A magyar lakásállomány energetikai korszerűsítése egyszerre lakhatási, szociális, rezsicsökkentési, klíma- és gazdaságpolitikai kérdés. A közelmúlt támogatásai programjai megmutatták, hogy van lakossági igény a felújításokra, de azt is, hogy ez a rendszer töredezett, szűkös forrású, nehezen hozzáférhető, és nem éri el kellő mértékben a legrosszabb állapotú lakásokban élőket. Erre a helyzetre reagált a TISZA programja, amely nagyobb léptékű, hosszabb távon kiszámítható és energiahatékonysági célokhoz kötött otthonfelújítási vállalásokat fogalmaz meg. Hogy ebből végül milyen konkrét, megvalósuló támogatási rendszer születik, azt a részletszabályok, a források, a célzás és a lebonyolítás módja dönti majd el.
A magyar lakóépületek jelentős része energetikailag elavult. Sok családi ház, társasházi lakás és panelépület gyenge hőszigeteléssel, korszerűtlen nyílászárókkal és pazarló fűtési rendszerrel működik. Ez magas rezsit, téli alulfűtöttséget, nyári túlmelegedést, egészségtelen lakókörnyezetet és nagyobb energiafüggőséget okoz.
A probléma különösen súlyos az alacsony jövedelmű háztartásoknál. Ők sokszor éppen azokban az ingatlanokban élnek, ahol a legnagyobb lenne az energiamegtakarítási potenciál, mégis gyakran kimaradnak a támogatásokból. Nincs elegendő önerejük, nem hitelképesek, nem tudják megelőlegezni a költségeket, vagy az adminisztráció, a műszaki feltételek és a kivitelezőkeresés jelentenek számukra áthidalhatatlan akadályt.
Ezért az energetikai felújításoknál nem elég az, ha létezik valamilyen támogatás. Az a döntő kérdés, hogy ki fér hozzá, milyen feltételekkel, kell-e hozzá önerő vagy hitel, és kap-e a háztartás szakmai segítséget a teljes folyamatban.
A korábbi támogatások tanulságai
A korábbi otthonfelújítási támogatások jelentős lakossági keresletet generáltak, és sok családnál valódi lakásminőségi javulást hoztak. Ugyanakkor ezek a programok nem mindig voltak kellően célzottak, és nem minden esetben kötődtek mérhető energiamegtakarításhoz. Gyakran csak azok tudtak élni velük, akiknek eleve volt megtakarításuk, szervezési kapacitásuk és megfelelő ingatlanuk.
A kampányszerű támogatások másik problémája a kiszámíthatatlanság. Egy-egy program hirtelen felfutást okozhat a felújítási piacon, ami áremelkedést, kapacitáshiányt és kivitelezői túlterheltséget eredményezhet, majd a keret kimerülése után visszaesés következik. A háztartásoknak, a kivitelezőknek, az építőanyag-gyártóknak és a pénzügyi szereplőknek is jobban tervezhető, hosszabb távon működő rendszerre lenne szükségük.
A 2024-ben elindított energetikai otthonfelújítási program fontos előrelépés volt abban, hogy a támogatást már konkrét energiahatékonysági célhoz kötötte. A legalább 30 százalékos energiamegtakarítás előírása szakmailag helyes irány, ahogy a vissza nem térítendő támogatás és a kedvezményes hitel kombinációja is. A keret azonban a lakásállomány méretéhez képest szűk volt, és kiderült, hogy a jelenlegi volumen nem elegendő rendszerszintű változáshoz.
Az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer, az EKR új lehetőséget jelenthet a lakossági felújítások finanszírozásában. A rendszer lényege, hogy az energiamegtakarítás pénzügyi értéket kap, amelyet a kötelezett energiapiaci szereplők elszámolhatnak. Ez segítheti például a szigetelési programokat, és részben piaci forrást vonhat be a lakossági korszerűsítésekbe. Az EKR azonban önmagában nem helyettesíti az átfogó felújítási politikát. A padlásfödém-szigetelés vagy más egyszerűbb beavatkozás hasznos lehet, de a magyar lakásállomány megújításához komplexebb fejlesztésekre is szükség van: homlokzati hőszigetelésre, nyílászárócserére, fűtéskorszerűsítésre, szabályozhatóságra, megújuló energia használatára, illetve társasházi és panelépületeknél közösségi döntéshozatali és finanszírozási megoldásokra.
A panel- és társasházi felújítások különösen nehezek, mert nemcsak pénz kell hozzájuk, hanem közös döntés, műszaki előkészítés, lakóközösségi bizalom és átlátható finanszírozás is. A jó gyakorlatok azt mutatják, hogy a társasházaknak nem elég pályázati pénzt adni: tanácsadásra, energetikai felmérésre, közösségi döntéstámogatásra és kiszámítható pénzügyi konstrukcióra is szükségük van.
A vidéki lakásállomány esetében más típusú problémák jelentkeznek. Sok kisebb településen lévő családi ház nemcsak energetikailag elavult, hanem általános műszaki vagy komfortossági szempontból is leromlott. Ezeknél az ingatlanoknál gyakran nem lehet pusztán energetikai korszerűsítésben gondolkodni: előbb vagy azzal együtt állagmegóvásra, komfortosításra, tető- vagy szerkezeti javításra is szükség lehet.
Hosszú távú, kiszámíthato, differemciált program szükséges
Egy hatékony lakásfelújítási és energetikai korszerűsítési rendszernek hosszú távon kiszámíthatónak, társadalmilag célzottnak és szakmailag ellenőrzöttnek kell lennie. Nem rövid pályázati hullámokra, hanem éveken át működő, tervezhető programokra lenne szükség.
A támogatásokat érdemes mérhető energiamegtakarításhoz kötni, de úgy, hogy az adminisztráció ne váljon elrettentően bonyolulttá. A támogatási intenzitásnak igazodnia kellene a jövedelmi helyzethez, az ingatlan állapotához és az elérhető megtakarításhoz. Ahol nagyobb a rászorultság és nagyobb a megtakarítási potenciál, ott nagyobb arányú vissza nem térítendő támogatásra lenne szükség.
A rendszernek egyablakos segítséget is kellene nyújtania: energetikai tanácsadást, műszaki felmérést, finanszírozási útmutatást, kivitelezői információt és minőségbiztosítást. Ez különösen fontos lenne azoknak, akik ma nem azért nem újítanak fel, mert nincs szükségük rá, hanem mert nem tudják, miből, kivel és hogyan kezdjenek hozzá.
Az energiaszegénységgel érintett háztartások esetében a hagyományos pályázati logika sokszor nem működik. Az önerő, az utófinanszírozás, a hitelfelvétel, a bonyolult dokumentáció és a piaci kivitelezői rendszer éppen azokat zárhatja ki, akiknek a legnagyobb szükségük lenne segítségre.
A jó gyakorlatok alapján a rászoruló háztartásoknál előfinanszírozásra, magasabb támogatási intenzitásra, személyes mentorálásra, helyi jelenlétre, megbízható kivitelezőkre és egyszerű ügyintézésre van szükség. Egy célzott szociális felújítási programnak nemcsak pénzt kell adnia, hanem végig kell kísérnie a családokat a felméréstől a tervezésen és kivitelezésen át az ellenőrzésig.
Ezért a jövő támogatási rendszerének rétegzettnek kell lennie. Más konstrukció szükséges egy hitelképes családi ház tulajdonosának, más egy társasháznak, más egy panelépületnek, más egy vidéki rossz állapotú házban élő családnak, és megint más az energiaszegénységgel érintett háztartásoknak.
A TISZA programja: nagyobb léptékű otthonfelújítási vállalások
Ebben a szakpolitikai környezetben értelmezhetők a TISZA lakásfelújítási és energetikai korszerűsítési vállalásai is. A program a lakásfelújításokat nem önálló építőipari kérdésként kezeli, hanem a rezsicsökkentés, az energiaszegénység mérséklése, a lakásállomány megújítása és az energiafüggetlenség részeként.
A TISZA programja mintegy 1000 milliárd forint hazahozott uniós forrást irányoz elő lakossági és vállalati energiahatékonysági programokra. Vállalása szerint évente 100 ezer lakás energetikai korszerűsítését indítaná el, és 10 éven belül a hazai otthonok legalább negyedét magasabb energiahatékonysági szintre emelné.
A program említi a Családi Energetikai Programot, az országos panelprogramot, a komfort nélküli és félkomfortos ingatlanok felújítását, valamint a hosszú távon kiszámítható otthonfelújítási keret megteremtését. A támogatható beavatkozások között megjelenik a szigetelés, a fűtéskorszerűsítés, a napelem, a hőszivattyú és az okos energetikai megoldások köre is. A program elvi szinten azt is rögzíti, hogy a támogatás mértékét az elérendő energiamegtakarításhoz igazítaná.
A vállalások iránya tehát illeszkedik azokhoz a szakmai tanulságokhoz, amelyek szerint Magyarországon nem egyszeri, szűk keretű felújítási akciókra, hanem nagyobb léptékű, hosszabb távon kiszámítható és energiahatékonysági eredményhez kötött programokra lenne szükség.
A legfontosabb nyitott kérdés ugyanakkor továbbra is az, hogy a program milyen jogosultsági szabályokkal, milyen támogatási intenzitással, milyen önerő mellett, milyen intézményrendszerrel és milyen minőségbiztosítással működne.
A következő évtized egyik nagy lakáspolitikai feladata
A magyar lakásállomány korszerűsítése a következő évtized egyik meghatározó lakás- és energiapolitikai feladata lehet. A tét nemcsak az, hogy csökkenjen az energiafogyasztás, hanem az is, hogy javuljon a lakások minősége, mérséklődjön a rezsiteher, csökkenjen az energiaszegénység, erősödjön az energiafüggetlenség, és a felújításokból ne csak a jobb helyzetű háztartások profitáljanak.
A közelmúlt tapasztalata alapján a jó irány az, hogy a különböző lakástípusokhoz és társadalmi helyzetekhez eltérő eszközök kapcsolódjanak. A családi házak, társasházak, panelek, rossz állapotú vidéki ingatlanok és energiaszegénységgel érintett otthonok más-más megoldást igényelnek.
A siker feltétele ezért a hosszú távú finanszírozás, a szociális célzás, a mérhető energiamegtakarítás, az egyszerű hozzáférés, a szakmai támogatás és a kivitelezési minőség biztosítása. Ezek nélkül a lakásfelújítási programok könnyen újabb szűk körben elérhető, gyorsan kimerülő támogatásokká válhatnak; ezekkel együtt viszont valódi rezsi-, lakhatási és energiahatékonysági fordulatot hozhatnak.
