Az Eurostat friss adatai[1] szerint egy átlagos uniós polgár 2021-ben minden elköltött 100 egységnyi pénzből 25-öt fordított a lakhatására, beleértve az energiaszámlákat is. A legolcsóbban lakók a máltaiak voltak, ők a büdzséjüknek csupán 15,2 százalékát voltak kénytelenek az otthonukra költeni. Ezzel szemben a skála másik végén a szlovákok álltak, akiknek már 31,3 százalékot – arányát tekintve dupláját – tettek ki a lakhatáshoz kapcsolódó költségeik. Magyarország a maga 22,4 százalékával az Európai Unió középmezőnyébe tartozik. Persze ez még csak 2021-es adat, amin nem látszódhatnak sem az orosz-ukrán fegyveres konfliktus, sem az elszabaduló hazai energiaárak következményei. Viszont a Covid-járvány hatásait már mutatja ez a statisztika.
A pandémia kapcsán kényszerűen megváltozott életkörülmények jelentős mértékben átalakították az európai háztartások kiadásait. A járvány első évében, 2020-ban látványos volt a lezárások hatása. Az emberek ekkor jóval kevesebbet költöttek házon kívül, így például utazásra, vendéglőre, rekreációra, kultúrára, öltözködésre. 2021 már a visszarendeződés éve volt ezeken a területeken, ám a rezsiköltségek, amelyek a home office idején értelemszerűen nőttek, ekkor sem indultak érezhető csökkenésnek. Így alakult ki 2021-re a már említett 25 százalékos átlagos uniós rezsiteher, ami 2019-ben még csak 23,4 százalék volt. A 27 tagország közül 23-ban a két pandémiás év mérlege egyértelműen a lakhatási költségek növekedését mutatta. Közöttük Magyarország a maga +1,8 százalékpontos teher többletével a középmezőnybe tartozott. Érdekesség, hogy a hazai rezsiteher emelkedése még csak nem is a pandémiával indult: már 2018-ról 2019-re – Litvániával holtversenyben – a 3. legnagyobb növekedést mutattuk az unióban +0,4 százalékponttal. E dobogó felsőbb pozícióit akkor Észtország (+0,5 százalékpont), illetve Szlovákia (+0,6 százalékpont) érdemelte ki.
Valkó Dávid, az OTP Ingatlanpont vezető elemzője különösen azt tartja figyelemre méltónak az Eurostat által közölt adatokban, hogy a lakhatási kiadások emelkedése már jóval az orosz-ukrán háború előtt megkezdődött. S bár a pandémia alatt a home office is növelhette például az energiaszámlákat, a rezsinövekedés folyamata ennél mélyebb gyökerű, s emiatt tartósabb is lehet. És nem is csak arról szól majd, hogy mennyire fog idén télen megugrani a fűtésszámla. „A rezsi már nem csupán szezonális probléma, hanem egész évben olyan tényező lehet, ami megváltoztathatja a lakhatással kapcsolatos elképzeléseinket” – vallja Valkó Dávid. A mögöttünk hagyott forró nyaraknál ugyanis az előttünk állók sem lesznek kíméletesebbek. A klímaváltozás miatt nem csak a téli fűtés, hanem a nyári hűtés is egyre erősebben terheli majd a családok költségvetését. A hazai lakásállomány pedig - lévén túlnyomórészt energiapazarló - csak nagyon csekély mértékben alkalmas arra, hogy csökkentse a lakhatáshoz kapcsolódó kiadásokat.
A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi lakáspiaci jelentése[2] felidézte, hogy 2016 óta összesen mintegy 919 ezer energetikai tanúsítványt adtak ki lakóingatlanra, s azok 30 százaléka HH, azaz gyenge vagy annál is rosszabb besorolású. Ami azt jelenti, hogy ezek energetikai hatékonysága legalább háromszor gyengébb, mint a ma korszerűnek tartott, úgynevezett „közel nulla energiaigényű” otthonoké. Az utóbbi követelményt pedig csupán a vizsgált ingatlanok 3,5 százaléka teljesíti.
„Az újépítésű ingatlanok esetében már szinte alapvető az energiahatékony kivitelezés, azonban nem költözhet mindenkit új lakásba – mondja Valkó Dávid –, ezért szükséges lenne, hogy a felújításoknál is kiemelt szempont legyen az energiahatékonyság növelése, ami hozzájárulhat a rezsiköltségek csökkenéséhez is.”
[1] https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Household_consumption_by_purpose#COVID-19_pandemic_impacts_on_data_in_2020
[2] https://www.mnb.hu/letoltes/lakaspiaci-jelentes-2022-november-hun.pdf
Forrás: OTP IngatlanpontAkár tartós tendenciává is válhat az, hogy a lakhatás költségei mind nagyobb részt szakítanak ki a családi költségvetésből
