Kiss Gábor: Tavaly nagyon alacsony volt a kereslet, nagyon akadozott a piac, a készletek beragadtak – ezért szinte nem is indultak új építési projektek. A tavalyról elhalasztott projektek egy része idén elindult, de összességében óvatosak lakásfejlesztők. A vevői érdeklődés enyhe emelkedést mutat, így az új projektek is lassacskán elstartolnak.
Már egyértelműen jobb a helyzet, mint év elején, de a javulás tempójában nagyobb reményeink voltak. Az előrejelzés úgy szólt, hogy 2024 első fele nehezebb lesz, de az elmúlt évhez képest javulni fog, és az őszi időszak már erős lesz, jó piacot hoz.
Az első félévre prognosztizált javuló tendencia ugyan beigazolódott, de ennek a további erősödése nem következett be. Nagyon lassú, óvatos emelkedés van, ami jócskán elmarad a békeidőkben megszokott normál piaci működéstől.
Ígylakunk: Miért ilyen bátortalanok a lakásvásárlók?
Kiss Gábor: Jelenleg inkább a befektetői vásárlások jellemzőek, a végfelhasználó lakásvásárlók továbbra sem tértek vissza nagy számban. Ahhoz, hogy javuljon a piac, szükséges, hogy a végfelhasználók is nagy számban visszatérjenek. Ehhez a jövőbe vetett hitük megerősödése szükséges. Rájuk még mindig az óvatosság jellemző. Ahogy a gazdasági élet más területén, a fogyasztásban is.
Ahogy elindult a néhány új beruházás, elsőként inkább csak a befektetők érdeklődnek. A projektek életciklusában az előértékesítési időszakban jellemzően a befektetők jelennek meg vásárlóként, a végfelhasználók a projekt vége felé vásárolnak, hiszen ők szeretik előre látni, hogy mikor tudnak beköltözni, bútort vásárolni stb.
Eladási szempontból persze ez is ugyanolyan jó, de magasabb nézőpontból tekintve, nem jó ez az arány. A lakáspiac döntő többségét, 70 százalékát a végfelhasználók teszik ki normál üzletmenet esetén. Hosszú távon nem egészséges, ha a befektetői lakásvásárlás dominál.
Most, akinek úgy hozza az élethelyzete, hogy muszáj lakást vásárolnia, az megteszi, de aki teheti, inkább még kivár. Ebben nagy szerepet játszik a lakáshitelek magas, 5-7 százalék közötti mértéke, ami még mindig túl nagy törlesztőrészletet jelent. Egy 5 százalék alatti kamat már jelentősen javíthat ezen.
A nemzetgazdasági miniszter a minap arra kérte a bankokat, csökkentsék a lakáshitelek kamatát 5 százalék alá – ez már vonzó lehet a lakásvásárlóknak is, ha megvalósul.
Ígylakunk: Mitől lehet jobb a lakásépítések helyzete 2025-ben?
Kiss Gábor: Összességében javuló tendenciában vagyunk, amit most elsősorban nem a fundamentumok erősödése támogat. Inkább egyedi tényezőket látunk, amelyek segíthetik a piacot. Ezek rövidtávú hatást fejtenek ki, de ez mindent egybevetve kedvező.
2025-ben február-május között lesz a fordulópontja a PMÁP inflációkövető állampapírnak, amelyben mintegy 6500 milliárd forint nagyságrendű megtakarítás halmozódott fel. Ekkor a befektetők nem csak a kamatot, hanem a tőkét is ki tudják venni büntetés nélkül. Arra számítunk, hogy a csökkenő kamatprémium miatt sokan fognak úgy dönteni, hogy ebből kiszállnak, és a megtakarításukat más befektetésbe forgatják. Számos lehetőség közül választhatnak, az ingatlanbefektetés is ide tartozik. Ha ennek a hatalmas pénzösszegnek csak egy kis része a lakáspiacra áramlik, már az is adhat egy újabb támaszt, ami a 2025-ös év első felében hozhat élénkülést.
Egy másik ilyen egyedi hatás lehet 2025 őszén a 2026-os választásokat megelőzően várható lakástámogatás bejelentése. Eddig minden országgyűlési választás előtt volt ilyen gazdaságélénkítő és hangulatjavító intézkedés az aktuális kormány részéről. Most is erre számítunk. ami kedvező hatást hoz a lakáspiacon.
További tényező lehet a „Golden Visa” letelepedési kötvény, amivel lehet ingatlanalapban jegyet venni, vagy új lakást vásárolni. Áttételes módon ez is egy kisebb hatást gyakorolhat a lakáspiacra.
Ígylakunk: A hasonló intézkedések voltak jellemzőek az utóbbi jónéhány évben is, ami nem segítette a kiszámíthatóságot, a ciklikusság csökkentését, amit régóta sürget az ágazat.
Kiss Gábor: Igen, fontos, hogy ezek a lakáspiacra ható egyedi beavatkozások. Az izgalmas kérdés az, hogy 2026-ban és az azt követő időszakban át tudunk-e térni egy olyan gazdaságpolitikai rendszerre, amelyben a fundamentumok alapján tudunk egy organikusan növekvő lakáspiacot felépíteni vagy továbbra is az elmúlt évek gáz-fék típusú mechanizmusa folytatódik. Ez az elindítom-megállítom, elindítom-megállítom működés hullámzó piacot eredményez. Ehelyett égetően szükség volna egy kiszámítható, hosszú távú gazdasági környezetre a lakáspiacon.
