Bérlakásépítési programot, az építőipari mikro- és kiscégek helyzetbe hozásával!

MMV közlemény – 

Az alacsony jövedelmi viszonyok miatt a fiatal családok önálló lakáshoz jutása jelenleg szinte megoldhatatlan, ami arra ösztönzi őket, hogy külföldön keressék a boldogulást. Ha itthon akarjuk tartani, vagy hazavárjuk őket, akkor reális lehetőséget kell biztosítani ahhoz, hogy belátható időn belül és elviselhető terheket vállalva saját otthonuk lehessen, vagy állami, önkormányzati bérlakásban kezdhessék el közös életüket, ahol felelősséggel tudják vállalni kívánt számú gyermekeik felnevelését.

Üdvözöljük, hogy a kormány nyárra beharangozott intézkedései a használt lakások vásárlásához jelentős segítséget nyújtanak majd a fiatal családoknak. Azonban a fiatalok jelentős része szívesebben költözne először bérlakásba, mivel nem rendelkeznek a lakásvásárláshoz önerővel, vagy nem szeretnék a hitelfelvétel kockázatát vállalni.

Egyetértünk a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület régóta hangoztatott véleményével; a demográfiai trendek megfordítása, a fiatalok kivándorlásának visszafordítása akkor lehetséges, ha a kormány forrást teremt érdemi bérlakásprogram elindításához!

A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért civil szervezet vezetői azonban szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy a szakszerű termelő munkára és foglalkoztatásra képes építőipari mikro- és kisvállalkozások tömegesen mentek, és mennek tönkre ma is a változatlanul tisztességtelen megrendelői magatartás, vállalkozási körülmények miatt. Így, amennyiben a szakma által kívánt, sürgetett lakásépítési programok, állami bérlakásépítés elindulna, félő, hogy az építőipari kapacitások leépülése miatt nem lenne kikkel megépíteni a projekteket.

Az építőipari termelés egy éve tartó lassú növekedéséről számol be a KSH adatai alapján a média, azonban ez a kedvező adat csak az európai uniós finanszírozású, állami nagyberuházásokra igaz, a lakásépítés továbbra alacsony szinten stagnál. Az Opten céginformációs szolgálat adatai szerint tavaly Magyarországon 6587 építőipari cég szűnt meg, több, mint bármikor korábban. Az utolsó két negyedévben különösen sok céget törölt a cégbíróság, és várható, hogy 2015 sem lesz diadalmenet az ágazat szempontjából.

A csődhullám nem hozta meg az ágazat tisztulását, mert jellemzően a tisztességes működésre törekvő, fizikai létszámot foglalkoztató kiscégek kerültek nehéz helyzetbe a vállalkozási körülmények, túlzott hatósági szigor, és az újonnan bevezetett adminisztrációs intézkedések miatt, – pl. az elektronikus építési napló – melyekre az ágazat legkisebb szereplői helyzetükből adódóan sem adminisztrációs kapacitással, sem anyagilag nem készülhettek fel. Egyre több jel mutat arra, hogy idén megtorpan a két éve tartó építőipari növekedés, ami eddig sem ért le a mikro- és kisvállalkozások szintjére.

Ezért egy ideje már nem csak a fiatalok, de a közép és idősebb generáció, a szakmailag felkészült, tapasztalt vállalkozók, szakemberek is a külföldi munkavállalásban látják a kiutat. A napokban hat régi építőiparos vállalkozó kollégával váltottunk szót a kilátásokról, közülük négy már külföldön dolgozik, kettő pedig most intézi a család kitelepülését. Az érdemi, kormányzati lépések hiánya miatt a szakma balkáni körülmények között kénytelen ma is működni. Az európai uniós finanszírozású, állami, önkormányzati projektek, beruházások jelentős részét továbbra is aktatáskás, bennfentes cégek nyerik el, amelyek alatt hosszú láncolatok alján jellemzően nem a korrekt módon foglalkoztató, szakmailag felkészült, és munkájukra igényes vállalkozások dolgoznak, mivel ezek kintlévőségeik és a tisztességtelen megrendelői magatartás miatt régen tönkrementek, vagy már a bizalom elvesztése miatt nem kívánnak alvállalkozókként dolgozni.

A megkérdezett építőipari vállalkozók arról számoltak be, hogy ma Magyarországon a kivitelező kiscégek 1600-1800 Ft-os rezsióradíj fölött – ez 9 gombóc fagyi ára! – nem tudnak munkához jutni. Közgazdasági nonszensz, hogy ebből a vállalási árból korrekt céges működést, foglalkoztatást meg lehessen valósítani, miközben például egy férfifodrász negyed órás munkáért 2000 Ft-ot kérhet el, egy autószerelő 4000 Ft óradíj alatt nem nyúl a kocsihoz. A kuncsaft náluk házhoz megy, és azonnal fizet. Ehhez képest egy építőipari cégnek lényegesen nagyobbak a költségei, 5-10 munkást foglalkoztat, gépeket üzemeltet, anyagköltséget finanszíroz, és esetenként 50-100 km-t is utazik a munkáért, amit, aztán ha elvégzett, vagy kifizetnek, vagy nem.

Egy állami bérlakásprogram egyaránt fontos lenne a demográfiai célok elérése, a gazdasági okokból történő kivándorlás megállítása miatt, de egyben a gazdaságban, munkahelyteremtésben is pozitív folyamatokat indítana be. Jó minőségű munkahelyek létrehozását azonban csak akkor lehet az építőipari mikro- és kisvállalkozóktól remélni, ha kiszámítható, vállalkozásbarát környezetben tudnak működni, ha az ellenőrző és felügyeleti szervezetek nem az érdemi munkát végző vállalkozások fegyelmezését, büntetését, szankcionálását tekintik elsődleges feladatuknak, ha az adóhivatal a kifizetetlen vállalkozások inkasszózása helyett a tisztességtelen megrendelővel szemben jár el és csak a teherbírásuknak megfelelő adminisztrációs terheket tesz a kormány a vállukra. Az irreálisan alacsony vállalási árak ügye továbbra is az egyik legsúlyosabb problémája az ágazatban dolgozó kiscégeknek, tekintettel arra, hogy ezekből fizikai képtelenség a korrekt foglalkoztatás illetve a céges költségek fedezése, és a tisztességes vállalkozások ellehetetlenülését okozza.

Jó lenne, ha a lakás- és bérlakásépítési piac a kormányzati intézkedések eredményeképpen úgy pörögne föl, hogy annak az érdemi munkát elvégző vállalkozások végre ne vesztesei, de haszonélvezői lehessenek!

Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért