A társasházi lakásállomány jelentős része máig elavult energetikai állapotban van, miközben a korábbi felújítási programok csak részlegesen oldották meg a problémákat. A klímacélok, valamint a lakhatási költségek és az energiafüggőség csökkentése érdekében elengedhetetlen a társasházak mielőbbi, átfogó mélyfelújítása, ami az ingatlan értékét is jelentősen növeli. Ezt támasztja alá az MBH Jelzálogbank legfrissebb elemzése.
A társasházak korszerűsítése az elmúlt két évtizedben több állami program keretében zajlott, például a panelfelújítási programok, a Klímabarát Otthon Panel Alprogram és az Otthon Melege Program révén. Ezek során több mint 260 ezer lakás újult meg valamilyen mértékben, azonban a korszerűsítések sok esetben nem voltak teljes körűek, gyakran csak részleges hőszigetelést végeztek el, ráadásul a korábbi szabályozások kevésbé voltak szigorúak a mostani előírásokhoz képest. Az utóbbi években inkább a családi házak tulajdonosai férhettek hozzá kedvezőbb állami forrásokhoz, miközben a társasházi felújítások lelassultak.
2020-as adatok szerint a panel lakóépületek között a hőszigeteltek aránya 44 százalékos volt, a részlegesen hőszigetelteké 4 százalékos, ami azóta vélhetően nem változott jelentősen. A nagy társasházaknál ez az arány 26, illetve 7 százalékon alakult, míg a kis társasházaknál 16 és 6 százalék volt. Mivel a nem hőszigetelt panelépületek aránya 2012 és 2020 között csak 6 százalékponttal csökkent, ezért ez azt is jelenti, hogy az elvégzett korszerűsítési munkák jelentős része is már több mint 13 éve történt, míg a többi társasháztípusnál 63-77 százalékuk várna korszerűsítésre.
A társasházi programok hatékonyságát az adja, hogy egy-egy projekt egyszerre nagyszámú lakást érinthet, különösen a hazai, több mint 700 ezer panellakás esetében, amelyek mintegy 30 ezer épületben koncentrálódnak. Emiatt a társasházi korszerűsítéseknél kevesebb pályázó révén is jelentős előrelépés érhető el, szemben a családi házak szétszórtabb szerkezetével. A felújításokat azonban nemcsak a pénzügyi források hiánya, hanem a lakóközösségeken belüli döntési nehézségek is akadályozzák – a 2015-ös KSH-felmérés is rámutatott arra, hogy a panellakások esetében gyakran a megegyezés hiánya hátráltatta a fejlesztéseket. Ezért az állami támogatások mellett kiemelten fontos a megfelelő tájékoztatás és szervezési támogatás biztosítása is.
Budapesten a lakások több mint 80%-a társasházi lakás, ami körülbelül 790 ezer ingatlant jelent. Ez az arány jelentősen magasabb, mint az ország többi részén, ahol összesen nagyjából 990 ezer társasházi lakás található, így a fővárosban található a teljes hazai állomány közel fele. A budapesti társasházak sokféle építési technológiát és korszakot képviselnek. Az épületek energetikai jellemzői nagymértékben függenek az építés korától és a korábbi felújítások mértékétől, az ipari technológiával készült házak viszont egységesebb energetikai képet mutatnak.
A társasházi állomány nagy része a szocializmus alatt, az 1960-as és 1980-as évek között épült, így ezek az épületek mára elöregedtek, és egyre sürgetőbbé válik azok energetikai korszerűsítése. Az ipari technológiával, előregyártott elemekből épült házak külön csoportot alkotnak: ezek homogenitása miatt ideális célpontjai lehetnek jól megtervezett, típus-specifikus energiahatékonysági programoknak.
Az országos adatok azt mutatják, hogy az ipari technológiával (panel, nagyblokk, öntött beton) épült házak egységesebb energetikai képet mutatnak a téglaépületeknél, és a panelek jellemzően alacsonyabb kiinduló energiaigényűek, mint az 1945 és 1980 között épült tégla társasházak.
A fenntarthatósági szemponton túl egy lakóépület energiahatékonysági jellemzői a benne élő háztartás megélhetési költségeire is rendkívül nagy hatással vannak A vályogházak és a 2006 előtt épült családi házak jellemzően sokkal magasabb rezsiköltségűek, mint a társasházak, aminek több oka van – állapítja meg az MBH Index.
Általános trend, hogy minél később épült egy társasház, annál kedvezőbbek az energiahatékonysági mutatói – köszönhetően az egyre szigorodó előírásoknak és a korszerűbb építéstechnológiáknak. Ezzel együtt egy régi épület is lehet energetikailag korszerű, ha átesett egy jól kivitelezett hőszigetelésen, nyílászárócserén vagy gépészeti korszerűsítésen.
Ugyanakkor fontos kiemelni: nem minden eredményez valódi energetikai javulást, amit felújításnak vagy korszerűsítésnek hívunk a köznyelvben. A felújítás jelenthet mélyfelújítást, de komfortérzet-növelő, általános felújítási munkákat is.
A mélyfelújítás (deep retrofit) viszont komplex, egymással összehangolt beavatkozások sorozatát jelenti, amely kiterjed:
– a teljes homlokzati hőszigetelésre,
– a nyílászárók teljes cseréjére korszerű, többrétegű ablakokra,
– a gépészeti rendszerek (fűtés, melegvíz) korszerűsítésére vagy decentralizálására,
– szükség esetén megújuló energiák (például napelem, hőszivattyú) integrálására.
A mélyfelújítások azok, amelyek igazán jelentős primerenergia-megtakarítást eredményezhetnek.
Az épületek energetikai állapota ma már gazdasági szempontból is meghatározó: befolyásolja a rezsiköltségeket, az ingatlan értékét és akár a hitelképességet is.
A jobb energetikai besorolás magasabb hozzáadott értéket jelent a lakáspiacon, egy korszerűbb, magasabb energetikai osztályba sorolt lakás gyakran drágábban kel el.
A panelházak esetében a korábbi állami programok és lakossági kezdeményezések révén bár vegyes eredmények születtek, ugyanakkor jelentős tapasztalat gyűlt össze a felújítási lehetőségekről. Ez a tudás komoly alapot biztosít ahhoz, hogy a panelállomány a jövő energiahatékonysági és zöld lakáspiaci stratégiáinak egyik kulcsfontosságú eleme legyen.
A panelépületek felújítási potenciálja magas, hiszen nagy tömbökben, telepekben épültek, valamint szerkezetileg viszonylag egységesek, így a korszerűsítésük azonos minta szerint történhet.
Ennek alapvető elemei:
- a külső falazat szigetelése,
- a nyílászáról cseréje,
- a gépészeti felújítás (pl. termosztatikus szelepek felszerelése, hőmennyiségmérés, helyi kazáncserék, szabályozható távfűtés),
- megújuló energiaforrások pl. napelemek beépítése.
Forrás: MBH Index
