A hazai lakhatási válság sajnálatos velejárója, hogy a többség nem képes önerőből lakást vásárolni, hanem hitelre kényszerülnek ebből a célból. Emiatt a kormány újabb és újabb hitelprogramokkal kívánja ösztönözni a lakosságot a hitelfelvételre. Felmerül a kérdés: hol van a háztartási hitelállomány bővíthetőségének határa?
A közel 4 millió háztartásból 2011-ben 1,25 milliónak volt lakás- és/vagy jelzálog hitele, ami 2024 I. negyedévére 800 ezerre csökkent. Emellett a szintén lakásvásárlásra fordítható babaváró hitelt 250 ezren vettek fel.
A hazai lakás-és szabad felhasználású jelzálog hitelszerződések száma (az adott év I. negyedévében, darab)
Forrás: MNB
A hazai háztartások lakás-és jelzáloghitelállományának értéke 2018-ig csökkent, majd 2024-re (5 814 milliárd Ft) érte el újra a 2013-as szintet (5 631 milliárd Ft). Ezen belül a piaci hitelek értéke 2019-től, a támogatott hitelek értéke 2020-tól kezdett el növekedni. A Babaváró hitel (2500 milliárd Ft) ebben nem szerepel[1]. Ugyanakkor a hitelállomány reálértéke[2] folyamatosan csökken 2011 óta, aminek oka a lakásárak jelentős emelkedése. Ez is azt mutatja, hogy a nominálisan emelkedő hitelkereslet fő oka a lakásárak változása, nem pedig a lakásforgalom élénkülése.
A hazai lakás-és szabad felhasználású jelzálog hitelállomány értéke és reálértéke (az adott év I. negyedévében, milliárd Ft)
Forrás: MNB
Az MNB 2020-as lakossági felmérése szerint[3] 1 millió 400 ezer háztartás rendelkezett már jelzálog vagy lakáshitellel. Amennyiben ezt az értéket korrigáljuk az azóta 60 ezerrel csökkent jelzálog-és lakáshitelek számával, akkor 1340 ezer háztartási hitelt kapunk, aminek feltehetően 90%-a aktív háztartások tulajdonában áll (1 millió 200 ezer hitel szerződés).
Ezt érdemes összehasonlítani a hitelképes aktív háztartások számával. A KSH 2023-as, egy főre jutó, jövedelmi ötödök szerinti csoportosítása szerint jó eséllyel csak a felső három jövedelmi ötöd „lakáshitelképes”, ami 1 millió 900 ezer aktív háztartást jelent[4]. Ebből célszerű levonni a felső kettő vagyoni tized korábban hitellel nem rendelkező háztartásait (400 ezer háztartás), akik nincsenek hitelfelvételre szorulva. Így körülbelül másfél millió aktív háztartás hitelképes, amelyből 1 millió 200 ezer, vagyis 80%-uk, már jelenleg is rendelkezik ingatlan vagy szabad felhasználású jelzáloghitellel[5].
Összefoglalva elmondható, hogy a hitelképes magyar háztartások körülbelül 80%-a rendelkezik már ingatlan- vagy szabad felhasználású jelzáloghitellel, ami a további, ezt a csoportot megcélzó hitelfelvételi programok hasznosságát egyre jobban megkérdőjelezi. Továbbá fontos figyelembe venni, hogy csak az ingatlan és jelzáloghitelek számát vizsgáltuk. A további (gépjármű, folyószámla, hitelkártya vagy egyéb) hitelek figyelembevételével a társadalom még nagyobb aránya rendelkezik már hitellel, ami a további háztartási hitelfelvételt ösztönző programok gátjai lehetnek.
[1] Kamatstat_HU – Power BI Report Server
[2] A reálértéket a lakásár változás indexével számoltuk. – https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/tipsho40__custom_12730978/default/table
[3] https://igylakunk.hu/wp-content/uploads/2024/11/a-haztartasok-penzugyi-adatai-2023-hun.pdf – 38. és 41. oldal
[4] https://www.ksh.hu/stadat_files/jov/hu/jov0017.html
https://www.ksh.hu/stadat_files/jov/hu/jov0018.html
[3] Az első kettő jövedelmi ötöd is rendelkezik ingatlan vagy jelzáloghitellel, azonban számuk feltehetőleg jóval alacsonyabb, mint a felső három jövedelmi ötödben.
Forrás: GKI
