Akár már jövőre elindulhat az az átfogó panelfelújítási program, amely a panelházak és a lakótelepek esetében is teljes felújítást céloz meg – hangzott el a Fókuszban: Panelreneszánsz című múlt heti konferencián.
Magyarországon a lakosság 18 százaléka él panellakásban, a megyeszékhelyeken ez az arány 36 százalék. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 600 ezer házgyári technológiával épült lakás megújítását célzó program csaknem kétmillió ember életét érinti.
A panelházak megújítását 20-25 év alatt valósítaná meg a kormányzat, mint ahogy az országban található 800 ezer lakótelepi lakás is ennyi idő alatt épült meg az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek derekáig – mondta a kormányzat panelprogramját ismertető László Tamás fideszes országgyűlési képviselő. A panelállomány fele ugyan átesett már valamilyen szintű korszerűsítésen, azonban teljes rekonstrukció még nem történt.
Helyzetkép készült a magyarországi lakótelepekről
László Tamás elmondta, hogy a Miniszterelnökség irányításával, szakmai szervezetek bevonásával három hónap alatt átfogó helyzetkép készült a magyarországi lakótelepekről. Ez alapján készül el néhány hónap múlva egy vitairat, amelyet majd társadalmi vitára bocsátanak. László Tamás szerint az átfogó program 2018-ban indulhat el. Minderre kidolgozás alatt vannak különböző pénzügyi konstrukciók és gyorsan elindítható mintaprojektek.
Ám nincs csodafegyver, erre a komplex, összetett problémára sokféle választ lehet adni – hangsúlyozta. A tervek szerint visszabontás csak kivételes esetekben kerülhet szóba.
Hazai példát hozott László Tamás: Újpalotán 2010 és 2014 között végeztek nagyobb lakótelep-korszerűsítési munkálatokat. A házakra 18 cm-es szigetelés került, kicserélték az ablakokat. Gépészeti korszerűsítés ugyan nem történt, de így is 80-85 százalékos energiamegtakarítást sikerült elérni. Ez havi 12 ezer forinttal alacsonyabb távhődíjat jelent, ami egy évre kiszámítva már 144 ezer forint. Ha a korszerűsített 1400 lakást vesszük, 201 milliárd 600 millió forint a megtakarítás.
Könnyen kiszámolható, hogy ha az összes magyarországi panelházat hasonlóan korszerűsítenék, milyen óriási megtakarítás lehetne elérni. És akkor még nem beszéltünk a komfortosabb életminőségről.
„Panelből korszerű, élhető otthont”
Mivel a házak szigetelés és a nyílászárócsere csak a gépészeti korszerűsítéssel éri el az optimális energiafelhasználást, a teljes körű megújítást kell megcélozni – hangsúlyozta a László Tamás. Mivel általában a gépészeti rendszerek vannak a legrosszabb állapotban, célszerű a belülről kifelé haladni.
Ami a finanszírozást illeti, az ESCO-típusú konstrukciók[1] több országban sikeresnek bizonyultak, nálunk kevésbé terjedtek el. László Tamás szerint hatékonyabb volna, ha nem kizárólag pénzügyi szempontok szerint építenék fel a konstrukciót, hanem előbb mérnökök kiszámolnák a korszerűsítés által reálisan elérhető és elérendő energiamegtakarítást, amiből már könnyen kiszámíthatók a megtérülés paraméterei.
Az is egyértelmű, hogy bár a cél a teljes körű felújítás, ennek megvalósítása csak több lépcsőben lehetséges. Elsősorban azért, mert a lakóközösségek nem tudnák kifizetni egyszerre a teljes korszerűsítési költséget. A képviselő szerint általánosságban a lakók 25 százaléka tudná egyben kifizetni akár egy etap teljes költségét, 50 százalékuk csak havi részletekben képes erre, míg a fennmaradó 25 százalék egyáltalán nem tud hozzájárulni a költségekhez.
Éppen ezért, bár a készülő kormányzati program is a teljeskörűséget célozza meg, inkább amolyan étlapnak tekinthető, amelyről a lakóközösségek választhatnak lehetőségeikhez igazítva. A program bemutatná az egyes elemek közötti összefüggéseket is, így pl. a szigetelés elvégzése, a fűtési rendszer korszerűsítése és a hőleadók (radiátorok) szükséges cseréje között.
„Telepből várost”
A lakóépületek korszerűsítése mellett ugyanolyan fontos a lakótelep egészének megújítása. A közösségi terek és épületek fejlesztése a helyi lakosság számára gyors javulást eredményez, vonzóbbá téve a lakásokat is. Ide számít minden, ami KÖZ-zel kezdődik: közterületek, közparkok, közművek, közvilágítás, közbiztonság, közösségi terek, közintézmények, közösségi étterem és mosoda stb. – sorolta. Ezek fejlesztése ugrásszerűen növeli az elégedettséget még akkor is, ha közben a lakások megújulása lassabb ütemű.
László Tamás, hangsúlyozta, hogy a „panelvilág” megújítása csak önkéntes alapon, vagyis a lakóközösség döntése alapján működhet. A legfontosabb, hogy meg kell szerezni az ott élők bizalmát, hiszen ez az alapja a helyiek bevonásának, az önkéntesség növelésének, a belső energiák mozgósításának, az imázs javításának, az adott városrész identitásának kialakításának. Mindezek nélkül nem képzelhető el valóban működő megoldás.
A német minta
A panelfelújításokról szólva gyakran hivatkoznak a döntéshozók és a szakemberek is a mintaszerű német projektekre. Ezek azt mutatják, hogy sokféle megoldás létezik az adott épülettől, a környezettől, a lakóközösség összetételétől és még számos tényezőtől függően. Ebbe egyes helyeken a részleges visszabontás is belefért, igaz ehhez a magyarországitól lényegesen különböző adottságok esetén volt csak mód Németországban is.
Ami minden projektben hangsúlyos volt: a lakók bevonása és érdekeik figyelembe vétele, a közterületek átgondolt teljes átalakítása, a házak energetikai és funkcionális korszerűsítése az esztétikai megújítása mellett.
Mára Németországban az összes panelház és lakótelep átesett érdemi korszerűsítésen.
Az egyik sokat emlegetett projekt – amely 2007-ben Nemzetközi Lakásépítési Díjat nyert – Leinefelde-Worbis város lakótelep-rehabilitációja volt.
A projektről részletes ismertetés jelent meg az Építészfórum oldalán. Ebből kiderül, hogy bár az ottani megvalósítás nem ültethető át egy az egyben Magyarországon, de rengeteg megfontolandó és átvehető elemet tartalmaz.
Perényi Tamás DLA, a BME Lakóépülettervezési Tnszékének vezetője a leinefeldei példával kapcsolatban elmondta, hogy mivel a lakók nem akarták megvásárolni a lakásokat és sokan el is költöztek az épületekből, azokat szövetkezeti tulajdonba adták az „ Egy ház egy szövetkezet” elvi alapján. Így sokkal áttekinthetőbb és könnyebben kezelhető egységeket hoztak létre, és a lakók is inkább elköteleződtek a projektek megvalósítása iránt. Ez nagyon jelentős különbség a magyarországi helyzethez képest, ahol a rendszerváltás után a legtöbb panellakást megvásárolták a bennük lakók, s ezzel az épület fenntartási kötelezettségek is rájuk szálltak, amire nem voltak felkészülve.
Németországban komplex programok indultak, amelyekben nem csak a lakásokra, az épületekre koncentráltak, hanem az egész környezetre, a munkahelyteremtésre, társadalmi-szociológiai összefüggésekre is ugyanolyan figyelmet fordítottak. Az építészeti tervek nagyon magas építészeti minőséget céloztak meg, és nagy hangsúlyt fektettek mindenre, ami „köz”. Tudták, hogy az épületek csak egy elem a népesség megtartásához.
Néhány helyen jó megoldás volt a részleges visszabontás, így a leinefeldei szalgház eesetében is, de a legtöbb esetben a lakók a erkély, illetve zárt erkély hozzáadását preferálták.
Fontos, hogy minden átalakítás a lakóközösségek megkérdezésével, egyetértésével zajlott. Folyamatosan zajlott a monitorozás, a tapasztalatokat pedig beépítik az újak projektekbe mind a mai napig.
A projektről szóló tanulmány ITT olvasható.
Perényi Tamás szerint szükség van egy átfogó, mintaprojekteket is magában foglaló anyagra. Ennek első fázisában a Miniszterelnökség elkészített egy összefoglalót a hazai panelépületek elhelyezkedéséről, történetéről, műszaki állapotáról. Ám nem tartalmazza a megoldási lehetőségeket, azt a spektrumot, amelyben a panelépületek átalakítását el lehet kezdeni. Ehhez ki kellene választani két átlagos minőségű modellépületet, amelyeken keresztül bemutatható mindez.
A statikai-szerkezeti szakvélemény elkészülte az alap – ezt a munkát kezdte el az ÉMI, és eddig mintegy 100 panelépületet már megvizsgáltak. Ezek eredményének a függvénye minden hosszú távú tervezés, különösen úgy, hogy tudjuk, a felújítás költsége majdnem annyi, mint egy új épület felépítése – hangsúlyozta Perényi Tamás.
Ezután fel kell állítani egy szűk szakértői csapatot: építészek, energetikus gépészek, statikusok, környezettervezők, jogászokból, pénzügyi szakemberek részvételével. Ennek feladata a két épület teljes spektrumvizsgálata, amely a legegyszerűbb hőszigeteléstől a bonyolultabb építészeti beavatkozásokat is feltételezheti. Az elkészülő esettanulmányoknak kell tartalmazniuk minden építészeti lehetőség mellett a műszaki hátteret, az energetikai, a gépészeti leírásokat, számításokat, a pénzügyi konstrukciókat, a jogi lehetőségeket.
Ez adna egy kézzelfogható alapot szakemberek számára, hogy egy nyelven beszéljenek a kérdésben, és a döntéshozók számára is a lakókkal való kommunikációhoz, a félelmek eloszlatásához. Ez alapvetően meghatározza egy ilyen program megvalósulását és sikerességét.
[1] Az ESCO finanszírozás, ahol a projekt gyakorlatilag önmagát finanszírozza, mivel a kapcsolódó szolgáltatások beszerzése az elért megtakarításból történik.
Forrás: TLE, Magyar Idők, Inforádió, Építészfórum