Az ipari forradalom okozta elvándorlás hozta el a mélypontot: Pérouge csaknem elnéptelenedett. A 20. század elejére mindössze egy család marad a falai között. A magára hagyott város középkori épületeit a romba dőlés fenyegette.

1911-ben mégis bizottság alakult a régi Pérouge védelmére, amely nekilátott a helyreállításnak. Az utcák kövezetét és a városfalat kijavították, az épületeket lakhatóvá tették.

Most Pérouge Franciaország egyik legvonzóbb turisztikai látványossága. A dombtetőn álló, fallal körülvett városka igazi gyöngyszem. Kis házait művészek és várost működtető család lakja. Néhány szuvenírbolt megbújik a kapuk alatt, a műhelyekről csak a korabeli cégérek árulkodnak, a főtér étterme és a helyi jellegzetes lepényt, a galettet áruló üzlet sem hirdeti magát hivalkodó reklámtáblával. Van múzeuma, látogatható a templom is. Nagy a nyüzsgés, gyerekcsoportok járják az utcákat feladatlapokkal, turisták sétálnak, üldögélnek, fényképeznek.

Mégis mindig találni egy kis zugot, ahol az ember elmerenghet azon, milyen lehet az élet a modern középkorban. S könnyű elképzelni, hogy Pérouge középkori házai még több száz év múlva is ugyanígy idézik múlt építőmestereit és a jelen igyekezetét az értékek megőrzésére.