A jelentés szerzői úgy vélik, hogy a 2022-es év fordulópontot jelenthet az állami lakáspolitikában a megélhetési válság kiterjedtebbé válásával és a költségvetési mozgástér szűkülésével. Az idén megalakuló kormányzatban a lakáspolitika ugyan a korábbi ciklusokhoz képest nagyobb önállóságot nyert, önálló főosztályi szintet kapott, viszont a lakhatással kapcsolatos témák, programok, intézkedések tovább aprózódtak a minisztériumok között. Ez továbbra is problémát jelent: a lakáspolitika egységes és stratégiai szemléletű felfogása, ami hosszú távon a lakhatási szegénység csökkentését célozhatná, még mindig is hiányzik - állapítják meg. Ahhoz, hogy ez megváltozhasson, nem véletlenül tartják a szakmai civil szervezetek elengedhetetlennek, hogy a lakhatás legalább államtitkári szintű képviseletet kapjon.
A magántulajdon-szerzés támogatása az elsődleges
A lakhatáshoz való hozzáférés elsődleges módja Magyarországon még mindig a lakásvásárlás; a háztartások 86 százaléka rendelkezik lakóingatlannal. A régiós és európai átlagot tekintve hazánkban viszont kiemelkedően gyorsan drágultak az ingatlanok. 2021-ben, az előző év azonos időszakához képest, 5,9 százalékról 13,4 százalékra emelkedett a lakásárak éves növekedési üteme (reál értékeket számolva), míg a többi visegrádi ország átlaga 6 százalékról csupán 9,6 százalékra nőtt. Ennek a drágulásnak vannak általános, és országspecifikus okai is. Az általános okok közé tartozik, hogy nőtt a befektetési célú lakásvásárlás aránya a piacon. A Magyarországra jellemző specifikus okai közül ki kell azonban emelni a kormány lakáspolitikáját, ami szintén hozzájárul az árak emelkedéséhez. – mutatott rá Csepregi Dóra (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont), a lakhatás megfizethetőségéről szóló fejezet szerzője.
A jelentés sorra veszi a jelenleg elérhető lakáscélú támogatásokat, bár - mint írják - lakásügyhöz kapcsolódó kormányzati kiadások továbbra is nehezen összesíthetőek, és évközben gyakran módosulnak. 2023-ra a legfontosabb eszközöket lefedő „Lakástámogatások” költségvetési cím 491,2 milliárd Ft kiadást tartalmaz, ami alultervezettnek tűnik. Az ide tartozó nagyobb tételek (az otthonfelújítási támogatás és a CSOK, valamint a melléjük felvehető hitelek kamattámogatása; a lakástakarékpénztári befizetések állami kiegészítése; a saját építésű lakás esetén járó adó-visszatérítési támogatás; és a gyermekes családok jelzáloghitel-tartozásának elengedése) egyike sem rászorultsági alapon célzott. Így a lakáscélú költségvetési kiadások 2023-ra lényegében egydimenzióssá válnak. A lakástulajdonhoz kapcsolódó, szociálisan nem célzott támogatások – a „Lakástámogatások” cím kiadásai a babaváró támogatásokkal együtt, amelyre a Pénzügyminisztérium további 175,3 milliárd Ft-kiadást tervez 2023-ra – a kiadások 93 százalékát (648 milliárd Ft) teszik ki. Szociálisan célzott lakástámogatásokra szinte láthatatlan összeget fordít a központi költségvetés 2023-ban. – foglalta össze Czirfusz Márton (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont), a kormányzati szakpolitikákról és költségvetési kiadásokról szóló fejezet szerzője.
Interaktív grafikon megtekintése
A lakástulajdon szerzését ösztönző lakáspolitika egyik további mellékhatása, hogy a magántulajdon nélküli lakosság ördögi körbe jut - írják. Az eddig is magas, és 2022 januárjában (az előző év első hónapjához képest) országosan 15,1 százalékkal emelkedő piaci lakásbérleti díjak egyre nehezebben megfizethetőek. Elérhető szociális bérlakások hiányában pedig ez a szektor sem mutat továbblépési lehetőséget. Ezért, valamint, hogy a válság terhét ne a háztartások viseljék, központilag támogatott, a társadalom széles rétegeire célzott, megfizethető bérlakásállomány-bővítésére van szükség. Ehhez olyan új intézmények létrehozása szükséges, melyek hosszú távon, a piaci ingadozásoktól minél függetlenebb módon kezelnek és fejlesztenek lakásokat. Erre példák a lakástársaságok, lakásügynökségek vagy lakásszövetkezetek.
A támogatott hitelekhez sokan nem férnek hozzá
A támogatott hitelekhez, valamint az otthonfelújítási támogatáshoz és a CSOK-hoz a leginkább rászoruló háztartások jellemzően nem férnek hozzá, így ezek a megfizethetőbb lakhatáshoz való hozzájutást nem segítik. Kiemelt figyelmet igényel a piaci és a támogatott lakáshitelek kamata közötti olló kinyílása is, ami a jegybanki alapkamat rohamos növekedésével még jelentősebb különbséggé válik. Ez tovább növeli a támogatott hitelekhez hozzájutó (többnyire tehetősebb, többgyermekes családok) és a támogatott hitelekből kiszoruló lakosság közötti egyenlőtlenségeket - emeli ki az elemzés.
Ugyanakkor az ingatlanok drágulása nyomán egyre jelentősebb a hitelfelvétel, és a hitelösszegek is rendre növekednek. A hitelfelvételekkel kapcsolatos jövedelmi különbség az MNB adataiban is megmutatkozik. A hitelintézetek által újonnan kibocsátott lakáshitelek és személyi kölcsönök adósai között sokkal nagyobb arányban vannak jelen a magasabb jövedelműek, míg a pénzügyi vállalkozások által folyósított személyi kölcsönök adósai között a legalacsonyabb jövedelmi ötöd felülreprezentált.
Interaktív grafikon megtekintése
A jelenlegi inflációs, bizonytalan gazdasági helyzetben az emelkedő közműdíjak, a folyószámla-hitelek, személyi kölcsönök, telefontársaságok és internetszolgáltatók felé való, kisebb összegű tartozások törlesztése is gondot jelenthet az alacsonyabb jövedelműeknek. Így a potenciálisan adósságcsapdába kerülők köre is bővülhet a jövőben. Mivel pedig a szociális ellátórendszer semmilyen érdemi segítséget nem biztosít piaci tartozások esetében, az adósságok a lakhatás elvesztésével is járhatnak - hívják fel a figyelmet.
Rezsicsökkentés és közüzemi díjak
A hitelek mellett a közüzemi díjak szintén a megfizethetőségi problémák és az eladósodás fontos eredői. A legszegényebb háztartások jövedelmük 22 százalékát költik lakásfenntartásra és háztartási energiára, míg a legmagasabb jövedelmi ötödbe tartozók csupán bevételeik 17 százalékát fordítják erre a célra. A további lakhatási kiadások (mint például a lakáshitel-törlesztés) ehhez csak hozzáadódnak.
Interaktív grafikon megtekintése
A jelentés szerint 2021-ben a magyar háztartások körülbelül 10 százalékát érintette a közüzemi díjhátralékok felhalmozása, ugyanakkor ez az arány 27 százalékot is elér a szegénységi küszöb alatt élők körében. Ez azt is jelenti, hogy annak ellenére, hogy a 2013-ban bevezetett rezsicsökkentés összességében mérsékelte a háztartások kiadásait, még teljeskörű hatálya idején is majdnem minden harmadik, szegénységi küszöb alatt élő háztartás rendelkezett hátralékkal. A szilárd tüzelés kizárólagos használata eddig is a legszegényebb rétegek körében volt leginkább jellemző. Ők kimaradtak a rezsicsökkentésből, hiszen a tűzifára nem volt igényelhető a támogatás. Ezek a háztartások most is kiemelten hátrányos helyzetbe kerülnek a hirtelen megugró tűzifakereslet miatt. Ezen az sem változtat, hogy a Rezsivédelmi Alapból 2022-ben 700 milliárd Ft, 2023-ban 670 milliárd Ft kiadást tervez a kormány. Az nem ismert, hogy milyen módon költik majd el ezeket az összegeket, és várhatóan a tervezett keret nem lesz elegendő a rezsicsökkentés fenntartására, még a nyáron meghirdetett szűkített változatban sem.
A jelentés végül felhívja a figyelmet arra, hogy várhatóan tovább növekedik azon háztartások köre, akik érdemi, célzott beavatkozások hiányában nem fogják tudni lakhatási költségeiket fedezni, és életminőségük romlása, valamint lakhatásuk elvesztése fenyegeti őket.
A jelentés szerzői számos javaslatot is megfogalmaztak. Itt, a többi között utalnak arra, hogy központilag támogatott, a társadalom széles rétegeire célzott, megfizethető bérlakásállomány-bővítésére van szükség azért, hogy a válság terhét ne a háztartások viseljék. Ehhez olyan új intézmények létrehozása szükséges, melyek hosszú távon, a piaci ingadozásoktól minél függetlenebb módon kezelnek és fejlesztenek lakásokat. Erre példák a lakástársaságok, lakásügynökségek vagy lakásszövetkezetek.
Véleményük szerint a lakhatás megfizethetősége jelentősen javulhatna a lakhatási szervezetek közös munkájával korábban összeállított Lakhatási Minimum vonatkozó pontjainak bevezetésével:
- A jelenleginél jóval kiterjedtebb köztulajdonú és támogatott bérlakásszektorra van szükség, ideértve a szociális lakásügynökségek vagy nonprofit lakástársaságok által kezelt lakásokat is. Az önkormányzatokat ösztönözni és támogatni kell a hasonló programok bevezetésében, az államnak pedig központi kezelésű programot kell indítania. A bővülő, megfizethető bérlakásszektort hosszú távon is nonprofit formában kell megtartani, illetve általános szabályként a lakhatásra fordított közösségi költés hosszú távon szolgálja a nonprofit bérlakás szektor megerősödését.
- Az önkormányzati bérlakások elosztási szempontjairól szóló keretszabályozásnak biztosítania kell, hogy a támogatott bérlakásokban valóban arra rászorulók lakhassanak, és a lakbérek arányosak legyenek a családok fizetési lehetőségeivel.
- Szükséges a nonprofit bérlakásszektor szabályozási környezetének kedvezővé tétele: az adózás, biztosítás és közfinanszírozás szabályai biztosítsanak kedvező feltételeket a lakásügynökségek, lakásszövetkezetek, lakástársaságok és más nonprofit alapon működő, megfizethető lakhatást biztosító kezdeményezések számára.
- Az eladósodás és a kilakoltatások megakadályozására, – amelyek a rezsihátralékok és a nemteljesítő hitelek miatt várhatóan egyre több háztartást érintenek majd, – haladéktalanul be kell vezetni a központi költségvetésből finanszírozott normatív lakásfenntartási támogatást és egy a helyi szociális ellátórendszerre építő normatív adósságkezelési szolgáltatást.
Forrás: Habitat for Humanity Magyarország
