Tovább mélyül a lakhatási válság Magyarországon – derül ki a Habitat for Humanity Magyarország által 14. alkalommal publikált Lakhatási jelentésből, amely a 2024–2025-ös lakáspolitikai intézkedések hatását és a lakhatás megfizethetőségének alakulását vizsgálja. A kutatások szerint a kormány új, lakhatási célú programjai nem csökkentik, hanem tovább növelik a lakhatási egyenlőtlenségeket, miközben a szociálisan célzott támogatások szinte teljesen hiányoznak a rendszerből.
A Lakhatási jelentés rámutat: a 2026-ra tervezett mintegy 1000 milliárd forintos állami lakhatási kiadás 95%-a nem szociálisan célzott, vagyis a támogatások döntő része a jobb anyagi helyzetű emberekhez jut el. A rászoruló embereket érintő támogatások – például a települési támogatás vagy a szociális tüzelőanyag-támogatás – összege évek óta nem növekedett, reálértéke pedig folyamatosan csökken. Ezzel szemben a nagy összegű, nem rászorultsági alapon működő programok (pl. Otthon Start, babaváró hitel, Vidéki Otthonfelújítási Program) többszáz milliárdos terhet rónak a költségvetésre, miközben a lakhatási szegénységben érintett háztartások számára elérhetetlenek vagy hatástalanok.
Ezzel szemben a nagy összegű, nem rászorultsági alapon működő programok (pl. Otthon Start, babaváró hitel, Vidéki Otthonfelújítási Program) többszáz milliárdos terhet rónak a költségvetésre, miközben a lakhatási szegénységben érintett háztartások számára elérhetetlenek vagy hatástalanok.
Link a beágyazható, interaktív ábra letöltéséhez
A tavaly októberében meghirdetett kormányzati „gazdaságpolitikai akcióterv” – melynek egyik pillére a megfizethető lakhatás volt – pozitív fordulatot jelentett annyiban, hogy a kormány elkezdett beszélni a lakhatási problémákról. Ugyanakkor az azóta bevezetett intézkedésektől nem várható a lakhatási szegénység érdemi mérséklése. Az új eszközök nem kínálnak megoldást a súlyos lakásminőségi és megfizethetőségi problémákkal küzdőknek. Ehelyett bizonyos „érdemes” csoportok – fiatalok, hitelképes középosztálybeliek, lakástulajdonosok – számára nyíltak új lakásfinanszírozási lehetőségek. Az intézkedések valódi gazdasági célja a fogyasztás serkentése és az építőipar támogatása volt, a recesszió elkerülése érdekében – szögezi le a jelentés.
Mint megállapítják: a kormány érdemben nem foglalkozik a lakhatási szegénység összetett problémáival.
2024–2025-ben a kormány átgondolt stratégia nélkül vezetett be új lakásfinanszírozási eszközöket, aminek a fő célja a gazdaságélénkítés volt. Az eszközök elsősorban a keresletet élénkítik, kisebb eséllyel érik el a lakhatási szegénységben élőket, sőt, az ingatlanárak emelkedése miatt ronthatnak is a lakhatási szegénységben élők helyzetén. gazdaságpolitikai akcióterv részeként és azon túl számos szabályozási változás történt, rendszerszintű megoldások nélkül.
A sérülékeny csoportokat célzó eszközök átalakítása nem történt meg az elmúlt évben.
Lakhatási válság: közel 2,9 millió embert érint
A megfizethetőséggel foglalkozó fejezet szerint 2024-ben a magyar lakosság 30,3%-a – 2 877 937 ember – érintett a lakhatási szegénységben. A lakbérek és lakásárak meredeken emelkednek, miközben az átlagjövedelmek nem tudnak lépést tartani a drágulással.
Magyarországon nőtt legjobban a lakások ára az Európai Unióban: 15 év alatt nominálisan több mint háromszorosára, reálértéken több mint két és félszeresére. Budapesten 2025 elején a használt lakások átlagos négyzetméterára 1,2 millió forint volt.
(Adatok forrása: KSH 2024, KSH 2025, KSH 2025)
Link a beágyazható, interaktív ábra letöltéséhez
“A magas árak miatt a lakáshoz jutás még a középosztály számára is egyre nehezebb, a szociálisan rászorulók pedig teljesen kiszorulnak a fenntartható lakhatási megoldásokból. Ha az emberek nem jutnak hozzá megfelelő lakhatáshoz, az egy nagyon súlyos, akár generációkon átívelő társadalmi probléma” – emelte ki Ámon Katalin, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének tudományos munkatársa, a Megfizethetőség fejezet szerzője.
Az új kormányzati eszközök nem mérséklik a válságot
A 2024 őszén bejelentett gazdaságpolitikai akcióterv a megfizethető lakhatást tűzte a zászlajára, azonban:
- az új programok szinte kizárólag a hitelképes, magasabb jövedelmű háztartásoknak kedveznek;
- az intézkedések fő célja valójában a fogyasztás ösztönzése és az építőipar támogatása, nem a lakhatási szegénység kezelése;
- a kamattámogatott hitelek jelentős költségvetési kockázatot hordoznak;
- a bérlakás-szektor továbbra is háttérbe szorul, miközben a magántulajdonú bérlakások bérleti díja folyamatosan növekszik.
A jelentés szerint a kormány kommunikációja a lakástulajdonlást állítja középpontba, és aktívan ellenzi a bérlakásprogramokat, holott a szakmai szervezetek egyértelműen állítják: erős állami és nonprofit bérlakásszektor nélkül nem oldható meg a lakhatási válság. A jelentés bemutatja, hogy mind az egyszeri támogatások között a lakástulajdonláshoz, mind az évente ismétlődő támogatások között a lakástulajdonláshoz kapcsolódó eszközök vannak többségben.
A megfizethetőség vizsgálatának aspektusai:
Hozzáférhetőség: Képes-e a háztartás megfizetni a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférést (tulajdont vagy bérletet).
Anyagi teher: A lakhatás költségei veszélyeztetik-e a háztartás alapvető szükségleteinek kielégítését. A UN Habitat szerint ha ezek a költségek meghaladják a rendelkezésre álló jövedelem 30%-át, megfizethetőségi problémáról beszélünk, míg az Eurostat 40%-nál húzza meg ezt a határt.
Minőség: A háztartás megfelelő minőségű, emberhez méltó életkörülményeket biztosító lakhatáshoz jut hozzá.
Megfizethetőség és energiaszegénység: a legnehezebb helyzetben élő emberek maradnak segítség nélkül Különösen nagy nehézséget okoz, hogy a sérülékeny csoportok – köztük:
- a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerülő fiatalok,
- a hajléktalan emberek,
- az energiaszegénység által érintett háztartások,
- az ukrajnai menekültek
– gyakorlatilag nem jutnak célzott lakhatási támogatásokhoz.
“Az energiaszegénység kezelésére szolgáló programok nincsenek összehangolva más felújítási támogatásokkal, amelyek így a tehetősebb háztartásokhoz szivárognak el” – emelte ki Czirfusz Márton, a Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont társalapítója, a Lakáspolitikák és költségvetési kiadások fejezet szerzője.
A megfizethetőségi problémákra két esettanulmány tanulságai világítanak rá. Két háztartásról készült esettanulmányon azt mutatja be, hogy az államilag támogatott lakáshitelek hogyan juttattak lakástulajdonhoz családokat, majd vezettek eladósodáshoz az alacsony jövedelmű, kistelepüléseken élő családoknál:
A Babaváró támogatás, Falusi CSOK és piaci alapú hitelek együttes felvétele, valamint a magas rezsidíjak miatt egy rövid betegség miatti táppénzes időszak is krízishelyzetet teremtett a hitelfelvevő háztartásokban, ami további személyi kölcsönök felvételéhez, adósságspirálhoz vezetett.
A támogatott hitelekkel megfizethetővé váló, de általában rossz állapotú ingatlanok túlárazottak. A felújításra, fűtésre sokszor már nincs keret.
A hitelek kombinálása hosszú évekre adósságcsapdába taszíthatja az alacsony jövedelmű háztartásokat, és csökkenti az esélyt a jobb lakáskörülményekre.
A jelentés legfontosabb ajánlásai A szakértők szerint sürgős lakáspolitikai fordulatra van szükség. A leglényegesebb javaslatok:
- Országos lakhatási stratégia megalkotása, átfogó célokkal és mérhető mutatókkal.
- A „megfizethető lakhatás” egyértelmű definíciójának bevezetése, amely nem csak a vételárra, hanem a fenntartási és bérleti költségekre is kiterjed.
- Közcélú lakásszolgáltatók jogi kereteinek megteremtése és célzott támogatása.
- A rászorultsági alapon célzott támogatások bővítése, a meglévők értékének helyreállítása.
- Önkormányzati lakásállomány bővítése és normatív lakásfenntartási támogatás visszavezetése.
- A sérülékeny csoportok számára hosszú távú, kiszámítható lakhatási programok kialakítása.
Forrás: Lakhatási jelentés 2025 / Habitat for Humanity Magyarország
