A Jobbik mindenekelőtt a kiindulópontokat tartja érdemesnek tisztázni. Az elmúlt kormányzati ciklusokban az otthonteremtési koncepciókról, ezen belül is a bérlakásépítésről nagyon sok szó esett, de mégis mostohagyerekként kezelte a politika ezeket a lehetőségeket, hiszen rövidtávú, cikluson belüli gondolkodásmód alapján látták azt, hogy egy ilyen befektetési forma négy éven belül biztos, hogy nem térül meg, ezért húzták-halasztották a probléma megoldását. Most is van a költségvetésben otthonteremtési sor, csak ebből egyetlen új lakás sem épült.
Mi azt vizsgáltuk meg, hogy egy átfogó bérlakás-építési és otthonteremtési koncepció hogyan tudna a hazai gazdaságba tőkeinjekciót hozni. Nem szeretnénk azt, hogy a multinacionális cégek itt lévő leánycégei végezzék a kivitelező munkákat, ezért a programunk is arra épül, hogy a multinacionális cégeknek való bedolgozás helyett a hazai szférában magyar munkahelyeket hozzunk létre. Hét Vezér programunk neve is arra utal, hogy hét nagy ágazatban szeretnénk az állami segítő kezet is odaadni ehhez. Ennek egyik kiemelt ága a bérlakás-építési és otthonteremtési program.
Koncepciónk lényege, hogy 30-40 ezer pár beköltözésére alkalmas rendszert hozunk létre már az első években. Kizárólagosan magyar kivitelezőkkel dolgozva és a lehető legnagyobb hányadban magyar beszállítói háttérre építve. Az is leképzelhető, hogy két-három éves viszonylatban ez drágább lesz, mint megvenni az olcsó import alapanyagot. Viszont mi abból indulunk ki, hogy azáltal, hogy ez az egész pénzmennyiség a hazai gazdaságban pörög, újabb adó- és áfa-befizetéseket generál, a hazai gazdaság erősödése mellett visszacsorog a befektetett pénz az utolsó forintig. Azáltal, hogy a programunkat nemcsak új bérlakások építésére koncentráljuk, hanem felmérünk bizonyos elhagyott településrészeket, régiókat, és ezt összekapcsolva munkahely-teremtési programokkal, visszahozunk a magyar életbe bizonyos területeket. Emellett bajba jutott devizahitelesek számára is találhatunk így új, méltó élőhelyet, tudjuk biztosítani azt is, hogy Magyarországon lassuljon a kivándorlási spirál.
Bérlakásokat a fiataloknak
Minden szélesebb körű felmérés is azt támasztja alá, hogy az elvándorlás okai között közvetlenül a pénzhiány mögött a második ok az önálló lakóhely, élettér megteremtésének a lehetetlensége áll. Vannak elvetélt próbálkozások ezzel kapcsolatosan – szocpol, félszocpol, különböző konstrukciók –, ugyanakkor a mai magyar fizetésekből, bármilyen konstrukció igénybe vételével lehetetlen külső segítség nélkül önálló otthonhoz jutni. Nem véletlen, hogy számtalan sikeres európai ország egyértelműen elindult azon az úton, hogy helyzetbe hozza a saját polgárait. Egy tisztességesen átgondolt bérlakás-építési és otthonteremtési program aranytartalékot képezhet.
Az elvándorolt fiatalok esetében gazdasági és szociális menekültekről beszélhetünk jellemzően, hiszen a kint lévő 5-600 ezer fiatal közül legalább 400 ezer kényszer okán távozott és nem kalandvágyból, mint ahogy a politikai vezetés ezt próbálja beállítani.
Ugyanakkor a kint lévők jó része még hazahívható. Egyrészt a nyugat-európai országok rendre egyre jellemzőbb módon a saját munkanélkülijeiket próbálják helyzetbe hozni, például Spanyolországból már nagyon sok bevándorlót hazaküldtek. Ez jellemző tendencia, ami 5-10 éven belül lesz statisztikailag is kimutatható – és akkor jár majd egy olyan hatással, hogy tömegek hazajövetelének a lehetőségével kell számolnunk, ha a nyugdíjkorhatárt elérve ott nem számíthatnak szociális ellátással.
Ezért mondjuk mi azt, hogy osztrák minta és bizonyos német elemek alapján kialakítható egy olyan rendszer, ahol megvan az állami segítség is. – a fiatalok számára legalább 60 m2 –es lakásokat kell még városi szinten is biztosítani annak érdekében, hogy a gyermekvállalási hajlandóság is javuljon. Így három legyet üthetünk egy csapásra: adtunk a gazdaságnak egy nagyon nagy tőkeinjekciót és az építőiparok keresztül további öt-hat ágazatot húzunk fölfelé, lassítjuk a kivándorlást és javítunk a gyermekvállalási hajlandóságon.
Megvan a pénz a költségvetésben
A bérlakás-építési koncepciónkban a jelenlegi piaci bérleti díjak felével-harmadával számolunk, és egy pár éves futamidőn túl a bérleti díj átalakul vagy előtörlesztéssé, és egy 10-15 éves ciklus végén a lakás tulajdonná válik, vagy nem alakul át törlesztéssé, de nagyon kedvezményes áron lehet az ingatlant megvásárolni. Tehát anyagár és bekerülési érték plusz maximum 10 százalékért. Ennél olcsóbban nem lehet lakást biztosítani. Ez a rendszer semmiféle profitvárakozással nem él – a profit itt az Magyarország számára, hogy a fiataljai itthon maradnak, itthon fizetnek adót, több gyermek születik, a reprodukció hosszú távon biztosítva van, ezáltal azokat is biztosítjuk, akik 50 év múlva kicserélnék a lakásukat, maguknak megfelelő élőhelyet teremtve.
Egy ilyen program elindítása az első évben mintegy 60 milliárd forintba kerülne úgy, hogy abszolút csökkentett áron számítunk mindent: közmunka igénybe vételével, központi anyagbeszerzéssel. Így a budapesti kb. 350 ezer forintos négyzetméterár helyett a fele vagy a fele alatti összegben kell gondolkodni négyzetméterenként. Ez a mi építész szakembereink által kidolgozott terv alapján kigazdálkodható. A 60 milliárd forint talán sok, de az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési bizottságának tagja, ellenőrző albizottságának elnökeként mondom azt, hogy a magyar költségvetésben ezen összeg majdnem tízszerese megtalálható, felszabadítható. Például 2020-ig csak az integrációs eszközökre 120 milliárd forint van elkülönítve uniós és magyar állami pénzekből.
Megújítani a lakásállományt
A lakásépítések számáról szólva rekordmélységről beszélhetünk, ami nemcsak nemzetgazdasági szempontból nagyon rossz az országnak, hanem a lakásállomány kicserélődését sem alapozza meg. Lakásépítési célszámokról nagyon nehéz beszélni, egyrészt mert egy fluktuáló gazdaságban tervezünk, másrészt mert egy döntően magyar termelőkre számítva látnunk kellene mekkora kapacitás áll rendelkezésre.
Mi a programunk első szakaszában (az első négy évben) 30-40 ezer beköltöző családdal számolunk, tehát ennyi ingatlannak kell mögötte állania. Ez a minimum célszám ahhoz, hogy a hazai ingatlanállomány kicserélődése tekintetében bármilyen elmozdulásról beszélhessünk. Azt sajnos ma még nem tudjuk megmondani, hogy 2017-ben milyen munkahely-teremtési programot tudunk egy bizonyos területre csoportosítani. Ezt az akkori gazdaság teljesítménye befolyásolja.
Az épületek jelentős részénél nem az épületek összedőlésétől kell tartani, hanem a szigetelések és kiegészítő anyagok kopásától, állagromlásától, amely olyan szintű is lehet, hogy az épület akár lakhatatlanná is válhat. Fel kell mérni, hogy mely esetekben rentábilis egy felújítás – itt jöhet szóba akár egy alacsony kamatozású állami hitel bevonás. Óvnék mindenkit attól, hogy ezt külföldi vagy európai uniós forrásból próbálja hosszú távon kivitelezni, ez átmeneti megoldás lehet. Hosszú távon az az érdekünk, hogy magyar gazdaságban pörögjenek ezek az összegek, és mi mondhassuk ki azokat a feltételeket, amelyek mellett egy átfogó felújítási folyamat megvalósulhat.
Az világos, hogy a félmilliós nagyságrendű panel- és kockaház-állomány felújítására nem tudunk olyan programot kitalálni, hogy ezek az épületek 100 év múlva is lakhatóan legyenek. Ezért átfogó, hosszú távú, ciklusokon átívelő stratégiára van szükség arra, hogy ezekből az épületekből elköltözhessenek azok, akik el szeretnének költözni innen a számukra megfelelő élőhelyre. A saját felméréseink szerint mintegy 50 százalékukról van szó. A kiváló magyar adottságokat kell megvizsgálni. Van olyan régió, ahol olyan portákat kell építenünk és rendbe hoznunk, amelyek mellé háztáji gazdálkodás visszatelepíthető. Máshol, például bányavidékeken elegendő lakást biztosítanunk, hiszen a munkahely már adott a környéken. Pest megyében megint csak más típusú beavatkozásokra és beruházási formákra van szükség.
Állami programok, hazai háttérrel
Magyarország elemi érdeke az, hogy ha már az EU-nak része vagyunk, akkor a lehető legtöbb lehetőséget ki tudjuk aknázni. Ugyanakkor látnunk kell azt, hogy egy párhuzamos konstrukció mentén, ha Magyarország indít állami programokat, akkor azok képesek visszahozni az utolsó befektetett forintokat is. A brüsszeli programokkal az egyik legnagyobb gond a multiplikátor hatás és a további tartós munkahelyek létesülésének a hiánya.
Éppen ezért gondolkodunk mi abban, hogy európai pénzekre való kizárólagos támaszkodás helyett célszerűbb a rendszert magyar állami forintokkal kiegészíteni a költségvetés minimális átstrukturálásával, így hosszú távú, magyar tulajdonú és hátterű munkahelyeket hozunk létre. Érjük el, hogy ezek a munkahelyek álljanak készen, fizessenek Magyarországon adót, a nyereséget ne vigyék ki az országból, pörögjön az itteni gazdaságban a pénz. Érjük el, hogy a szakképzett munkaerőt ne importálni és átképezgetni kelljen, hanem a piaci viszonyoknak megfelelően adott legyen. Márpedig, ha egy átfogó otthonteremtési programot akarunk kivitelezni, akkor talán a legnagyobb veszély, hogy mekkora szakemberhiánnyal kell majd számolnunk. A szakképzési rendszer átalakítása és a különböző háttérfeltételek megteremtése, véleményem szerint, sokkal fontosabb, mint a finanszírozási háttér irányainak a kiválasztása, amelyeket úgyis egy adott gazdasági környezet befolyásol majd.
Nagyon nehéz a mai viszonyok ismeretében bármilyen banki terméket bevezetni a piacra. Én sokkal inkább bíznék egy magyar állami hátterű hitellehetőségben, amely valóban adhat, pl. egy bérlakás pár éves igénybe vétele esetén, amely aztán jó eséllyel törleszthető. Nagyon fontosnak tartom ehhez csatolni a Jobbik programjában szereplő magáncsőd, illetve családi csődvédelmi intézményt. Ez annyi takar, hogy ha bárki bajba kerül bármilyen hitel esetében, akkor a cégekhez hasonlóan csődöt jelenthet, fordulhat az önkormányzathoz, bírósághoz, és ingyenes jogi segítséget kaphat. A futamidő meghosszabbításával lehetőség van, hogy a család maradhasson a lakásában. Ilyen program mellett látnám létjogosultságát bármilyen hitelnek. Nem szabad az emberek kiszolgáltatottságát növelni.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy jöhet akármilyen európai uniós hátterű kedvezményes hitellehetőség, a feltételek bármikor változhatnak, illetve hét év után akár újratárgyalhatók. Csak a nemzetállam tud ciklusokon átívelő módon állandó feltételeket biztosítani. Ezért törekszünk arra, hogy találjuk meg azokat a magyar állami utakat és forrásokat, amelyek aztán garantáltan visszahozzák a ráfordított költségeket.
A lakásépítési támogatások tekintetében legalább az áfa megúszását támogatandónak tartom, de mindez csak tüneti kezelés. A szocpollal sokáig az volt a baj, hogy kereskedelmi bankoknak szolgáltatták ki a rendszert, mesterségesen szűkített feltételek mellett, olyan ingatlan-árplafon meghatározásával, amely Budapesten és környékén lehetetlenné tette, illetve nagyon megnehezítette bármiféle kedvezmény igénybe vételét.
Ha bármilyen banki konstrukciót veszünk igénybe, két dologra biztosan szükség van: magyar állami háttérre vagy felügyeletre, hogy a feltételek ne változhassanak a későbbiek folyamán, valamint legyen egy biztonsági háló a magyar családok fölött, például a csődvédelemmel. A magyar családoknak kizárólag pénzzel nem lehet segíteni. A legfontosabb a biztonságérzet, kiszámíthatóság és a tervezhetőség garantálása.
Államtitkárság kell a stratégiai ágazatnak
A lakáskérdés esetében egy jövővédelmi, stratégiai és gazdasági, részint szociális, de mindenképpen nemzetstratégiai ágazatról beszélünk. Nagy szükség van rá, hogy egy önálló államtitkárság foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Mindenképpen fontos volna egy olyan klaszter-jellegű munkacsoport felállítása, amely politikumtól függetlenül, a civilek bevonásával képen hosszú távú víziókat, stratégiákat felállítani. Ezek közül a politikával együttesen válasszuk ki a leginkább élhetőeket. Olyan nemzetstratégiai kérdésről van szó, amelyben nincsen baloldali lakás és jobboldali lakás, minden magyar embernek szüksége van az egészséges, és tisztességes gazdasági alapokkal ellátott élőhelyre.
És nagyon fontos lenne az egészhez egy ellenőrző rendszert csatolni. Ma senki sem ellenőrzi, hogy egy kormány, amely még pártként megnyerte a választásokat, mi ígért otthonteremtés címszó alatt, s ebből mi valósult meg. A Jobbiknak van egy leírt programja, ebben leírtuk a számokat, ez kormányra kerülés esetén számon kérhető. Igaz csak négy évre. A cél az lenne, hogy hosszú évek távlatában is számon kérhető munkafolyamatokról beszélhessünk.
