Az építőipar előtt álló egyik legnagyobb kihívás nem pusztán a szakemberhiány, hanem a rendelkezésre álló munkaerő alacsony termelékenysége és a potenciális utánpótlás hiányos alapkészségei is. Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkár szerint ezért a vállalatoknak a humán tőke fejlesztését ugyanolyan beruházásként kellene kezelniük, mint a technológiai fejlesztéseket. Az ÉVOSZ legutóbbi elnökségi ülésén arról is beszélt, hogy az ágazat képzési infrastruktúráját egy új országos tudásközpont és regionális képzőközpontok is erősíthetik.
Az építőipar munkaerő-problémája egy gazdasági fellendülés esetén még élesebbé válhat, hiszen a jelenleg rendelkezésre álló humán kapacitás már most sem elegendő az ágazat hosszabb távú igényeinek kielégítésére – figyelmeztetett Naderi Zsuzsanna.
Mint elmondta, évente nagyságrendileg 40–50 ezer fővel csökken a foglalkoztatottak száma, miközben a magyar gazdaság munkatermelékenysége az uniós átlag mintegy 64 százalékát éri el. További probléma, hogy a kis- és középvállalkozások munkatermelékenysége mindössze 48 százaléka a nagyvállalatokénak. Ez az építőipar szempontjából különösen fontos, hiszen még a nagy beruházások megvalósításában is teljes vállalkozói és beszállítói láncok vesznek részt, így az ágazat teljesítményét a kisebb szereplők hatékonysága is alapvetően meghatározza.
Tízezrek hagyták el az építőipart
Koji László, az ÉVOSZ elnöke a foglalkoztatás jelentős visszaeséséről beszélt. Az általa ismertetett adatok szerint 2024-hez képest már mintegy 50 ezerrel csökkent azoknak a száma, akiket legalább hat hónapon keresztül tartósan foglalkoztatnak az építőiparban, és további csökkenésre számítanak. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a visszaesés már nemcsak a segédmunkásokat érinti: szakmunkásokat és mérnököket is egyre nehezebb folyamatosan foglalkoztatni.
A várakozások szerint ez a szám a következő év elejére akár 50–70 ezer főre is emelkedhet.
A korábbi válságok tapasztalata az, hogy az elbocsátott, jól képzett szakemberek és mérnökök egy része külföldön helyezkedik el, és később már nehezen csábítható vissza. Ez különösen akkor okoz problémát, amikor ismét növekedni kezd a beruházási volumen: a kereslet gyorsan visszatérhet, a korábban elveszített szakemberállomány azonban nem épül újjá ugyanilyen gyorsan.
Nemcsak szakemberből van kevés
A munkaerő mennyiségi hiánya mellett legalább ilyen fontos probléma a munkavállalók készségszintje. Az idézett adatok, azt mutatják, hogy a magyar munkatermelékenység az uniós átlagnak mindössze a 64 százalékát éri el, míg a kis- és középvállalkozások termelékenysége a nagyvállalatokéhoz mérten csak 45 százalék.
Az oktatási és készségmutatók sem kedvezőek. A felnőttek kompetenciáit vizsgáló nemzetközi PIAAC-felmérés szerint a magyar felnőtt lakosság mintegy 32,5 százaléka nem éri el azt az alapkészségi szintet, amelyre további szakmai képzés biztonságosan építhető. A vizsgálat többek között a szövegértést, a számolási alapkészségeket és a problémamegoldó képességet méri. Ha ezek nem megfelelőek, akkor az államtitkár szerint sok esetben nem szakmai továbbképzéssel, hanem először alapkompetencia-fejlesztéssel kellene kezdeni.
A fiatalok körében sem kedvezőbb a helyzet: az előadásban elhangzott adatok szerint a mai 15 évesek mintegy 26 százaléka nem éri el a minimális készségszintet. Naderi szerint ezért az oktatás és a felnőttkori tanulás szerepe az ágazati és vállalati stratégiákban ma még jóval kisebb annál, mint amit a probléma súlya indokolna.
A humán tőkét is beruházásként kellene kezelni
A államtitkárelőadásában három, egymással összefüggő strukturális kihívást külön is kiemelt.
- Az első az alapkészségek hiánya: a megszerzett végzettségek mögött sok esetben nem állnak megfelelő, a mai munkaerőpiacon elvárt alapkészségek és digitális kompetenciák.
- A második a KKV-k humánerőforrás-problémája. A kis- és középvállalkozások képzési aktivitása alacsony, emiatt nehezen tudnak lépést tartani a zöld és digitális átállásból következő új követelményekkel. Ez az építőiparban különösen érzékeny kérdés, hiszen az ágazat szereplőinek jelentős része mikro- és kisvállalkozás.
- A harmadik terület a pályaorientáció. A prezentáció szerint hiányzik az egész életutat lefedő, adatvezérelt karriertanácsadás, valamint a duális képzésben részt vevők mélyebb mentorálása. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a fiatalok szakmaválasztását, hanem a felnőttkori pályamódosítást és továbbképzést is tudatosabban kellene támogatni.Az államtitkár szerint szemléletváltásra van szükség a vállalatoknál is. Nem elegendő kizárólag technológiába, gépekbe vagy termelésfejlesztésbe beruházni: azt is tudatosan meg kell határozni, hogy a cégek bevételük és eredményük mekkora részét fordítják a munkavállalók fejlesztésére.
A humán tőke fejlesztését szerinte befektetésként kell kezelni, nem pedig olyan költségként, amely miatt a munkavállaló átmenetileg kiesik a napi termelésből.
Az oktatási rendszer ugyanakkor önmagában nem tudja meghatározni, milyen szakemberekre lesz szüksége az építőiparnak. Ehhez az ágazat és a szakmai szervezetek aktív közreműködése szükséges: nekik kell pontosan megfogalmazniuk, milyen szakmákra, kompetenciákra és képzési kapacitásokra lesz szükség a következő években.
Új szakmákra is szükség lehet
Naderi Zsuzsanna arra is felhívta a figyelmet, hogy érdemes lenne összevetni a magyar szakmastruktúrát a WorldSkills nemzetközi rendszerével. A nemzetközi szakmai versenyeken megjelenő szakmák között ugyanis több olyan terület található, amely a hazai képzési rendszerben még nem vagy nem megfelelő súllyal jelenik meg. Amennyiben az építőipar részéről igény mutatkozik a szakmaszerkezet módosítására, az oktatási tárca támogatja az átalakítást – mondta.
Az utánpótlás szempontjából az építőipart, az épületgépészetet, valamint az elektronika és elektrotechnika területét is érdemes lenne a jelenleginél egységesebben kezelni, mivel a technológiai fejlődés miatt ezek a szakmák egyre szorosabban összekapcsolódnak.
Országos építőipari tudásközpont jöhet létre
Az egyik konkrét fejlesztési lehetőség egy ősszel kiírandó tudásközpont-pályázat lesz. A program keretében a tiszta és erőforrás-hatékony technológiákhoz kapcsolódó területek fejlesztésére nyílhat lehetőség. Naderi szerint ebbe az építőipar energiahatékonysági, épületgépészeti és épületvillamossági megoldásai is beilleszthetők lennének.
Ennek keretében létrejöhetne egy országos építőipari tudásközpont, amelyhez több regionális ágazati képzőközpont kapcsolódhatna. Az előadásban elhangzottak szerint egy tudásközpont fejlesztésére mintegy 4 milliárd forintos forrás állhat rendelkezésre, és ehhez három–öt már működő ágazati képzőközpontot lehetne hálózatba szervezni.
A fejlesztés azért is fontos lenne, mert az építőipari szakképzés jelenlegi tanműhely-infrastruktúrája sok helyen rossz állapotban van. Az államtitkár szerint ez a fiatalok pályaválasztására is hatással van: nehéz vonzóvá tenni egy szakmát, ha a tanulók elavult körülményekkel találkoznak már a képzés során.
Az ágazat előtt álló munkaerő-probléma így nem oldható meg pusztán azzal, hogy több fiatalt próbálnak az építőipari szakmák felé terelni. A képzési infrastruktúra korszerűsítése, az alapkészségek fejlesztése, a szakmaszerkezet átalakítása és a vállalati humántőke-befektetések növelése egyaránt szükséges ahhoz, hogy egy későbbi építőipari fellendülést ne éppen a szakemberhiány korlátozzon.
Reformprogramokkal növelnék a KKV-k képzési részvételét
Az államtitkár egy szélesebb, „nyolc reformprogramból” álló rendszert is felvázolt. A bemutatott elemek közül az egyik fő irány a technikumok megerősítése és a duális képzés fejlesztése, amelytől magasabb KKV-részvételt várnak.
Külön program foglalkozna a pályaorientációval és karriermenedzsmenttel, többek között AI-alapú ESCO-portállal és élethosszig tartó tanulást támogató tanácsadással. Ennek célja az életpályán átívelő karriermenedzsment kialakítása.
A rendszerben megjelennek a mikrotanúsítványok és az egyéni tanulási számlák is, amelyek rugalmasabbá tehetik a megszerzett tudás elismerését és továbbfejlesztését. A várakozás szerint ez a tudásvalidációt is könnyebbé tenné.
A negyedik, a dián külön megjelenő elem a munkahelyi alapkészség-fejlesztés, amelynek közvetlen célja a KKV-k termelékenységének javítása. Ez szorosan kapcsolódik ahhoz az államtitkári megállapításhoz, hogy a technológiai beruházások mellett a vállalatoknak a munkavállalók készségeinek fejlesztésére is beruházásként kell tekinteniük.
