Lakáshitel igénylésekor a saját megtakarítás mellett vagy helyett a lakásvásárlók gyakran finanszírozzák hitelből a szükséges önerőt. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) április 24-én kiadott vezetői körleveléből kiderül, hogy mit fogadhatnak el a bankok önerőként.
Lakáshitel igénylésekor a kérelmezőnek a lakás vételárának legalább 20, a banki gyakorlat szerint inkább 30 százalékát kell önerőként felmutatniuk, ahhoz, hogy megkapják a kölcsönt. Ezt nagyon sok család nem tudja saját megtakarításaiból fizetni, ezért az önerőt is valamilyen máshonnan kell előteremtenie. Nem mindegy azonban, hogy milyen forrásból származik ez az összeg, hiszen a bankok arra törekszenek, hogy az adósság törlesztése minél biztonságosabb, átláthatóbb legyen.
Az MNB is elvárja, hogy a bankok „fordítsanak kellő figyelmet a hiteligénylők (potenciális adósok és adóstársak) hitelképességének, jövedelmi és pénzügyi helyzetének vizsgálatára, beleértve a hiteligénylők vagyoni helyzetére, meglévő hiteleinek adósságszolgálati terheire, valamint folytassanak le a hiteligénylők múltbeli teljesítésének kiértékelésére irányuló vizsgálatokat is”.
Ennek fényében – a körlevél szerint – a személyi hiteleket az MNB túl kockázatosnak tartja, ezért ezek nem vagy csak nagyon kivételes esetben és nagy körültekintés mellett fogadhatók el önerőként.
Ugyanakkor a babaváró támogatás, amelyet állami kezességvállalás mellett folyósítanak, legfeljebb 75 százalékban önerőként való beszámítását az MNB elfogadható gyakorlatnak tartja az adósságfék rendeletben foglaltaknak megfelelően.
Korábban az MNB már azt is megállapította az otthonteremtési kedvezményekkel kapcsolatosan, hogy „az egyszeri, gyermekek után járó, vissza nem térítendő lakáscélú támogatások a hitelfedezeti arányok számításakor nem növelik a hitelnyújtó kitettségét és így a hitelösszeget, azok önerőként vehetők figyelembe”. Vagyis mind a csok, mind a nagycsaládosok személygépkocsi-szerzési támogatása olyan vissza nem térítendő támogatás, mely szintén figyelembe vehető önerőként.
