Az EU-ban az emberek a rendelkezésre álló jövedelmük 20%-át költik lakhatásra. Magyarországon a lakhatási költségek az uniós átlag alatt vannak, de vezetünk a drágulásban. Az Euronews Business az Eurostat adatai alapján megvizsgálta, hogyan változnak a lakhatási költségek a jövedelem arányában Európa-szerte.
A lakhatás a legnagyobb költség az európaiak számára, és a háztartások kiadásainak aránya jelentősen nőtt az elmúlt két évtizedben. A lakhatási költségek a rendelkezésre álló jövedelem jelentős részét teszik ki.
Az EU-ban átlagosan a rendelkezésre álló jövedelem egyötödét költik az emberek lakhatási költségekre.
Az Eurostat kategorizálása szerint a lakhatási költségek a háztartások lakhatásával kapcsolatos havi kiadásokat jelentik, és ez magában foglalja a közüzemi szolgáltatások, például a víz, az áram, a gáz és a fűtés költségeit is.
A lakástulajdonosok esetében a lakhatási költségekbe beletartozik a jelzáloghitelek kamatainak kifizetése, míg a bérlők esetében a bérleti díjak. Tartalmazza továbbá az olyan kiadásokat, mint a lakásbiztosítás, a kötelező szolgáltatások és díjak, a rendszeres karbantartás és javítás, valamint az adók.
A rendelkezésre álló jövedelem magában foglalja a munkából származó összes jövedelmet (munkavállalói bérek és önálló vállalkozói jövedelmek); a befektetésekből és ingatlanokból származó magánjövedelmeket; a háztartások közötti transzfereket; az összes készpénzben kapott szociális juttatást, beleértve az öregségi nyugdíjakat is.
2023-ban az EU-ban átlagosan a rendelkezésre álló jövedelem 19,7%-át fordították lakhatási költségekre. Ez az arány tagállamonként eltérő, a ciprusi 11,6%-tól a görögországi 35,2%-ig terjedt.
A kiugró görögországi értékeket az magyarázza, hogy a görög háztartások 2009 és 2014 között jövedelmük mintegy 40%-át veszítették el, és a legutóbbi inflációs hullám tovább csökkentette a rendelkezésre álló jövedelmet. Eközben a válság alacsonyan tartotta az ingatlanárakat, ami vonzotta a külföldi keresletet. Ebben az időszakban jelentek meg a gazdasági bérleti platformok, az arany vízumprogram bevezetése és a turizmus fellendülése is. A külföldről érkező kereslet ugyanakkor felfelé nyomta az árakat, miközben a helyi háztartások jövedelme nem nőtt olyan gyorsan. Emellett a válság a lakáskínálat csökkenéséhez vezetett, mivel az építkezések lelassultak, és évekig kevesebb új lakás került a piacra.
Az EU „négy nagy” gazdasága közül Németországban volt a legmagasabb a lakhatási költségek aránya (25,2%), amelyet Franciaország követett, ahol a háztartások a rendelkezésre álló jövedelmük 17,9%-át költötték lakhatásra. Spanyolországban (17,2%) és Olaszországban (14,5%) ez az arány még alacsonyabb volt.
Három skandináv ország – Dánia, Norvégia és Svédország – az első hat között volt ebben a mutatóban, mindegyik meghaladta a 23,9%-ot. Eközben Finnország 19,3%-kal éppen az uniós átlag alatt helyezkedett el.
Magyarországon a lakosság jövedelmének 19%-át fordítja lakhatási költségeke, ami az Unió átlaga alatt van, és ezzel a tagállamok középmezőnyében vagyunk.
Cipruson kívül öt másik országban is 15% alattiak voltak a lakhatási költségek: Málta (12%), Szlovénia (13,8%), Portugália (14%), Horvátország (14,4%) és Olaszország (14,5%).
Mitől függ a lakhatási költségek nagysága?
Az OECD „A lakhatási költségek a jövedelem felett” című jelentése szerint különböző tényezők járulnak hozzá a lakhatási költségek magasabb vagy alacsonyabb terheihez. „Például a jelzáloghitelekhez való hozzáférés, a jelzáloghitelek feltételei, a hitel/érték és a hitel/jövedelem arányok hozzájárulhatnak az országok és a jövedelmi kvintilisek közötti eltérések magyarázatához” – áll a jelentésben.
A szegénység által veszélyeztetett emberek jövedelmük kétötödét költötték lakhatásra
Nem meglepő, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások a rendelkezésre álló jövedelmük nagyobb részét fordítják lakhatási költségekre. Az országos medián 60%-a alatti rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkező háztartások esetében – amelyek a szegénység kockázatának tekinthetők – a lakhatási költségek aránya a rendelkezésre álló jövedelemben átlagosan 38,2% volt az EU-ban.
Ebben a mutatóban az arány a ciprusi 19,2%-tól a görögországi 62,4%-ig terjedt. Ez azt jelenti, hogy Görögországban a szegénységi kockázatnak kitett embereknek a rendelkezésre álló jövedelmük közel kétharmadát lakhatásra kell költeniük. Ott 2,7 millió embert, vagyis a lakosság 26,4%-át fenyegetett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye.
A szegénységi kockázatnak kitett emberek a rendelkezésre álló jövedelmük több mint 45%-át költötték lakhatásra Dániában (57%), Norvégiában (48,5%), Svédországban (48,1%), Csehországban (46,1%), Németországban (45,8%), Hollandiában (45,7%) és Svájcban (45,5%).
Ezzel szemben a mediánjövedelem 60%-át meghaladó rendelkezésre álló jövedelemmel rendelkezők esetében a lakhatási költségek aránya az EU-ban átlagosan 16,2%-ot tett ki.
A lakhatási költségek aránya a legtöbb országban növekszik
Az Eurostat adatai a 2020 óta tartó időszakra vonatkoznak, így lehetővé teszik az elmúlt három év összehasonlítását. Uniós szinten a lakhatási költségek minden évben fokozatosan, bár enyhén, de emelkedtek. A 2020 és 2023 közötti időszakban a változás összességében 1,2 százalékpont (pp) volt.
A 30 ország közül 17 országban a lakhatási költségek 1 százalékponttal vagy annál nagyobb mértékben emelkedtek, ami emelkedő tendenciát mutat. Ezzel szemben a költségek csak három országban csökkentek 1 százalékpontnál nagyobb mértékben.
A lakhatási költségek növekedése hét országban volt 3 (pp) vagy annál nagyobb: Magyarország (5,7 százalékpont), Norvégia (5 százalékpont), Észtország (4 százalékpont), Luxemburg (3,8 százalékpont), Németország (3,7 százalékpont), valamint Törökország és Málta (3 százalékpont). Ezzel szemben Bulgária jelentette a legnagyobb, 2 százalékpontos csökkenést.
Forrás: Euronews, Eurostat
