„A lakások felújítására koncentrálunk”
Mi elsősorban a lakások felújítására készülünk. Magyarország gazdasági helyzete nehezen teszi lehetővé, hogy egy új lakásépítési programot hirdessen meg a következő kormány. A gazdaság teljesítménye a legjobb esetben is valamivel lesz csak jobb, mint 2010-ben, ráadásul a gazdaság sokkal sérülékenyebb, a forint sokkal sebezhetőbb és gyengébb is, mint 2010-ben volt, az államadósság viszont magasabb. Mégis van olyan eleme a lakásépítésnek, illetve a felújításnak, amit érdemes támogatni – és nagyon sajnáltuk, hogy 2010-ben a mostani kormány ezt a programot leállította: ez nem más, mint a panelprogram.
A panelprogram azért nagyon fontos a számunkra, mert úgy ad konkrét megrendelési lehetőséget egy nagyon nehéz helyzetben lévő ágazatnak, az építőiparnak, hogy cserébe a lakosság is jól jár és az energiafelhasználás is csökken. Nagyon nem mindegy, hogy ha van több 10 milliárd forintunk építkezések támogatására, azt stadionok építésére vagy lakásfelújításokra. A stadionépítés ugyanúgy megrendelés az építőipar számára, csak a lakásfelújításnak több a haszna.
2010 előtt komoly EU-s forrásokból és egyéb kormányzati forrásokból elindítottunk egy panelprogramot. Ebben 100 ezres nagyságrendben újítottunk fel panellakásokat, és az optimista számításokat az élet igazolta: akik ennek valamennyi elemét meg tudták fizetni és a felújítás sikeres volt, azoknak 30-40 %-kal is csökkent a rezsiköltségük. Hosszú távon ez a fenntartható rezsicsökkentés, nem pedig az, ha valamilyen központi beavatkozással csökkentjük az árat. Az is segítség, de nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható.
Újratölteni a panelprogramot
Mi ezt a programot akarjuk újratölteni, újraindítani. Azt akarjuk, hogy újra több százezer lakást újítsanak fel Magyarországon, tegyenek energiahatékonnyá. Ez a lakóknak is jó, az ország energiafelhasználásának is jó, a környezetvédelemnek is jó, és végre megrendeléshez jut az az építőipar, amely katasztrofális helyzetben van. Hiszen 2011-ben még csak arról beszéltek, hogy alig-alig épülnek lakások, 2012-ben már az egyik legrosszabb évet emlegették, a 2013-as év még ennél is rosszabbnak bizonyult. 1921-ben épült annyi lakás Magyarországon, mint 2013-ban. Még a háborús években is több új lakást adtak át, mint ebben a gyászos esztendőben.
Tehát az építőipar megérdemelné, hogy megrendelésekhez jusson, hiszen rengeteg embernek ad vagy adhatna munkát. Az építőiparra fordított pénzek járulékos elemei a munkahelyteremtésen keresztül a gazdaságnövekedéshez nagyon nagy mértékben járulnak hozzá.
Mégis úgy gondoljuk, hogy az a realitás, ha a lakások felújítására koncentráljuk az első időszakban az erőinket. Tudjuk, hogy ez működik és előteremthető rá a forrás.
Minden energiahatékony felújítást támogatni
De nem egyszerűen a panelprogramot akarjuk újratölteni: a lakásfelújításokat ki akarjuk terjeszteni az összes lakásra. Az energiahatékony felújításokat kívánjuk támogatni, függetlenül attól, hogy az hagyományos építésű ház, csak már túl régen épült és a mai korszerű energianormáknak egyáltalán nem felel meg vagy pedig panellakás.
Erre a források döntően az európai uniós támogatásokból és a költségvetésből teremthetők elő. 2010 előtt az önkormányzatok is jelentősen támogatták ezeket az programokat, de most nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt reálisan el lehessen várni tőlük.
Minden bevonható forrást meg kell vizsgálni. Egy olyan hitel is szóba jöhet, amelynek a feltételei kedvezőbbek, mint a jelenlegi hazai hitellehetőségek. Mégis azért vagyok óvatos ezen a téren, mert a magyar államadósság most magasabb, mint 2010-ben volt, és ha eredeti formájában létre jön Magyarország és Oroszország között az a megállapodás, amelyet Orbán Viktor aláírt nemrég Moszkvában, akkor ez további 3000 mi forinttal fogja megemelni az ország adósságállományát, igaz nem egyetlen év alatt. Ezért nagyon kockázatos most minden olyan konstrukció, amely hitelekre épít.
Anna örülnék, ha az általunk folytatni kívánt gazdaságpolitika eredményeképpen a magyar családok egyre nagyobb hányada újra hitelképes lenne. De éppen a devizahitelek, illetve azok kudarca miatt a magyar családok most roppant óvatosak, mert bizonytalannak látják a visszafizetési lehetőségeket.
Minden lehetséges külső vagy hazai forrást figyelembe kell venni és mozgósítani kell annak érdekében, hogy a gazdaság egésze, és ezen belül az építőipar beinduljon.
Az egész áfa-konstrukciót és az egész családtámogatási rendszert is át kell gondolni. Egy olyan családtámogatási rendszer, amely a családok 20 %-a számára biztosítja a források 70-80 %-át, nemcsak mélyen igazságtalan, hanem fenntarthatatlan. Ezért az egész családtámogatási rendszert, benne az adózást is újra kell gondolni. Ennek sok elemét érdemes megtartani, pl. a személyi jövedelemadón belül a gyermekkedvezményt meg kell őrizni, csak nem a mostani formájában. Az adórendszer és az áfa-rendszer átalakítása az újra azt kell, hogy eredményezze, hogy az ország lakóinak 80%-ának könnyíti meg az életét és nem a legjobban kereső 20%-ét. Hogy ezen belül az ún. SZOCPOL támogatást hogyan lehetne beleilleszteni a rendszerbe, azt ebben a pillanatban még nem tudom megmondani, ezt a kormányprogramban kell egészen pontosan tisztázni.
Szükség van bérlakásokra
Olyan gazdaságpolitika kell, amely lehetővé teszi a vállalkozásoknak, hogy egyáltalán építkezésekbe, beruházásokba fogjanak. Nem önmagában bérlakásépítési program kell, hanem egy olyan gazdasági környezet, amelyben bérlakásokat építeni megéri a tulajdonosnak.
Ma már nincs Magyarországon olyan család, olyan baráti társaság, ahol ne lennének olyan fiatalok, akik már valamelyik nyugat-európai országban élnek, és csak reménykedhetünk benne, hogy ideiglenesen. Ma Nyugat-Európában elfogadható minőségű bérlakást tud bérelni bárki, aki minimálbért keres. Ez nem igaz Magyarországon, és ez az egyik legfontosabb probléma.
Ezért egy fiatal szempontjából a helyzet most nagyon egyértelmű: ha megnézi, hogy az itthoni minimálbérből hogy tud kijönni – feltéve, ha talál állást – és hogy egy nyugat-európai minimálbérből hogy tud kijönni, akkor a kérdés el is dől, és útnak indul. Ezen változtatni kell.
Arról sokat cikkeztek az elmúlt évtizedekben, hogy milyen egészségtelen a lakásszektor szerkezete. Ez valamikor a 90-es évek elején borult fel, amikor az akkor tanácsiból önkormányzativá vált lakásokat lényegében az összes önkormányzat értékesítette Magyarországon. Ezzel megszűnt a bérlakás-szektor. Olyan tulajdonosi réteg pedig számottevően nem alakult, ki, aki abból akar élni és úgy akar vállalkozni, hogy ő maga épít társasházakat, hogy tulajdonosként ezeket bérbe adva ebből gyarapodjon. Ezek aránya elenyésző.
Egyik évről a másikra megfizethető bérlakásállományt teremteni Magyarországon illúzió lenne. De ebbe az irányba lépéseket kell tenni. Ha keresleti-kínálati oldalról nem lehet a helyzeten változtatni, akkor beragad. Keresleti oldalról nagy illúziók nem lehetnek, bár a mi adórendszerünk révén több fog jutni a munkavállalók 80 %-ának, de ez ezt a problémát első lépésben nem fogja megoldani. Ha a kínálati oldalon megéri a vállalkozóknak úgy lakásokat építeni, ha nem is 10emeleteseket, amelyeket eleve azzal a céllal építenek, hogy majd bérbe adják, és ezek megfizethetők lesznek, akkor ebből a problémából ki tudunk lábalni.
A munkaerő-mobilitásnak is az egyik legnagyobb akadálya, hogy ma Magyarországon az egyik városból a másikba átköltözni csak azért, mert ott van munkalehetőség, lehetetlen. Ez olyan ördögi kör a lakásállomány terén, amiből kilábalni egy ciklus alatt lehetetlenség. Felelőtlenségnek tartanám, ha bármelyik politikai párt azt hirdetné meg, hogy ezt a problémát pár év alatt meg tudja oldani. De azt is felelőtlenségnek tartanám, ha az összes politikai párt azt gondolná, hogy ha már úgyis reménytelen a helyzet ezen a téren, semmit nem szabad tenni. El kell indulni egy olyan úton, amely számottevő bérlakásállományt eredményez Magyarországon belátható időn belül.
Ha beindul egy bérlakásépítési program, akkor lenne egy olyan horderejű program, amely esetében indokolt, hogy azt egy kormánybiztos felügyelje. Ugyanakkor nem feltétlenül kell az ágazat helyzetét úgy megoldani, hogy magának az ágazatnak kell kinevezni egy kormánybiztost. A mostani kormányzati szerkezet pazarló. Egy egészséges szerkezetű kormányt kell újra létrehozni, ahol egészséges méretű minisztériumok vannak. Az építőipar 2010 előtt is gazdára talált anélkül, hogy bárki külön államtitkárt nevezett volna ki rá. Ez megoldható akár egy helyettes államtitkári szinten is.
Egészséges gazdaságpolitika kell
Csak az építőiparra kitalálni valamilyen megoldást nem lesz eredményes, ha mellette nem tudunk munkahelyeket teremteni az országban.
Vidéken a fő kérdés az, hogy az emberek a közelben találnak-e munkalehetőséget. Ennek kulcsa a mezőgazdaság kell, hogy legyen. Ezt kell kombinálni egy normális munkahelyteremtő programmal, amely nemcsak a nagyvárosokban és azok környékén hoz létre iparilag fejlett munkalehetőségeket, hanem az ország eldugottabb falvaiba is elviszi ezeket a lehetőségeket. Komplett falvak vannak ma Magyarországon, ahol leszámítva a minimális létszámú városházát, semmilyen más munkalehetőség nincs. Ilyen közegben irreális lenne bármilyen lakásfelújítási programot kitűzni.
Olyan gazdaságpolitika kell általában, amelyben az emberek boldogulni tudnak: mert van gazdasági növekedés – ami most nincs vagy nem elégséges mértékű –, mert vannak újra munkahelyek (a versenyszférában csökkentek a munkahelyek a KSH kimutatásai szerint is). Olyan gazdaságpolitika kell, amely kiszámítható, és hoz újra tőkét az országba. Teljesen értelmetlen dolog szabadságharcot hirdetni azok ellen, akik munkahelyeket tudnának teremteni Magyarországon. Az kell, hogy a célunk legyen, hogy bejöjjön a tőke és olyan munkahelyeket teremtsenek, ahol megtalálják a számításukat a dolgozók. Az ő érdekeikre természetesen vigyázni kell, hogy ne kerüljenek kiszolgáltatott helyzetbe. Az első lépcső az, hogy egyáltalán legyenek munkahelyek. Ez az alfája és ómegája mindennek. Mert ha az emberek tudnak gyarapodni, akkor keresleti oldalról megjeleni az a pénzmennyiség, amelyre értelmes szakpolitikákat, szakmai programokat is meg lehet hirdetni.
Idénymunka lett az építőipar
Kis túlzással azt lehet mondani, hogy az építőipar olyan idényjellegű munkává vált, mint a mezőgazdaság. Ha van megrendelés, akkor a vállalkozások nagyon gyorsan felveszik a munkásokat, ha nincs megrendelés, akkor elbocsájtják őket. Az építőipar annyira lepusztult az elmúlt 3 évben, olyan kevés megrendelés volt, hogy a vállalkozások csak a legfontosabb törzsállományt tartották meg és kénytelenek voltak megválni a többi munkatárstól. Abban bíznak, hogy ha lesz munka, újra felveszik őket.
De a kivándorlás ezen a szinten is jelentkezik. Nem csak a diplomás fiatalok özönlenek ki Magyarországról. Azokban a szakmákban is, ahol Magyarország jó szakmunkások sorát képeztük ki, nagyon komoly kereslet van Nyugat-Európában, és akik kicsit is beszéli a nyelvet, az már boldogul akár Ausztriában, akár Németországban.
Ebben a helyzetben a vállalkozások túlélése nagyon nehéz. Mert igaz, hogy például az Erdélyből jött univerzális szakemberek részben ellensúlyozni tudják a munkaerőhiányt, de világos, hogy hosszú távon csak az az építőipar lehet tartós, amely stabilan magas szintű foglalkoztatást tud biztosítani az országban. Ekkor a családok nagyobb hányada elkezdi majd újra azt gondolni, hogy érdemes ácsnak, asztalosnak, burkolónak, kőművesnek adni a gyereket, mert ebből jól meg lehet élni, és remélhetőleg nem Németországban, hanem Magyarországon.