Somfai Ágnes, a Párbeszéd Magyarországért fővárosi képviselője, az Együtt-PM választási szövetség országgyűlési képviselőjelöltje
„Kiterjedt közösségi bérlakás-szektorra van szükség”
Az Együtt-PM a programjában azt vállalta, hogy kiáll a kiskorú gyermekek lakhatáshoz való jogáért. Ennek két fő eszköze van: az egyik a családok átmeneti otthonainak a fejlesztése, a másik a kiterjedt bérlakás-szektor.
Magyarországon lakhatási válság van, amelynek a megváltoztatásához többféle beavatkozásra van szükség. Az egyik a kiterjedt közösségi bérlakás-szektor megteremtése. Ez szorosan összekapcsolódik a devizahitelesek problémájával. Úgy gondoljuk, hogy ebben az Eszközkezelő beindítása hozhat eredményt. Ez azt jelenti, hogy a nagy hátralékot felhalmozott lakások tulajdonjoga átkerül az Eszközkezelőhöz. így bevonhatóvá válik a közösségi bérlakás-állományba.
Az elmúlt 20 évben 3 százalékra csökkent a bérlakások aránya, és az önkormányzatok továbbra is adják el ezeket. Évente 1000-2000 lakás üresedik meg, és ennek sokszorosa a kereslet.
Támogatjuk, hogy az üres önkormányzati lakásokat az önkormányzatok mindenképpen vonják be a kialakítandó közösségi lakásszektorba. Azt is meg kell vizsgálni, hogy ezeket a lakásokat hogyan lehet felújítani, adott esetben újra lakhatóvá tenni. Nagyon sok civil szervezet van, amelyekre ebben a témában számítani lehet. Vannak már mintaértékű kezdeményezések. A közösségi bérlakás-állomány működtetése nem egyszerű kérdés. Lakástársaságokat kell majd létrehozni, ahol a vegyes (önkormányzati-magán) tulajdon is elképzelhető. A Szociális Lakásügynökségek (SZOL) egy olyan modell projekt, amelynek a tapasztalatait hasznosítani kell. Fontos, hogy az önkormányzatok legyenek jó gazdák és folytassanak érdemi lakásgazdálkodási tevékenységet.
Önerőkímélő lakásszigetelési, fűtéskorszerűsítési program
A harmadik elem az épületszigetelés. Az elmúlt négy évben csak látszatprogramok voltak, olyan alacsony összegű pályázati kiírások, amelyek néhány napon belül kifogytak. Mi egy kiterjedt nemzeti programot hirdetünk meg. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a háztartásoknak nincsen önerejük ahhoz, hogy elvégezzék a felújításokat. Tehát egy önerőkímélő konstrukcióval számolunk. Évente körülbelül 100 ezer lakást fel lehet újítani. A számításaink azt mutatják, hogy nem csak a nyílászárók cseréjét és a hőszigetelést érdemes elvégezni, hanem egy komplex felújítást, amiben benne van az épületgépészet és ahol lehetséges, a megújuló energiaforrások felhasználása is. Ez utóbbit természetesen nem mindenütt minden áron, hanem ahol olyanok az adottságok.
Ha Magyarországon nagyobb hangsúlyt helyeznénk a megújuló energiaforrásokra, akkor ez egy kutatásintenzív fejlődést hozhatna. Az épületszigetelési programnak pedig a munkahelyteremtő hatása nagyon jelentős: az építőiparban évi több tízezer munkahelyet jelentene, tehát ez inkább munkaintenzív beruházás.
Az épületszigetelés megtérülő beruházás, a megtakarításokból finanszírozni lehet. Ez a fenntartható rezsicsökkentés, amivel 30-40 százalékkal csökkenthetők a számlák hosszú távon is.
A következő eleme a programunknak egy célzott támogatás a leghátrányosabb helyzetű régióknak. Ezen belül olyan telep-felszámolási, telep-rehabilitációs programokat szeretnénk beindítani, amelyek a lakhatáson kívül integráltan fejlesztenék ezeket a térségeket.
A hazai lakásszektor fő problémája a felújítások elmaradása, a nagyon rossz energetikai jellemzők, valamint a bérlakások hiánya. Ennek kell a legnagyobb figyelmet szentelni. Nagyon fontos, hogy az új lakások építése igazodjon a kereslethez. Mindehhez egy normális országra van szükség, ahol él a bizalom, ahol az embereknek van munkájuk, jövedelmük, ahol működő gazdaság van, ahol nem kell attól félni, hogy az állam beavatkozik és megszünteti a magántulajdont. A felújításokban is nagyon nagy lehetőség van. Budapesten például a város-rehabilitáció egy olyan kiemelt probléma, amivel foglalkozni kell.
A jó kormányzás a kulcs
Jelenleg ad hoc kormányzás folyik a jó kormányzás helyett. Minisztériumok között szét van töredezve a lakásügy. Ennek a következményeit jól mutatja az ócsai lakópark, amely a tipikus példája annak, hogyan nem szabad bérlakásokat építeni. Nagyon drágán, munkalehetőségek nélkül építettek 80 lakást a préri közepén, ahol nincsen közösségi közlekedés, nincsen ellátás. Új lakónegyedek létesítésénél nagyon fontos, hogy a közösségi infrastruktúrát biztosítsák. Ebben nagyon fontos az önkormányzatok szerepe. Az elmúlt 23 évben olyan koordinálatlanul épült minden, nem lehetett érezni, hogy ezt a folyamatot valaki irányította volna.
A kormányzatban nincsen olyan szervezet, amely integrálta volna a tárcákat lakásügyi kérdésekben. A választásokat követően, ha koalíciós tárgyalásokra kerül sor, akkor az Együtt-PM mindenképpen ki fog állni a lakhatás erősebb kormányzati megjelenítése mellett. Ha nincsen kormányzati felelőse ennek a területnek, akkor eredmények sem lesznek. Ha komolyan gondoljuk, hogy egy kiterjedt közösségi bérlakás-szektorra van szükség, amely összekapcsolódik pl. a szociális tárcához tartozó lakhatási támogatásokkal, akkor muszáj, hogy legyen egy olyan felelős, aki koordinálja ezt a területet.
Kiemelném még a kormányzati és az önkormányzati példamutatást: olyan projekteket kell megcsinálnunk, akár passzív házak, közintézmények esetében, amelyek megmutatják az embereknek, hogy hogyan kell és lehet a felújításokat megcsinálni. A példamutatás mellet nagyon sokszor a lehetőségek kihasználása is hiányzik.
Vannak elérhető EU-s források
Az Európai Bizottság alapból nem szívesen támogatja a magántulajdonú lakásokat, azonban azt elismerte, hogy ebben a térségben vannak olyan speciális problémák, pl. a lakótelepek vonatkozásában, amivel foglalkozni kell. A mostani programozási ciklusban két forrás áll rendelkezésre lakhatásra: az egyik az energetika terén, energetikai felújításokra, valamint integrált szociális típusú város-rehabilitáció keretében hátrányos helyzetű városrészekben. Ahhoz, hogy ilyen projektjeink legyenek, együtt kell működniük a különböző szereplőknek. Az energiahatékonyságra, a klímavédelemre nagyon nagy hangsúlyt fektet az Európai Unió, és kötelezi a tagállamokat arra, hogy a forrásoknak legalább 15 százalékát erre fordítsák.
Itt alapvető kérdés még. hogy a középületek és a magánépületek hogyan vehetnek ebben részt. Úgy tudom, hogy ezeknek a forrásoknak a nagy része visszatérítendő, és megtérülő beruházásokra – amilyenek például a rezsicsökkentő felújítások lehetnek – nem biztos, hogy engednek visszatérítendő forrásokat tömegével adni. A programunkban mi arra törekszünk, hogy a Nemzeti Épületszigetelési Program önköltségkímélő módon valósuljon meg, és ebbe bevonnánk az európai uniós forrásokat is.
A programunkban mindenképpen számítunk az EIB-re is. Ha van egy olyan szereplő, amelyik részt tud venni a finanszírozásban, azt nem szabad visszautasítani. Nekik már most is vannak olyan programjaik, amiket igénybe lehet venni: az ELENA a közszféra számára, a Jessica és van egy Energiahatékonysági Alapjuk – ezekre mindenképpen számítunk. Am ahhoz, hogy egy bankkal meg lehessen állapodni, kiszámítható gazdasági környezetre van szükség, nem bankellenes hangulatra. Most Magyarországon nagyon nagy a bizonytalanság.
Emellett nagyon sokszor kevés a tudás, az önkormányzatoknak, állami intézményeknek sokszor energetikusokat kellene alkalmazniuk, energetikai auditot kell készíteni egy-egy beruházás indításakor, és pl. egy állami épületszigetelési programba a szolgáltatókat is be kell vonni, mert náluk nagyon sok hasznosítható szaktudás van. A lakosságnak is tanácsot kellene adni, akár helyi tanácsadó irodák létrehozásával, hogy hogyan kezdjenek hozzá ezekhez a felújításokhoz, különösen a családi házak esetében. Ennek hiányában a felújítások sokszor nem megfelelően sikerülnek, a megtakarítások nem a várt mértékben jelentkeznek. Ezért is érdemesebb egy nagyobb költségű komplex felújítást elvégezni, amelynek a megtakarítása is nagyobb.
A SZOCPOL átalakításának lehetőségét meg fogjuk vizsgálni a választások után, akkor kell ezeket részletesen átgondolni. Akkor lehet egy megváltozott koncepció mentén ezeket a támogatásokat megadni. Az elmúlt 10 évben inkább a tulajdonszerzést támogatták a lakásfenntartással szemben, az állami támogatások nagyon sokszor a gazdagabb rétegek felé áramoltak, és nagyon megterhelték a központi költségvetést. Ezt mindenképpen meg kell vizsgálni. A SZOCPOL-támogatás sem volt jól célozva, és nagyon sok visszaélésről hallottunk.
Integrált munkahelyteremtő programok kellenek
Többszázezer magyar vállal külföldön munkát. Ahhoz, hogy ők hazajöjjenek, szintén olyan integrált programokat kell indítani, amelyek csökkentik a kilátástalanságukat, többek között a lakhatás terén. A fiatalok elsősorban nem azért mennek el, mert nincs hol lakniuk, hanem azért, mert kilátástalan a helyzet – elvégzik az egyetemet, és nem találnak állást, vagy ha találnak is sokszor havi nettó 60-100 ezer forintból tengődnek. Ebből az összegből a lakhatásra egyáltalán nem jut. Megoldásként is a bérlakás-szektor növelése lenne kívánatos. Európában összehasonlításban ez a 3 százalék nagyon alacsony. A bérlakás átmeneti megoldást jelentene a fiataloknak. Az államnak pedig sokkal olcsóbb a lakhatást támogatni, mint amikor valaki az utcára kerül és a hajléktalan-ellátó intézményrendszerben támogatják.
A lakásfenntartási támogatás jogosultságát a kormány ugyan kiterjesztette, de az összeget annyira lecsökkentette, hogy a háztartások szinte meg sem érzik. Úgy gondoljuk, hogy mindenképpen a lakhatást kell támogatni, ezt célzottan kell megtenni a valóban rászoruló rétegek számára.
A programunknak egy külön fejezete foglalkozik a vidéki munkahely-teremtéssel, ezen belül egy ún. új telepes programot hirdetünk. A vidéken letelepedni kívánó fiataloknak szeretnénk támogatást nyújtani. A telep-felszámolási, telep-rehabilitációs programmal párhuzamosan a hátrányos helyzetű régiókban a munkahelyek létesítését támogatjuk. Erre EU-s források is rendelkezésre állnak (marketing, gazdaság-fejlesztési támogatás).