Mint mondta, az ágazatban már évek óta nem létszámhiány, hanem minőségi szakemberhiány van, beleértve ebbe a mérnököket és a szakmunkásokat. Évente 20 ezer szakember megy nyugdíjba az építőiparból, az ő pótlásukra akkor is szükség volt és lesz, amikor nem a jelenlegi 5,5 ezer milliárdos, hanem annál akár 25-30 százalékkal kisebb megrendelésállományt kell teljesíteni. 

Ugyanakkor "a várt 16-18 ezer új szakmunkás helyett a 14,5 ezer főre méretezett intézményrendszerben az előző tanévben 6,5 ezer tanuló volt beiskolázva. A természetes lemorzsolódás és fluktuáció után végül évente 5 ezren tesznek szakvizsgát és helyezkednek el az ágazatban. Tehát csak a szükséges utánpótlás harmada-negyede kerül ki az elaprózott iskolarendszerből." - hívta fel a figyelmet a Szakszövetség elnöke.

Az építőipar gyakorlati képzési rendszerét az ÉVOSZ legfeljebb hét régióban, úgynevezett regionális ágazati képzőközpontokban tartja célszerűnek létrehozni (a mostani 120intézmény helyett). Ezzel koncentrálni tudnák a piaci szereplők erőforrásait, és megfelelő szintre fejleszteni a gyakorlati képzőhelyeket. "A gyakorlati képzés színvonalának biztosítása jellemzően a nagy cégek szerepvállalásán múlik, akiket a jelenleginél jóval racionalizáltabb, koncentráltan működő ágazati képző központok mögé hatékonyabban lehetne partnerként bevonni" - mondta Koji László.

Emellett az is lényeges, hogy az építőipari szakmát tanuló fiatalok többsége hátrányos helyzetű, vagy rendezetlen családi hátterű. Számukra egy kulturált kollégiumi elhelyezés a megfelelő szociálpedagógiai oktatás mellett a hátrányos helyzetükből, vagy a visszahúzó közegből való kiemelkedésüket és szociális felzárkózásukat is nagymértékben elősegítené, ami egyúttal az iskolaelhagyás mértékének csökkentését is elősegítené. Ennek érdekében a gyakorlati képzőközpontokban töltendő időszakra a tanulók kollégiumi elhelyezését is biztosítani kell az ÉVOSZ javaslata szerint.

A teljes cikk a vg.hu oldalán olvasható.