább az épület rossz műszaki állapota miatt kerül sor.
Vagyis a lakókat, tulajdonosokat általában nem az épületek energiapazarlása, alacsony energiahatékonysága zavarja. A felmérés azt találta, hogy a lakók rendre túlbecsülik lakóépületük műszaki állapotát: kb. 40 százalékuk szerint épületük megfelel a legújabb sztenderdeknek és energetikailag rendben van. Vagyis gyakorlatilag fogalmuk sincs, miben laknak!
Ez a téves elképzelés késlelteti a felújításokat, pedig a legtöbb társasház még messze elmarad az éppen aktuális hazai (és EU-s) energiahatékonysági szabványoktól. Ráadásul a rezsicsökkentés miatt kialakult alacsony energiaárak erősen visszafogják a lakók motivációját a felújításokra, és ezen érdemben a 2022 augusztusi “rezsicsökkentés csökkentése” sem változtatott.
A 2022-23-as elszabaduló infláció ugyanakkor megingatta a lakástulajdonosok anyagi biztonságba vetett hitét, és átrendezte a preferenciáikat: a mindennapi élet finanszírozása nagyban felülírta a hosszú távú beruházások terveit. „Az látható a felmérésünkből, hogy míg tudjuk, hogy a többlakásos épületek 98%-a nem felel meg az energetikai követelményeknek, csak a tulajdonosok harmada látja szükségét az energetikai felújításnak, és ezért csak minden tizedik fizetne is” – mondta Gerőházi Éva a Városkutatás munkatársa.
Sokan nem mernek belevágni egy korszerűsítési beruházásba, mert félnek az anyagi terhektől, és azt érzi, hogy semmilyen anyagi lehetősége nincs rá. A válaszadók mintegy 20 százaléka még 100 százalékos támogatás mellett sem vágna bele.
Azok, akik fizetnének a felújításért, általában az átlagosnál magasabb jövedelműek, és a lakóközösségük is jobban szervezett, illetve ahol van értelmezhető nagyságrendű felújítási alap.
A felújítás nem csak anyagi kérdés, gyakran állja útját a beruházásoknak a társasházi nehézkesség, cselekvőképtelenség is.
További probléma, hogy az energiahatékonyság a hagyományos építésű házak esetében sokszor másodlagos kérdés a strukturális, statikai problémákhoz képest, amelyeknek a megoldása ugyancsak forrásigényes.
Budapesti Zöld Panelprogram indul
A Budapesti Klímaügynökség idén kísérleti programot indít Budapesti Zöld Panelprogram névvel. Ennek keretében ipari technológiával épült társasházak felújítása történhet meg, melyhez a főváros egy 5 milliárd forintos, vissza nem térítendő támogatási alapot hoz létre a programba beszálló kerületi önkormányzatokkal összefogva. A tervek szerint a teljes program 30 százalékát kitevő alap mellé 10 százaléknyi hozzájárulást tesznek a társasházak, a többit pedig kereskedelmi bankok hosszú távú, kedvező kamatozású hitellel finanszírozzák. Így a pilot program hozzávetőleg 16,5 milliárd forinttal indulna, ami nagyságrendileg 50-60 társasház mélyfelújításának költségeire lenne elég.
A fővárosban található a magyar háztartások egynegyede. A társasházi lakások a budapesti lakásállomány több mint 80 százalékát eszik ki. A lakásállomány kb. ötöde valamiféle panel. Kérdésünkre a szakértők 180-200 ezerre becsülték az induló panelprogramban potenciálisan érintett lakásokat.
Ámon Ada kiemelte, hogy az ilyen épületek korszerűsítése látványos eredményekkel járna, és lehetőséget nyújtana az energiamegtakarítás tömeges és gyors megvalósítására. Emellett a társasházak korszerűsítése a város gazdasági életére is pozitív hatással lehet, hiszen a felújítások számos foglalkoztatási lehetőséget is biztosítanak. Fontos, hogy az energiahatékonyság nemcsak a kibocsátásokat és költségeket csökkenti, hanem javítja az alkalmazkodást például az olyan klímaváltozási hatásokhoz, mint az egyre gyakoribb és hosszabb hőhullámok, vagy az egyes klímaforgatókönyvekben előre jelzett extrém hideg telek.
A tulajdonosok számára lényeges szempont lehet az is, hogy a korszerűsített épületekben lévő lakások piaci értéke jelentősen megemelkedik. Különösen annak fényében, hogy az energiaárak várhatóan tovább nőnek a jövőben egyrészt elkerülhetetlen az egyre szigorodó klímavédelmi intézkedések, másrészt az egyéb világgazdasági folyamatok miatt. A lakosságot fel kell készíteni ezekre a változásokra, és lehetőség szerint megelőzni az ebből fakadó megélhetési válságot.
A Klímaügynökségnek – a stratégiaalkotás, az épületfelújítási programok fejlesztése és a forrásteremtés, illetve az egyablakos szolgáltatások biztosítása mellett – kiemelt feladata a lakosság informálása az enegiahatékonyságról, a energiatakarékos lakáshasználatról, illetve az igény felkeltése a korszerűsítések iránt – erősítette meg Ámon Ada. Ezzel együtt remélhetőleg egy sikeres pilot program jó példát jelentene és bátorítaná a ma még tartózkodó lakástulajdonosokat is.
Nem mellékes az sem, hogy a korszerűsítési beruházások hatalmas és értékes piacot jelenthetnek mind a kereskedelmi bankok, mind az építőipar számára.
Vannak jó példák – nemcsak gazdag országokból
Szinte minden környező országban – a volt szocialista országokban és a Balkánon – van többlakásos épületek korszerűsítésére fókuszáló program – ezekből villantottak fel néhányak a Városkutatás Kft. munkatársai.
Ezek a programok nagyon különbözőek, más-más struktúrában, eltérő támogatási intenzitással, a helyi jogi környezethez alkalmazkodva épültek fel.
Ami nagyon lényeges, hogy folyamatosan, helyenként több mint 25 éve működő programokról beszélünk – így ezek a támogatások kiszámíthatók a lakástulajdonosok számára.
Jellemzően sokszereplős együttműködésekről van szó, amelyek erősen támaszkodnak a kereskedelmi bankokra és a rendelkezésre álló szakemberhálózatra. Sok helyen működik egyablakos támogatási segítség.
A nemzeti szint mindenütt kiemelten fontos, mindenütt fontos szereplők az önkormányzatok, amelyek sok helyen önálló programokat is indítanak. Különösen aktívan az önkormányzatok pl. Bulgáriában, ahol ők szerveznek meg mindent.
A görögországi példa azért érdekes, mert ott megoldották a szociális rászorultság mérését az adóhatóság segítségével, és ehhez igazítják a támogatás mértékét.
Fontos példa lehet a szlovákiai rendszer, amely több mint 25 éve segíti a felújításokat, és ezáltal ott a többlakásos lakásállomány nagyobb része már valamennyire megújult. A korábbi jelentős hányadú EU-s és nemzeti finanszírozási hányad mára jelentősen lecsökkent, mert a kedvezményes hitelek visszafizetéséből tudják finanszírozni az újabb beruházásokat. Olyan stabilan működik, hogy a megmaradt uniós forrásokat át tudták csoportosítani máshová.
Egy másik figyelemreméltó példa a Litván fővárosban, Vilniusban működő rendszer, amely figyelembe veszi az energiaszegénységet is. Az önkormányzatok aktív közreműködése, közösségi részvétele, információs munkája és az egyablakos tanácsadási szolgáltatása nagyban hozzájárult a magas részvételi arányhoz.
